A szerk.

Egy mondat a rendszerről

A szerk.

Amióta egyre magasabb hivatalait viseli, Novák Katalin mondott már cifra dolgokat, de annyira pontosan nem írta le még soha a Magyarországot immár több mint tíz éve fogva tartó politikai rendszert, mint múlt pénteken az index.hu neve alatt futtatott kormánylapban, mely úgymond interjút készített vele.

Novák bravúros teljesítményének az értékét továbbnöveli a tény, hogy egyetlen mondatban sikerült megfogalmaznia a rendszer teljes egészét. A mondatot persze felkapta a sajtó, így mindenki ismerheti, s ahogy ma a dolgaink folynak, megjelenésünk napjára akár el is felejtheti. Pedig nem kéne, főként mentális biztonságtechnikai okokból.

„Ki merem jelenteni, hogy a homoszexuálisok örökbefogadásának kérdése pillanatnyilag nem szerepel a magyar emberek első száz problémája között” – mondotta tehát Orbán Viktor családi minisztere. Ebben a mondatban a pontos rendszerkép mellett még az is nagyon jó, hogy akárhonnan megfoghatjuk, minden oldalról ostoba és visszataszító, kirekesztő és dehonesztáló, viszont az őszinteségében nincsen okunk kételkedni, még a magyar kormány általános szavahihetetlenségét figyelembe véve sem. Végre egy őszinte szó: felőlem fel is fordulhattok, buzeránsok, üzeni Magyarország családi minisztere, és még csak szeme sem rebben, amiből arra lehet – optimistán – következtetni, hogy a nevezettek elkülönítése még várat magára, bár ki nem zárható. Mondja mindezt a családok minisztere természetesen – elsősorban a miniszterelnök mintája szerint – a magyar emberek nevében, így, en bloc. Mert szerinte a magyarok olyan emberek, akik lajstromozzák a problémáikat, de szigorúan megállnak száznál; vagy olyanok a magyar emberek, hogy száz megoldott probléma után kidőlnek, s nem marad energiájuk a százegyedikre – mely lehetne akár a „homoszexuálisok örökbefogadásának kérdése” is, Novák Katalin felől legalábbis.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.