Mindenki szeretné egymást – Ozora és a betiltás

Zene

Az illetékes jegyző tegnap betiltotta az O.Z.O.R.A. fesztivált. Fesztiválturistákat és egy szervezőt kérdeztünk a helyzetről és a kilátásokról.

„Ha a kötelezően bevont szakhatóságok közül akár egy szakhatóság megtagadja a szakhatósági hozzájárulás kiadását, a jegyző nem tud mást csinálni, mint egyszerűen elutasítja a kérelmet. Én emiatt hoztam meg a kérelemelutasító határozatot. A szervezők ezt követően éltek fellebbezési jogukkal a Fejér Megyei Kormányhivatal felé. A fesztivál területén már most is több ezren tartózkodnak. Az, hogy nincs engedély, azt jelenti, hogy zeneszolgáltatást nem nyújthatnak, ha egy adott helyszínen – színpadnál – 1000 embernél több tartózkodik egyidejűleg” – mondta el dr. Kardos Tamás jegyző, aki egy nappal az O.Z.O.R.A. fesztivál megnyitása előtt végül nem adta ki az engedélyt a „zenés-táncos rendezvény” megtartására.

Auer Kata, aki a fesztiválozók egyike lenne, a mostani döntés ellenére is lemenne a fesztiválra: „Mélységesen fel vagyok háborodva, hogy teljesen negatívan állítják be az egészet, és hogy egy nappal előtte tagadták meg az engedélyeket. Ebben érzek egy direkt dolgot. Képzelj el egy olyan fesztivált, ahol nincs reklám, aminek egyébként napi szinten 24 órában ki vagy téve, minden természetes anyagból van, mindenki szereti a másikat, hippi családok vannak lent, a való világból jó elmenni egy hétre. Barátaim, akik 10 éve járnak Ozorára, mindenki le van döbbenve, hogy miként lehet ezt ellehetetleníteni ennyire. Azon a véleményen vannak, hogy amíg nem mondják azt, hogy márpedig ide embert nem fognak beengedni, addig mindenki lemegy, kempingezik, kitartanak Ozora mellett.”

Mennek vagy maradnak?

Mennek vagy maradnak?

Fotó: MTI – Beliczay László

„Tavaly egész Ozora úgy robbant be a médiába, mint egy drogfesztivál” – kezdi egy neve elhallgatását kérő fesztiválozó. „Hatszor voltam a fesztiválon, annak ellenére, hogy a goa szubkultúrával, életmóddal, az itt lévő emberekkel, drogfogyasztással, sem az ezoterikus, sem az anarchista stb. szemléletmóddal nem tudok azonosulni. De a fesztiválon ezekből az elvekből teljesen jó és kellemes atmoszféra áll össze. Ez eléggé intakt szféra, nem hatoltak be a reklámok, nincs kommercializálódás. Sok goafesztivál van a világon, volt rá precedens, hogy hova vezethet az évenkénti rendőri jelenlét. A hippiközösség olyan, hogy nem megy oda, ahol vegzálás van. Most is 26 embert elvezettek, többségük külföldi. Ha idén ezt át is nyomják, jövőre nem hiszem. Egyébként abszolút értem az állam, a hatóságok hozzáállását is. Persze, a Szigeten vagy a Soundon is el lehetne csípni ugyanennyi füvet…”

A kedden kezdődő fesztivál résztvevői már szombat óta a helyszínen vannak, a szervezők pedig hónapokkal ezelőtt elkezdték a szükséges engedélyek kikérését. A mostani döntés előtt azonban ők is értetlenül állnak. „A döntés konkrét okát nem sikerült kihámoznom a 13 oldalas rendőrségi határozatból” – mondta Molnár Ádám, a rendezvény szóvivője. „Teljes mértékben időben, tudtommal már május 6-án elkezdtük az engedélyezést. Arra a kérdésre, hogy az előző 10 fesztivállal ellentétben vajon idén mit talált problémának a szakhatóság, csak annyit tudtak mondani, hogy ezt a rendőrségtől kellene kérdezni. A Fejér Megyei Rendőr-főkapitányság kérdésünkre azonban kijelentette, hogy közigazgatási szakhatósági vélemény eredményeiről nem adhat ki tájékoztatást. A biztonsági őrök és a rendőrök azonban súrlódásmentesen együttműködnek. Valamilyen okból azonban nem tartották megfelelőnek a rendezvény biztosítását, holott a biztonságot ellátó cég nagy tapasztalattal rendelkezik. Teljesítettünk minden szempontot, ezért mindegyik szakhatóság megadta az engedélyt. Elvi esetben a rendőrség is, aztán végső határozatában elutasította.”

A goás közösség pletykái persze nem tartják véletlennek a tavalyi és idei eseményeket sem: „Belterjes információ, hogy ezt a fesztivált elejétől kezdve ugyanazok szervezték: Buborék Balázs és csapata. A hely pedig tulajdonképpen egy magántulajdonú legelő. A javarészt külföldieket vonzó fesztivál jó lehetőség volt, hamar be is futott, fel lehetett verni az árakat, kezdett kiépülni az infrastruktúra, épületek. A helyiek is örültek, mi beszélgettünk is velük, sok munkát ad nekik a fesztivál, kivonulnak kajáldákkal, kondérokkal, a helynek a megalkotásában is részt vesznek. Tök jó szimbiózis alakult ki a helyiek és a fesztivál szervezői közt” – mesélik. „Minden évben kint voltak rendőrök: soha nem bántottak senkit, nem szóltak, nem indítottak eljárásokat. Évekig így működött, Ozora valamilyen szinten tényleg állam az államban volt. Annak ellenére, hogy sokszor akár a sátrak mellett volt egy tábla: „we need LSD, mushroom, we sell mescalin”. Abszolút nyíltan ment ez, erre repült rá tavaly a Hír TV. Hogy miért pont 2012-ben lett? Az egész magyar úgynevezett goaközösség (pár ezer ember) egybehangzóan azt az álláspontot képviseli, hogy azért kezdődött a rendőri problémázás, mert szervezőváltás volt. Ezek pletykák, nem mondja ki senki nyíltan, de ezek terjednek itt az emberek között. 2011 vége felé összevesztek Buborék Balázsék meg a tulajdonos, ekkor került a mostani szervezőgárda ide, akik összerakták ugyanazokat a szegmenseket. Csak annyi történt, hogy ők kevésbé tudtak közös nevezőre jutni a hatóságokkal.”

Egyelőre Ozorán gyűlnek a fesztiválozók, a szervezők a fellebbezés elbírálására várnak. „Jelen pillanatban ott tartunk, hogy a megfelelő kormányhivatalnál beadtuk a fellebbezést a döntés ellen, és természetesen teljes üzemmódban mindenki úgy készül, hogy hatkor megtarthatjuk a grandiózus nyitóünnepséget. A koncerteken kívül pedig gyerekprogramoktól elkezdve rengeteg egyéb kulturális, színházi program is várható” – mondta Molnár Ádám.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.