mi a kotta?

Ágyúval szarkára

  • mi a kotta
  • 2013. augusztus 4.

Zene

"Mit mondhatnánk A tolvaj szarka nyitányáról? Kinek a lelkében nem él ez az oly festői szimfónia? A dobnak mint fő hangszernek a bevezetése olyan valóságosságot ad neki - ha szabad így kifejeznem magamat -, aminőhöz hasonló élménnyel egyetlen más zenében nem találkoztam; szinte lehetetlen nem figyelni rá. De éppígy lehetetlen volna érzékeltetnem a milánói földszinti közönség elragadtatását és őrjöngését is e remekmű föltűnésekor.

Öt álló percig tombolva tapsoltak, ordítottak és lármáztak minden elképzelhető módon [...]. Még a leghalvérűbb és legélemedettebb emberek is fölkiáltottak páholyukban: o bello! o bello! - s aztán hússzor elismételték ezt a szót: nem úgy mondták, mintha valakihez intéznék, hiszen az nevetséges lett volna; az emberek tökéletesen megfeledkeztek róla, hogy szomszédjuk van: mindenki magának beszélt. Olyan élénk, olyan elbűvölő volt ez az elragadtatás, mint valami nagy összebékélés. A közönség hiúsága visszaemlékezett A török Itáliában-ra [...] ezt az operát kifütyülték, mert úgy találták: nincs benne semmi újdonság. Rossini ki akarta köszörülni ezt a csorbát, és barátainak szerfelett hízelgett, hogy ilyen rendkívül újszerű művel örvendeztette meg őket. A maestrónak ez a morális helyzete nagyon jól indokolja mind a dob alkalmazását, mind a nyitány kissé németes lármáját; Rossininak már a kezdet kezdetén le kellett tennie a garast. A szép szimfónia első húsz üteme elég volt hozzá, hogy megenyhüljön iránta a milánóiak szíve..." Így emlékezett vissza a szemtanú Stendhal A tolvaj szarka 1817-es ősbemutatójára és benne az azóta is sláger gyanánt számlálandó nyitány rögtöni sikerére. Ezzel a nyitánnyal indul majd pénteken az amerikai El Camino Ifjúsági Szimfonikus Zenekar koncertje is, amely azután jóval kevésbé délszaki számokat sorjáz majd elénk: Sibelius Hegedűversenyét és Sosztakovics 1. szimfóniáját (Nemzeti Hangversenyterem, július 5., fél nyolc).

A már nyáriasan szellős koncertprogramban másutt is elénk bukkan Rossini (egykorú karikatúránk mutatja), az ínyenc pesarói hattyú életművének egy-egy darabja. A Liszt Ferenc Kamarazenekar szabadtéri koncertjének ("budai Társaskör, július 8., nyolc óra) kellős közepén például az eminens operaszerző vonósokra komponált G-dúr szonátája ígérkezik, míg az Uránia nyári operaválogatásán a Renée Fleming címszereplésével ékes, s nem mellesleg az operák sorában közvetlenül a Szarka után következő Armida vár reánk (július 10., hat óra).

Egyebekben az idényjellegnek megfelelően slágerprogramok adatnak az elkövetkező napokban. Emitt egy Mozart-Requiem (Bazilika, július 5., nyolc óra), amott egy ifjúsági Csajkovszkij-est Szabadi Vilmossal (Vajdahunyadvár, július 11., fél kilenc), ám a Concerto Budapest és Csalog Gábor még a Vármegyeháza udvarán (július 11., nyolc óra) is váltig Poulencot mér a Mozart-számok mellé, s jól teszi.

Figyelmébe ajánljuk

A Fidesz házhoz megy

Megfelelő helyre kilopott adatbázis, telefonálgató propagandisták, aktivisták otthonát látogató Németh Balázs. Amit a Fidesz most csinál, régen a Kurucinfó munkája volt.

Mint az itatós

Szinte hihetetlen, de akad még olyan nagy múltú, híres szimfonikus zenekar, amely korábban soha nem járt Budapesten: közéjük tartozott a Tokiói Filharmonikus Zenekar is, holott erős magyar kötődésük van, hiszen Kovács János 1992 óta szerepel náluk vendégkarmesterként.

Minden meg akar ölni

  • SzSz

Andriivka aprócska falu Kelet-Ukrajnában, Donyeck megyében; 2014 óta a vitatott – értsd: az ENSZ tagországai közül egyedül Oroszország, Szíria és Észak-Korea által elismert – Donyecki Népköztársaság része.

S most reménykedünk

„Az élet távolról nézve komédia, közelről nézve tragédia” – az Arisztotelész szellemét megidéző mondást egyként tulajdonítják Charlie Chaplinnek, illetve Buster Keatonnek.

A szürkeség ragyogása

Különös élmény néhány napon belül látni két Molière-darabot a Pesti Színházban. A huszonöt éve bemutatott Képzelt beteg egy rosszul öregedő „klasszikus”, a Madame Tartuffe pedig egy kortárs átirat, amelynek első ránézésre a névegyezésen túl nem sok köze van a francia szerzőhöz. Ez utóbbi egyáltalán nem baj, még akár erény is lehet.