Zene

Az 1992-es Blues For The Red Sunnal a Kyuss tagjaként megteremtette a stoner rockot, a 90-es évek végén alapított második zenekara, a Queens Of The Stone Age pedig repetitíven lüktető, erőteljes sivatagi zenéjével az ezredforduló után Amerika egyik meghatározó rockzenekarává vált. A Volt fesztivál nyitónapján először léptek fel Magyarországon - a gitáros-énekessel (képünkön középen) ekkor tudtunk beszélgetni néhány percet.

Többé vagy kevésbé jól sikerült, de mindenképpen karakteres albumokat gyűjtöttünk egy csokorba - nem csak nyárra való lemezeket.

"Joseph Heyden belső-tisztviselőnek minősül, és akként kezeltetik. Ezért a Herceg úr őfőméltósága kegyesen bízik abban, hogy magát hercegi udvarhoz tartozó, tisztességes belső-tisztviselőhöz méltóan, józanul viseli, s alárendelt zenészeit nem brutálisan, hanem higgadtan és szerényen, nyugodtan, derekasan vezeti majd, kivált, ha magas uraságok előtt muzsikálnak.

Lassan eljön az az idő, amikor nem számít majd lényeges kérdésnek, hogy az Alice In Chainsnek van-e létjogosultsága a jelenben, vagy sem.

Az illetékes jegyző tegnap betiltotta az O.Z.O.R.A. fesztivált. Fesztiválturistákat és egy szervezőt kérdeztünk a helyzetről és a kilátásokról.

Az elején megfogadtuk, hogy semmin sem lepődünk meg, hiszen egy olyan koncerten, ahol az Első Emelet, Fenyő Miklós vagy a Magna Cum Laude áll a színpadra, nincs helye előítéleteknek. Noha a műfaji meghatározás „emlékkoncert” volt, bármiben lefogadtuk volna, hogy inkább népünnepély lesz, vagy legalábbis az akar lenni.

Egy sikeres zenekar olyan, mint egy utasszállító hajó: elférnek benne a teljesen haszontalan elemek is. Összeállításunkban tíz ilyen díszpéldányt mutatunk be a brit droghuszártól a húsklopfolós magyar ikonig.

A Balaton zenekar alapítója 1984 óta dolgozott Tarr Béla filmjeiben. Legutóbb Alphan Esüeli isztambuli filmrendezővel működött együtt a The Long Way Home című filmben. Az Ördögkatlanon Keresztury Tiborral vigad sírva, ha addig fel nem csap szakácsnak.

Az All Tomorrow's Parties eleinte afféle high-end alternatív rockfesztiválnak indult egy angol üdülőtelepről az ezredforduló környékén, neves kurátorokkal, a nagyüzemi fesztiválokénál intimebb légkörrel és sátrak helyett rendes szállással, de azt még ők sem gondolták volna, hogy egyszer egy olyan különleges helyszínre is eljutnak, mint az idén: Izlandra, egy elhagyott NATO-bázis szerelőcsarnokába.

Az idei Hegyalja Fesztivál felhozatalában és az időpontokat nézve is rendhagyóra sikeredett, hisz míg a szervezőknek a szerdai napra a Slayert, a csütörtökire pedig a Downt, vagyis két, mindenféle túlzás nélkül legendásnak nevezhető, stílusteremtő amerikai zenekart sikerült lekötniük, addig a fesztiválokon is mindig erősebbnek számító péntekre és szombatra nem tudtak hozzájuk méltó headlinert találni.

"Mit mondhatnánk A tolvaj szarka nyitányáról? Kinek a lelkében nem él ez az oly festői szimfónia? A dobnak mint fő hangszernek a bevezetése olyan valóságosságot ad neki - ha szabad így kifejeznem magamat -, aminőhöz hasonló élménnyel egyetlen más zenében nem találkoztam; szinte lehetetlen nem figyelni rá. De éppígy lehetetlen volna érzékeltetnem a milánói földszinti közönség elragadtatását és őrjöngését is e remekmű föltűnésekor.

Míg a Jesus and Mary Chain (egy másik nagyon fontos glasgow-i rockegyüttes a 80-as évek közepéről-végéről) tagjai alighanem még a sarki ABC-be is napszemüvegben, valamint vastag hajlakk- és gitárfelhőbe burkolva vonultak be parizerért, addig a Pastels a maga aszexuális, eszképista és rendíthetetlenül amatőrös gitárpopzenéjével, édesen nosztalgikus és imádnivalóan együgyű dalaival vált a C86-os generáció talán legfőbb programadójává, illetve az egyik legmeghatározóbb hivatkozási pontjává minden tornából felmentett, rosszul öltözött, gitáron játszó örökkamasz gyógyegérnek.

A Barnett ikrek (a multiinstrumentalista-zeneszerző-énekes Jack és a dobos-divatmodell George - éppen csak helyhiány miatt maradtak ki a zenész ikrekről szóló online összeállításunkból), s a mellettük kitartó Thomas Hein basszer 2006 óta működteti a londoni kollektívát. Most azt kell mondanunk, harmadszor is képesek voltak arra a bravúrra, hogy felülmúlják a publikum (provokatív nyilatkozataiktól is fűtött) várakozásait.