Zene

Kínos Desmond Child-klip, dal­író verseny és az emlékbizottság által támogatott komplett 56-os melléklet a Best magazinban, hogy az október 23-i utcai megemlékezésekről már ne is beszéljünk: minden jel szerint az 1956-os forradalom hatvanadik évfordulóját is sikerült amúgy magyarosan megünnepelnünk.

Új lemezzel és Aréna-koncerttel készül Koncz Zsuzsa, aki kertelés nélkül beszél a körülöttünk zajló változásokról, a női egyenjogúság terén a középutat preferálja, és örül, hogy Adele visszaadta a pódiumzene becsületét.

Az első lökést egyszerre érzem a homlokom közepén és a gyomorban.

Volt idő, amikor ő uralta a popzenét. Ma viszont...

hátrafordulni. Friss áru érkezett az ötvenes-hatvanas évekből. A legújabb múlt idő, főleg latin holmikkal.

A hetvenes-nyolcvanas években progresszív zenészkörökben illett megbotránkozva beszélni Pendereckiről, a Gyászzene Hirosima áldozatainak emlékére és a Lukács-passió egykori szerzőjéről, aki későbbi műveiben „elárulta” a kortárs zenét azzal, hogy „eladta magát” az akkoriban újdonságszámba menő retró irányzatnak, amelyet azóta sokféle módon neveztek, többek közt neoromantikának és eklektikának is.

Vannak előadóművészek, akik állócsillagként élik életüket: készen lépnek elénk, és lényegében mindvégig olyanok maradnak, amilyennek megismertük őket.