A szerk.

Ezer forintért

A szerk.

Március 1-jén hatályosul az a törvény, amely újraírja az állami egészségügyben dolgozók munkavállalásának szabályait, és átszabja a díjazásukat is.

A tavaly elfogadott jogszabály regényes történetéről mi is sokat írtunk, az eredeti, tavaly készült drákói javaslatból kikerült például az, hogy a Központi Orvosvezénylő Főparancsnokság (amit nyilván nem így hívtak volna) lényegében egyik óráról a másikra, hosszú időre és különösebb fizetésbeli kompenzáció nélkül vezényelhetett volna munkavégzés céljából orvosokat az ország bármely településéről bármely településére. A törvény az eredeti elgondolásnál némiképp megengedőbb az eü. dolgozók másod­állásával is. Ezentúl a munkavállalónak ehhez munkaadói engedélyre lesz szüksége – az első elképzelés szerint egyáltalán nem lett volna lehetőség máshol munkavégzésre irányuló tevékenységet végezni.

Mindezen „engedmények” mellett a változtatások lényege, az alku dobogó szíve érintetlen maradt: az orvosok több pénzt, adott esetben sokkal több pénzt, nagyobb fizetést kapnak, de le kell mondaniuk a mellékesről. A zsebbe, adózatlanul, hálapénz formájában érkezőről mindenképp, de a legális jövedelemforrások is szűkülhetnek; a magánpraxisból elvben nem terelheti az állami ellátásba egy­azon betegét a doktor. És bár az ügyeleti díjak mértéke, illetve az egyéb pótlékok miatt még erős dörmögés hallatszik például a Magyar Orvosi Kamara (MOK) felől, az orvosok többségének első megközelítésben kevés oka lehet az elégedetlenségre. (A jogszabály az ügyeleti díjakat nem 100 százalékon állapítja meg: mintha egy sürgős fejvisszavarrás vasárnap csöndes éjjelén kevesebb öltést igényelne, mint hétfőn dologidőben.) Ők – a többség tehát – hálapénzhez eddig sem jutottak vagy nem fogadták el; és a megemelt fizetések akár arra is elegendőek lehetnek, hogy szép megélhetést és nyugodt életpályát kínáljanak a kezdő orvosoknak, hovatovább megállítsák az orvoselvándorlást.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”