1987 levegője

És akkor két ellenpélda.

Gulácsi Péter, aki ez idő tájt a talán legsikeresebb karriert futó magyar válogatott labdarúgó (nemcsak itthon, de a Bundesliga élvonalában játszó RB Leipzig csapatában is az első számú kapus) kedden az alábbiakat posztolta Facebook-oldalán: „Több mint 14 éve külföldön élek, mind a magán­életben, mind a profi sportban rengeteg különböző emberrel találkoztam, legyen szó akár nemzetiségről, kultúráról, vallásról, életfilozófiáról vagy bármi másról. Minél több időt tölt az ember külföldön vagy különböző emberek között, annál inkább rájön, hogy attól, hogy nem mindenki egyforma, csak színesebb lesz a világ, és hogy a legfontosabb a szeretet, az elfogadás és a tolerancia mások iránt. Minden embernek joga van az egyenlőséghez. Ugyanúgy, ahogy minden gyereknek joga van boldog családban felnőni, alkossa azt a családot bármennyi, bármilyen nemű, bármilyen színű, bármilyen vallású ember. Én kiállok a szivárvány családok mellett! Szólaljunk fel a gyűlölet ellen, legyünk elfogadóbbak és nyitottabbak!”

Bár eddig nincsenek sokan, nem ő az első ismert magyar sportoló, aki kiállt a központilag vezényelt gyűlöletkampány célpontjai mellett. Még az év végén a korábbi válogatott (és a Bundesligát szintén megjáró, ott bajnoki címet is szerző) focista, Hrutka János egy Grecsó Krisztián-idézettel kommentálta azt a néhány nappal korábbi hírt, hogy az elfogadott Alaptörvény-módosítás szerint „az anya nő, az apa férfi”, illetve hogy a családi kapcsolat alapja a házasság. („Mennyi parlagon maradt talentum, egész életre összegyűrt lélek kell még bizonyságul, hogy a család az család. Miért érdeke és kinek, hogy a melegekre kenve az egészet, inkább Olaszországba kerüljenek a gyerekek, minthogy olyan szülőjük legyen, akit az alkalmassági valamelyik akadálya közben elhagytak, és nem adott nekik az élet másik szerelmet, de csurig vannak felelősséggel és szeretettel.”)