Lemez

The Pastels: Slow Summits

  • Szabó Sz. Csaba
  • 2013. augusztus 4.

Zene

Míg a Jesus and Mary Chain (egy másik nagyon fontos glasgow-i rockegyüttes a 80-as évek közepéről-végéről) tagjai alighanem még a sarki ABC-be is napszemüvegben, valamint vastag hajlakk- és gitárfelhőbe burkolva vonultak be parizerért, addig a Pastels a maga aszexuális, eszképista és rendíthetetlenül amatőrös gitárpopzenéjével, édesen nosztalgikus és imádnivalóan együgyű dalaival vált a C86-os generáció talán legfőbb programadójává, illetve az egyik legmeghatározóbb hivatkozási pontjává minden tornából felmentett, rosszul öltözött, gitáron játszó örökkamasz gyógyegérnek.

Az "akkor vagy menő, ha nem vagy menő (de lehet, hogy még akkor sem)" tétel azóta többször is bizonyítást nyert - elég, ha a Belle and Sebastian milliós eladásaira gondolunk. És mindez akkor is így lenne, ha a Pastels nem csinál egyebet, csak megírja minden idők legnagyobb kardigánhimnuszát, a Nothing To Be Done-t.

De a Pastels azért csinált mást is: fennállásának harminc éve alatt öt darab nagylemezt (nem sok, de legalább mind jó), és azt se felejtsük el, hogy a zenekarvezető-énekes Stephen Pastel színtérépítő tevékenysége nélkül egészen máshogy nézett volna ki a brit független zenei szcéna a 80-as években. A Pastels zenéje pedig három hosszú évtized után is olyan, mint egy kamaszkori szerelmi csalódás: látszólag könnyen illanó, derűs-zsibbadt emlékké halványuló csacskaság, amely azonban - szinte észrevétlenül - mélyen beeszi magát a bőr alá, egészen a szívig. Stephen Pastel földöntúlian hamis és egykedvű fahangja ugyanolyan, mint régen, a 90 óta kitartó dobos-vokalista Katrina Mitchell pedig a műfajban kötelező tágra nyílt szemű cukiságfaktort erősíti. A zene kevésbé rockos, mint a klasszikus lemezeken, a dalok hangszerelése leginkább a Free Design óvodás kifestőkönyveket idéző barokkos popzenéjére emlékeztet. Remek hír, hogy visszafelé öregedni nemcsak giccses hollywoodi filmekben, hanem a független popzenében is lehet.

Domino/Neon Music, 2013

Figyelmébe ajánljuk

Újabb mérföldkő

  • Harci Andor

Mi lett volna, ha 1969-ben, az amougies-i fesztiválon Frank Zappa épp másfelé bolyong, s nem jelentkezik be fellépőnek a színpadon tartózkodó Pink Floyd tagjai mellé?

Vándormozi

  • - turcsányi -

John Maclean nem kapkodja el, az előző filmje, a Slow West (A nyugat útján) 2015-ben jött ki.

Mi, angyalok

Egyesével bukkannak elő a lelátó hátsó részét határoló cserjésből a zenekar tagjai (Tara Khozein – ének, Bartek Zsolt klarinét, szaxofon, Darázs Ádám – gitár, Kertész Endre – cselló) és a táncos pár (Juhász Kata és Déri András).

Új válaszok

A művészet nem verseny, de mégiscsak biennálék, pályázatok, díjak és elismerések rendezik a sorokat. Minden országnak van egy-egy rangos, referenciaként szolgáló díja.

Mintha a földön állva…

Összegyűjtött és új verseket tartalmazó kötete, a 2018-ban megjelent A Vak Remény a költő teljes életművét átfogó könyv volt, ám az új versek jelenlétét is kiemelő alcím a lírai opus folyamatosan „történő” állapotára mutat, arra, hogy még korántsem egy megállapodott vagy kevésbé dinamikus költői nyelvről van szó.

Vegetál, bezárt, költözik

Az elmúlt másfél évtizedben szétfeslett a magyar múzeumi rendszer szövete. Bizonyára vannak olyan intézmények, amelyek érintetlenek maradtak a 2010 óta zajló átalakulásoktól: vidéken egy-egy helytörténeti gyűjtemény, vagy Budapesten a Bélyegmúzeum – de a rendszer a politikai, s ezzel összefüggő gazdasági szándékokból, érdekekből kifolyólag jelentősen átrajzolódott.