mi a kotta?

Ágyúval szarkára

  • mi a kotta
  • 2013. augusztus 4.

Zene

"Mit mondhatnánk A tolvaj szarka nyitányáról? Kinek a lelkében nem él ez az oly festői szimfónia? A dobnak mint fő hangszernek a bevezetése olyan valóságosságot ad neki - ha szabad így kifejeznem magamat -, aminőhöz hasonló élménnyel egyetlen más zenében nem találkoztam; szinte lehetetlen nem figyelni rá. De éppígy lehetetlen volna érzékeltetnem a milánói földszinti közönség elragadtatását és őrjöngését is e remekmű föltűnésekor.

Öt álló percig tombolva tapsoltak, ordítottak és lármáztak minden elképzelhető módon [...]. Még a leghalvérűbb és legélemedettebb emberek is fölkiáltottak páholyukban: o bello! o bello! - s aztán hússzor elismételték ezt a szót: nem úgy mondták, mintha valakihez intéznék, hiszen az nevetséges lett volna; az emberek tökéletesen megfeledkeztek róla, hogy szomszédjuk van: mindenki magának beszélt. Olyan élénk, olyan elbűvölő volt ez az elragadtatás, mint valami nagy összebékélés. A közönség hiúsága visszaemlékezett A török Itáliában-ra [...] ezt az operát kifütyülték, mert úgy találták: nincs benne semmi újdonság. Rossini ki akarta köszörülni ezt a csorbát, és barátainak szerfelett hízelgett, hogy ilyen rendkívül újszerű művel örvendeztette meg őket. A maestrónak ez a morális helyzete nagyon jól indokolja mind a dob alkalmazását, mind a nyitány kissé németes lármáját; Rossininak már a kezdet kezdetén le kellett tennie a garast. A szép szimfónia első húsz üteme elég volt hozzá, hogy megenyhüljön iránta a milánóiak szíve..." Így emlékezett vissza a szemtanú Stendhal A tolvaj szarka 1817-es ősbemutatójára és benne az azóta is sláger gyanánt számlálandó nyitány rögtöni sikerére. Ezzel a nyitánnyal indul majd pénteken az amerikai El Camino Ifjúsági Szimfonikus Zenekar koncertje is, amely azután jóval kevésbé délszaki számokat sorjáz majd elénk: Sibelius Hegedűversenyét és Sosztakovics 1. szimfóniáját (Nemzeti Hangversenyterem, július 5., fél nyolc).

A már nyáriasan szellős koncertprogramban másutt is elénk bukkan Rossini (egykorú karikatúránk mutatja), az ínyenc pesarói hattyú életművének egy-egy darabja. A Liszt Ferenc Kamarazenekar szabadtéri koncertjének ("budai Társaskör, július 8., nyolc óra) kellős közepén például az eminens operaszerző vonósokra komponált G-dúr szonátája ígérkezik, míg az Uránia nyári operaválogatásán a Renée Fleming címszereplésével ékes, s nem mellesleg az operák sorában közvetlenül a Szarka után következő Armida vár reánk (július 10., hat óra).

Egyebekben az idényjellegnek megfelelően slágerprogramok adatnak az elkövetkező napokban. Emitt egy Mozart-Requiem (Bazilika, július 5., nyolc óra), amott egy ifjúsági Csajkovszkij-est Szabadi Vilmossal (Vajdahunyadvár, július 11., fél kilenc), ám a Concerto Budapest és Csalog Gábor még a Vármegyeháza udvarán (július 11., nyolc óra) is váltig Poulencot mér a Mozart-számok mellé, s jól teszi.

Figyelmébe ajánljuk

Amit csak ők tudnak

A nu metalon felnőtt generáció, azaz a mai negyvenesek visszavonhatatlanul az öregedés jelének tekinthetik, hogy kedvenc irányzatuk esetében az újat jelölő „nu” annyira indokolatlan, hogy a legfontosabb zenekarok – már amelyik még aktív – mind elmúltak 30 évesek.

Hová futnál?

  • - ts -

Az Ezüst csillag egy amerikai katonai kitüntetés, afféle vitézségi érem, nagy csaták nagy hőseinek adják, 1932 óta.

Cserbenhagyás

  • - ts -

A moziból nézve az Egyesült Államok tényleg a világ csendőre: minden korban megvannak a háborús veteránjai. De nem bánik szépen velük.

Irányított hálózatok

  • Molnár T. Eszter

A csoportterápiák általában vallomásos körrel indulnak. Valahogy így: Eszter vagyok, és hiszek a csodákban.

A klezmer szelleme

Egykor szebb volt a zsinagóga belseje, amely most Művészetek Házaként funkcionál Szekszárdon. Igaz, a kettő között volt csúnyább is. A ház 1897-ben épült a grazi építész, Hans Petschnig tervei alapján, aki a helyi Bodnár-ház és az Újvárosi templom tervezője is.