Július 16-án az egyik vezető amerikai alternatív rockzenekar váratlanul megjelentette új albumát, amelyet a zenekar honlapján ingyenesen lehet letölteni – és ez a hardcore rajongókat leszámítva kis túlzással senkit sem érdekelt. Ez pedig nemcsak arra mutat rá, hogy a meglepetéslemezek szenzációja milyen gyorsan semmivé foszlott, hanem arra is, hogy a Wilco, amely tíz éve még vezette a kortárs rock elitseregét, valamit eléggé elrontott az utóbbi években – bár persze csak lemezen, hiszen színpadon továbbra is az övé a világ egyik legerősebb produkciója. A zenekar utolsó három lemeze azonban – noha mindegyiken voltak szép kivételek – egyszerre mutatta fel a barátságosan semmilyen retrózenekarrá válás és a szakállas, magába borult gitárszóló-virtuózokká formálódás meglehetős veszélyeit.
A Star Wars legrokonszenvesebb vonása, hogy egyértelmű kitörési kísérlet ebből a kettős csapdahelyzetből: üdítően tömörre írt számai szinte kivétel nélkül – struktúrájukban vagy a hangszerelési megoldások okán – eléggé ortopédek. A számokban persze most is van egy kis country, némi kései Beatles és régi Neil Young, de sok a furcsaság is: hol félbetört íveket hallunk, hol meg zajos gitárörvények és rendellenes dobtémák bukkannak fel, de a legtöbb szépség felfedezéséhez komolyabb odafigyelés és sok türelem szükséges – a Star Wars (sajnos) nem az azonnal ható csúcsszámok albuma. Így inkább csak azoknak mondhat valamit, akik már a táboron belül vannak – vagyis jól ismerik a Wilco (a Being There és az A Ghost Is Born közé eső) igazán nagy korszakát.
dBpm, 2015
