A szerk.

Egy mondat a rendszerről

A szerk.

Amióta egyre magasabb hivatalait viseli, Novák Katalin mondott már cifra dolgokat, de annyira pontosan nem írta le még soha a Magyarországot immár több mint tíz éve fogva tartó politikai rendszert, mint múlt pénteken az index.hu neve alatt futtatott kormánylapban, mely úgymond interjút készített vele.

Novák bravúros teljesítményének az értékét továbbnöveli a tény, hogy egyetlen mondatban sikerült megfogalmaznia a rendszer teljes egészét. A mondatot persze felkapta a sajtó, így mindenki ismerheti, s ahogy ma a dolgaink folynak, megjelenésünk napjára akár el is felejtheti. Pedig nem kéne, főként mentális biztonságtechnikai okokból.

„Ki merem jelenteni, hogy a homoszexuálisok örökbefogadásának kérdése pillanatnyilag nem szerepel a magyar emberek első száz problémája között” – mondotta tehát Orbán Viktor családi minisztere. Ebben a mondatban a pontos rendszerkép mellett még az is nagyon jó, hogy akárhonnan megfoghatjuk, minden oldalról ostoba és visszataszító, kirekesztő és dehonesztáló, viszont az őszinteségében nincsen okunk kételkedni, még a magyar kormány általános szavahihetetlenségét figyelembe véve sem. Végre egy őszinte szó: felőlem fel is fordulhattok, buzeránsok, üzeni Magyarország családi minisztere, és még csak szeme sem rebben, amiből arra lehet – optimistán – következtetni, hogy a nevezettek elkülönítése még várat magára, bár ki nem zárható. Mondja mindezt a családok minisztere természetesen – elsősorban a miniszterelnök mintája szerint – a magyar emberek nevében, így, en bloc. Mert szerinte a magyarok olyan emberek, akik lajstromozzák a problémáikat, de szigorúan megállnak száznál; vagy olyanok a magyar emberek, hogy száz megoldott probléma után kidőlnek, s nem marad energiájuk a százegyedikre – mely lehetne akár a „homoszexuálisok örökbefogadásának kérdése” is, Novák Katalin felől legalábbis.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.