A szerk.

A hatodik módosítás

A szerk.

A „sors furcsa tréfája”: a minap szinte egyszerre repült a parlamentből Novák Előd személye és dicstelen politikai pályafutásának valószínűleg egyetlen pozitív tartalmakat is hordozó cselekedete, az tudniillik, hogy az év elején egyszerűen fogta magát, s nyilvánosságra hozta a Fidesz hatodik alkotmánymódosításra vonatkozó tervezetét.

Mely tervezet abban a formájában – „jelentős terrorfenyegetettség vagy terrortámadás” esetén – mindenféle csodálatos dologra hatalmazta volna fel a kormányfőt a parlament vagy bárki istennyila megkérdezése nélkül. Lett is nagy zúgolódás a sajtóban, hogy ezt talán mégsem kéne. Még az is felmerült, hogy miért (csak) Novák hozta nyilvánosságra a javaslatot, hol volt például a komplett ellenzék?

Az utóbbi napok történései erre is magyarázatot adnak. Ha így nézzük, az ellenzék megakadályozta a csupán diktatúrákban használatos jogosítványokat tartalmazó alkotmánymódosítást, mivel annak csak egy valamelyest felpuhított változata ment át. És nem mellesleg vele párhuzamosan egy kormányjavaslat is a Terrorelhárítási Információs és Bűnügyi Elemző Központ (bizonyos TIBEK) felállításáról. Mindebből adódik egy másik olvasat is, miszerint: mégiscsak megcsinálták. Hiába mondta az ellenzék, hogy a terrorellenes küzdelemhez szükséges jogosítványok maradéktalanul benne vannak az alkotmányban, az alkotmányt mégis módosították, mindössze 13 ellenszavazattal. Sínre került a TIBEK-javaslat sorsa is, mindössze 6 ellenszavazattal.

Beszédes számok, arról beszélnek, hogy milyen érdekérvényesítő képessége van Magyarországon az ellenzéknek. Sikerült némi parlamenti kontrollt biztosítani „terrorvészhelyzet” esetében ahhoz, hogy a kormány(fő) törvényeket függesszen fel, eltérjen törvényi rendelkezésektől, s hozzon mindenféle neki tetsző vészintézkedéseket. Minderről lett ugyan valamiféle beszámolási kötelezettsége, de azt féknek vagy ellensúlynak nevezni finoman szólva is túlzás. S az eredeti tervhez képest kicsit csökkent – 15 napra – az az időszak, míg ebbéli jogosítványaival önhatalmúlag élhet a kormányfő (aztán ugyebár az Országgyűlésnek kell kihirdetnie a szóban forgó terrorvészhelyzetet).

S ha ehhez még hozzácsapjuk az eredeti TIBEK-elképzelések felpuhítását is, amit brutális leegyszerűsítéssel úgy írhatunk le, hogy Pintér Sándor csak Lázár János és Simicskó István segedelmével csinálhat azt, amit akar, nos, kialakul egy kép, hogy miféle kocsedó lesz itt, ha az illetékes elvtárs úgy gondolja, hogy eljött e terrorcsomag gyakorlati alkalmazásának ideje.

Mikor jön el? Ki lát bele Orbán Viktor fejébe? Ő maga sem nagyon. Egyelőre annyit tudunk, hogy Lázár János szerint mikor kellett volna e szuperhatalmat biztosító jogosítvánnyal élni.
A Keleti pályaudvarnál kialakult migránstábor  s az autópályán gyalogló menekültek okán, illetve a „röszkei konfliktus” megoldására. Ha ezek terrorvészhelyzetek voltak, már megszűntek annak lenni, a magyar állam kezelte őket az akkor rendelkezésére álló eszközökkel. Tehát a rendkívüli jogosítvány valami máshoz kell. Mihez? S főként ki mondja meg, hogy mihez? Ez az achillesi pontja ennek a terrorcsomagnak, és ez a legcsekélyebb mértékben változott csak: lehet, hogy kisebb, lehet, hogy csúnyább, mint amit szeretett volna, de Orbán Viktor megkapta az újabb fegyverét. Eddig a legveszedelmesebbet.

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le Forgács Péter figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.