Lemez

World music: jobbára

Zene

keleti szél járja át ezt a felhozatalt, alkalmunk lesz olvadozni és transzba esni, aztán bánatosan délnyugatnak fordulunk.

Amsterdam Klezmer Band: Fortuna Jó időben és jó helyen alakult meg az Amsterdam Klezmer Band, 1996-ra ugyanis az Újvilágból az „ó-ba” helyeződött át a klezmerszíntér, és (Északnyugat-Európa egykori Jeruzsálemeként) Amszterdam sem maradhatott ki a buliból. Az akkoriban feltűnt klezmerek lazábban kötődtek a gyökereikhez, mint amerikai felmenőik, és könnyedén fuzionáltak a trendi irányzatokkal, a Balkan beattel, a Russendiskóval, a skával.

Az Amsterdam Klezmer Band viszonylag mélyről indult: az utcáról. Lépésről lépésre vette be a tereket, a kocsmákat, a klubokat, a fesztiválokat, és bár (szerintem) kirívó jelentőségű korongokat nem tett az asztalra, megbízható „vadságával” az egyik legnépszerűbb koncertzenekarrá vált. Aki másra – valami emelkedettebbre – vágyott, annak várnia kellett 2018-ig, amikor is Szikra címmel a Söndörgővel készített közös albumot.

De most, hál’ isten, a Fortuna is a méltó örömmel ajánlható. Hiszen miközben újabb köröket tesz a klezmer és a balkáni (vagy orosz) cigányzenék frontján, két olyan „kalanddal” emeli a tétet, amelyek nemcsak AKB-, de kortárs klezmer viszonylatban is példaértékűek. Illetve úgy egyáltalán: a hiphopalapú Geheim in De Pijp és a reggae-be hajló After the Storm tökéletes sláger. (Vetnasj Records, 2020)

 

 

 

Svjata Vatra: Svit, Ty minjaeschsja Kicsit kínos: én ezt a társaságot csak most fedeztem fel, pedig tizenöt éves fennállása alatt eljutott vagy húsz országba, beleértve a 2016-os Budapest Ritmo fesztivált is… És mindeközben az asztalra tett hét albumot – más kérdés, hogy nemzetközi terjesztésre csak a legutóbbi kettő került.

Na, ennyit a bűntudatról. Ami fontosabb: „egyből” beleszerettem…

A Svjata Vatra ukrán és észt zenészekből áll, és ukrán meg észt népzenét dolgoz fel a maga jellegzetes módján. Ha feldobom, népzene, ha leesik, viking rock, az alján masszív dobbal és basszussal, felül pedig dudával, harsonával, pikulával, harmonikával és pompás énekkel.

Amikor odabasz, akkor Ruslan Trochynskyi, amikor elolvaszt, akkor a lánya, Rute Trochynskyi énekel, lehengerlő bájjal. Egyik-másik dalba beszáll egy észt asszonykórus és egy tuvai „torokénekes” is, de egy pillanatig sincsenek sokan – valójában nincs ezen a lemezen egyetlen fölösleges hang. Oké, mindössze huszonhét perc a menetidő, de az a huszonhét az egyenértékű. Azt éreztem a végén, mintha egy „best of” albumot hallgattam volna, tele ismerős dallammal… Úgyhogy most olyan szeretettel tekintek erre a társaságra, mintha ezer éve… (Nordic Notes, 2020)

 

 

 

Lakvar: Sabotage and Tradition Enyhe túlzás lenne a Lakvar együttest magyarnak nevezni, hiszen Péter Hajnalka és Papesch Péter mellett bolgár, grúz, török, német és olasz muzsikusok alkotják a Stuttgartban tanyázó zenekart. Tiszta szívvel a repertoárjuk alapján sem mondhatnám magyarnak, még ha dominálnak is benne az olyan moldvai örökzöldek, mint a (Pünkösdi) Rózsa vagy a Gergelem. Pedig a legnagyobb örömmel pötyögném most ide, hogy ebben az évben a Lakvar a nagy hazai felfedezettem, és (Hajnal comes címmel) ők jegyzik a kedvenc hazai számomat is…

Mindegy, mivel ez a Lakvar „félig” magyarnak is pompás találmány! A moldvai mellett bolgár dalokat adnak elő akusztikusan, és saját nótáik is vannak, köztük a kedvencemmel. Jól hallható, hogy mesterfokon bánnak hangszereikkel, de ez nem feltétlenül előny. Amikor kifinomultan játszanak – mint a Kezes vagy a Devoiko, Devoiko című dalokban –, akkor engem elfog az unalom, de amikor a Lakvart magával rántja valami barbár erő, akkor csoda van. És az a csoda legalább harminc percig tart az albumon. Elsősorban a magyar-bolgár Péter Hajnalka felel érte, aki pillanatok alatt boszorkánytanyává alakítja a környezetét, olyan hitelességgel, hogy a felkent sámánokat a sárga irigység foghatja el. A mezei hallgató pedig tördelheti a kezét, hogy ne kelljen visszaevickélnie a szokásos semmibe ezután. (Szerzői kiadás, 2020)

 

 

 

Carla Pires: Cartografado Februárban, Carolina Cardoso Rodrigues (és Raül Refree) fadoalbumát kaserolva szóba került, hogy Linának Amália Rodriguest kellett alakítania egy darabban. Akik jártasak a fado világában, pontosan tudják, hogy ez milyen nagy dolog, és erre tessék: ugyanezt kérték Carla Pirestől is egy musicalben. Nem csoda, épp olyan felkavaró, szívbe markoló hang! Ám, míg Carolina és Raül a fado hagyományos hangszerelésétől rugaszkodott el, az utóbbi tíz évben elhíresült Pires a „térképészettel” operál, kiterjesztve a fadót a spanyol flamencóra, a zöld-foki mornára és a francia sanzonra. Végül is egyezik a lelkük: ugyanaz a vágy, ugyanaz a lemondás, ugyanaz a fájdalom… Szóval, nem kell félni, nem valami elcsépelt utazós cucc a Catrografado, csak éppen igyekszik valamivel fűszerezni a klasszikusok receptjét. És szerencsére, csak jelképesen, mértékkel. (Ocarina Music, 2020)

Figyelmébe ajánljuk

Candide és az elveszett objektivitás

Politikai irányultságuktól függetlenül a legtöbb összeesküvés-elméletet hasonló intellektuális impulzusok mozgatják: valamilyen rejtett igazság felfedése (általában vélt vagy valós igazságtalanság eltörlése céljából), és a hatalom/elnyomás forrásának egy jól beazonosítható (és célba vehető) pontba tömörítése.

A bomlás virága

1990, Kijev, a Szovjetunió az utolsókat rúgja, egyesek már tudni vélik, mások elképzelni se, de a „kommunizmus” szót már senki ki nem ejti a száján – talán a hősnő kitüntetésekkel dekorált nagypapája szóba hozná („Elvtársak! Kedves barátaim!”), de senki nem figyel köszöntőjére.

Mi történik a föld alatt?

A Nemzeti Nagykönyvtár könyvkiadói részlegén szolgálatot teljesítő Becsey Gergely egy emberi füldarabot talált az egyik könyvszállító kocsi platóján, majd a szintén könyvtáros barátjával, Zoltánnal nyomozni kezdenek.

Közlemény

  • Narancs

Kedves Olvasóink,

lapunk idei utolsó száma a jövő héten jelenik meg, és csütörtök helyett már szerdán megvásárolható lesz a megszokott árushelyeken. 

Megint lebukott egy pap

Történetesen megint egy úgynevezett NER-pap (ez valami olyasmi kifejezés, mint a komcsi alatt a békepap volt, tulajdonképpen most is nyugodtan hívhatnánk őket békepapoknak, ugyan, mi változott).

99 éven át

Zielinski Szilárdot (1860–1924) a hazai vasbeton-építészet atyjaként őrzi az emlékezet, ám mielőtt ebbéli tevékenysége kibontakozhatott volna, nagyívű közlekedési koncepciót dolgozott ki.

Félúton

Érdekes interjút adott hétfő este az ATV Egyenes beszéd című műsorának Lázár János közlekedési és építésügyi miniszter.

Lukács György második halála

  • Kardos András

Fiatalkorában Georg Simmel, Emil Lask, Ernst Bloch, Max Weber és még sok más nagy filozófus mondotta, írta, gondolta, hogy Lukács György filozófiai zseni. Lukács hosszú életében bármely fordulata, üldözése, emigrációja határozta meg éppen a filozófus helyzetét, egy dolog biztos volt: marxizmus előtti fiatalkorában, éppen úgy, mint marxista fordulata után, a legnagyobb filozófusok közé tartozott.

Prés alatt

  • Fleck Zoltán

Az év elején kezdte meg működését az új összetételű Országos Bírói Tanács (OBT), amely a 2018 és 2024 közötti, Magyarországon szokatlanul karakán és a függetlenségért harcokat vállaló testületet váltotta fel.

Az embert látni

Kultúrát közvetíteni – ez volt a népművelő feladata. Miközben a kultúraközvetítés kifejezés és a népművelő szó egyaránt kérdéseket vet fel, egy olyan szakma tűnt el, illetve alakult át, amelynek hetvenes évekbeli virágkora máig hatással van az életünkre.

Tesztidőszak

Újabb hecckampányában a Mi Hazánk a kormányoldaltól már ismerős stílusban mossa össze a homoszexualitást a pedofíliával, az utóbbival vádolva az LMBTQ-közösség ismert szereplőit. Az ügyek kirobbantói furcsa módon a kormánymédiából ugrottak ki a leleplezések hitelesebbé tétele érdekében.