Koncert

A végső csönd előtt

A Swans Budapesten

Zene

Az első lökést egyszerre érzem a homlokom közepén és a gyomorban.

Lassan hunyom le a szemem, miközben elementáris hangerőn megszólal a No words, no thoughts, illetve valami, ami messziről erre a 2010-es „számra” emlékeztet – a Swans soha nem lemezen kiadott dalokat játszik el élőben, hanem a koncertek során szervesen alakuló zenefolyamot rögzíti néha; nem mellesleg ez teszi őket a világ egyik legjobb koncertzenekarává. Azt még látom, hogy az emblematikus „albínó gorilla”, a szakállas-sörényes Thor Harris és kalapácsai ezúttal hiányoznak, pedig tombolása tulajdonképpen a Swans lényegét testesítette meg az elmúlt években. De a hattyúk már nem esnek neki úgy a háznak, nem akarják azonnal szilánkosra zúzni a koponyát, ennél sokkal rafináltabbak és titokzatosabbak lettek vénségükre. Az új tag, Paul Wallfisch zongora- és orgonafutamai puhábbá, baljóssá, ördögien hízelgővé teszik a hangzást, és ez meglepően jól áll a legendás no wave-zenekarnak. A feloszlása előtt utoljára turnézó Swans előzékenyen, szinte kedvesen – előző lemezük címe: To be kind – sziszegi a fülbe: „ne félj úgy a pusztítástól, hiszen rég halott vagy, hiszen a fájdalom a gyomrodban és a homlokod közepén előbb született nálad. Csak figyeld meg, mivé alakul!”

Az első tétel laza ötven perc. Azt hittem, tovább sikerül ellenállnom a támadásnak, de úgy omlik össze belül minden, mint a kártyavár: a másodperc tört része alatt szófogadóan megadom magam a nagyobb erőnek. Kiürül a tudat, nem marad más, csak a gitárhúrok visítása, a dob torz zakatolása, az orgona süvítő sípjai és egy eszét vesztett, farkasképű aggastyán vonaglása, amit nem lehet követni. Michael Gira egyszerre révült és nyugodt kántálása, a hat férfi mosolytalan koncentrációja, a csillogó, lomha groove-ok kitartó aknamunkája – ez így együtt mindennél ijesztőbb jóslat, többen ki is menekülnek, ahogy közeledünk a második óra végéhez. A szerelmespárok tagjai befogják egymás fülét, egyre több a hely a színpad előtt. Aki a tűz közelében maradt, már nem mozdul, vagy épp ellenkezőleg, eksztatikus táncba kezd a The Glowing Man eszementen zseniális kerregése alatt. A hattyúk fülsüketítő suttogása ezen a felemelő estén lerombolta a hallást, az éneklést, a tudatot, az önbecsülést, a reményt, a közösséget, a (poszt)rockot, barátságoknak vetett véget és szerelmeseket választott szét, s hat tétel és két és fél óra zuhanás után elhozta a tökéletes megnyugvást, a végső csöndet, amin már csak a tűz pattogása szűrődik át.

A38 hajó, október 21.

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.