Zene: Melódia és dub, reggae és visszhang

  • Mihál
  • 1999. szeptember 2.

Zene

Néhány hónapja számoltam be a Mafioso Records úttörő vállalkozásáról: a Heartbeat, a Ras és a Munich Records reggae-kiadványainak hazai terjesztéséről. Az első körben bemutatott alaplemezek után tovább bővült a kínálat; mintaboltnak pedig továbbra is tekintsük az I & I-t.
Néhány hónapja számoltam be a Mafioso Records úttörő vállalkozásáról: a Heartbeat, a Ras és a Munich Records reggae-kiadványainak hazai terjesztéséről. Az első körben bemutatott alaplemezek után tovább bővült a kínálat; mintaboltnak pedig továbbra is tekintsük az I & I-t.

A Studio One a vezető stúdiók egyike volt a hatvanas évek végén, a reggae igazi felfutásakor, mikor is a rock steadyt frissiben váltotta Jamaica zenei életében. A legendák közül innen indult Bob Marley és a Burning Spear - a Heartbeat Records pedig igyekszik (az aktualitások mellett) hozzájuk fogható klasszikusokat megjelentetni. A két legkedvesebb anyag számomra a Heptones énektrió Sea of Love és az Albert Griffiths vezette Gladiators Bongo Red című albuma. Mindkét csapat a reggae első hullámának legnagyobb slágerszállítói közé tartozott, a Heptones zeneileg a rock steadyben is térdig állt, de már - mint az énekmelódiákból kitűnik - hatással volt rá a rasta nyabingi is, ugyanakkor a hatvanas évek nyugati rockdallamainak befolyása is érezhető. A Gladiators ezzel szemben erősen emlékeztet a hetvenes évek eleji Wailers megszólalására - ám mivel fej fej mellett követték el, ne klónra, hanem kortársra gondoljunk. (Csak zárójelben jegyzem meg, hogy bár később a Wailers lett a csúcs, ekkor még a Gladiators erősebb volt kicsit, csak tessék utánahallgatni.)

A közelmúltban hunyt el tragikus hirtelenséggel

Dennis Brown,

a reggae egyik nagy veteránja, akinek új (és utolsó) albuma Tribulation címmel jelent meg. Brown már akkor legendának számított, amikor indult; játszott szinte az összes kiváló jamaicai zenésszel, slágereiből több best of és greatest hits válogatásra futja átfedés nélkül. Az új lemezen kedvenc kísérőzenekara, a megbízható Roots Radics nyomja a hömpölygő és fülbemászó roots reggae-t. S ami még ennél is simogatóbb, az Dennis lágy és végtelenül barátságos hangja, mely úgy öleli át a hallgatót, ahogy csak Bim Sherman és Gregory Isaacs tudja. A Tribulation ezzel a tizenhat szépséges dallal a slágerlistámra került; csak az a baj, hogy folytatásra nincs kilátás.

Sugar Minott

a hetvenes években kezdte - szintén a Studio One-ban - az African Brothers kollektívával és Tony Tuff, Derrick Howard producerekkel. Klasszikus reggae-dalaiból több húzós sláger lett, ezek szárnyán emelkedett fel az angol listákra is (nagyon ment akkor a reggae Londonban). Sugar Minott a nagy tehetségek egyikének számított sajátos melódiáival, aztán a nyolcvanas években, a dancehall térhódítása idején a műfaj egyik vezéregyénisége lett. Most újra kijött - bónuszokkal megtoldott kiadásban - a legjobb akkori műve, a Herbman Hustling, a Roots Radics segédletével; míg a Ras Records Ras Portrait című sorozatának vonatkozó darabja Minott három kilencvenes évekbeli albumából szemelvényez dancehall- és rootsdallamokat Sly & Robbie, Tappa Zukie és a Scientist közreműködésével.

A jamaicai zeneiparban a kezdetektől fogva vezető szerepet vívtak ki a

producerek,

akik egymással állandóan versengve teremtettek korszakos hangzásokat, stílusokat. Közéjük tartozott a ska és a rock steady uralma alatt Duke Reid, Coxsone Dodd és Prince Buster. A hetvenes években, a dub kifejlődése korában olyan máig ható egyéniségek dolgoztak éjjel-nappal, mint Lee "Scratch" Perry és King Tubby. Ezek a visszhangokkal és egyéb effektekkel gazdagon megspékelt felvételek tették lehetővé a korabeli DJ-k és MC-k (akkoriban toasterek) számára, hogy minél jobban kifejleszthessék szövegtechnikáikat. Az olyan DJ-k, mint I Roy, Big Youth, U Roy vagy Prince Jazzbo így énekesként is elismertek lettek, aztán a legtöbben tényleg azzá is váltak. A Don Mais Presents: Roots Tradition from the Vineyard és a Linval Thompson Presents: Jah Jah Dreader Than Dread e két fiatal producer felügyeletével - a hetvenes évek második felében, a Channel One stúdióban - készült művekből válogat. A zenét, vagy ahogy akkor nevezték, a ritmust újfent a Roots Radics szolgáltatta. Ezek a felvételek nem azok a melódiaközpontú reggae-felvételek, mint amelyeket az Island vagy a Ras kiadványainál megszokhattunk, hanem valójában pszichedelikus, néhol minimalista, de robbanékony dubok, melyekre olyan fiatal toasterek dumálnak, mint Welton Irie, U Brown, Toyan vagy Little John és többek között olyan énekesek, mint Peter Ranking, Sammy Dread, a Viceroys trió és Freddie McGregor. Érdemes őket meghallgatni, majd összevetni a - hasonló alapanyaggal dolgozó - Blood & Fire lemeztársaság kiadványaival.

Mihál

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.