A szerk.

Ezer forintért

A szerk.

Március 1-jén hatályosul az a törvény, amely újraírja az állami egészségügyben dolgozók munkavállalásának szabályait, és átszabja a díjazásukat is.

A tavaly elfogadott jogszabály regényes történetéről mi is sokat írtunk, az eredeti, tavaly készült drákói javaslatból kikerült például az, hogy a Központi Orvosvezénylő Főparancsnokság (amit nyilván nem így hívtak volna) lényegében egyik óráról a másikra, hosszú időre és különösebb fizetésbeli kompenzáció nélkül vezényelhetett volna munkavégzés céljából orvosokat az ország bármely településéről bármely településére. A törvény az eredeti elgondolásnál némiképp megengedőbb az eü. dolgozók másod­állásával is. Ezentúl a munkavállalónak ehhez munkaadói engedélyre lesz szüksége – az első elképzelés szerint egyáltalán nem lett volna lehetőség máshol munkavégzésre irányuló tevékenységet végezni.

Mindezen „engedmények” mellett a változtatások lényege, az alku dobogó szíve érintetlen maradt: az orvosok több pénzt, adott esetben sokkal több pénzt, nagyobb fizetést kapnak, de le kell mondaniuk a mellékesről. A zsebbe, adózatlanul, hálapénz formájában érkezőről mindenképp, de a legális jövedelemforrások is szűkülhetnek; a magánpraxisból elvben nem terelheti az állami ellátásba egy­azon betegét a doktor. És bár az ügyeleti díjak mértéke, illetve az egyéb pótlékok miatt még erős dörmögés hallatszik például a Magyar Orvosi Kamara (MOK) felől, az orvosok többségének első megközelítésben kevés oka lehet az elégedetlenségre. (A jogszabály az ügyeleti díjakat nem 100 százalékon állapítja meg: mintha egy sürgős fejvisszavarrás vasárnap csöndes éjjelén kevesebb öltést igényelne, mint hétfőn dologidőben.) Ők – a többség tehát – hálapénzhez eddig sem jutottak vagy nem fogadták el; és a megemelt fizetések akár arra is elegendőek lehetnek, hogy szép megélhetést és nyugodt életpályát kínáljanak a kezdő orvosoknak, hovatovább megállítsák az orvoselvándorlást.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.