Az ítélet bár nem súlyos, de nagy jelentőségű, mivel kapcsolódik az ún. kitiltási ügyhöz. Ahhoz a botrányhoz, amelyben vegytiszta korrupció gyanújába keveredett néhány befolyásos kormányzati és kormányhoz közeli személy; és amely, mondhatni, szokás szerint a kezdeti érdeklődés után ugyanúgy a feledés homályába veszett, mint a többi hasonló skandalum.
Pedig 2014 őszétől hosszú hetekig minden az ún. kitiltási botránnyal volt tele: az Egyesült Államok külügyminisztériuma a magyar kormányhoz közeli személyek, közöttük magas rangú állami tisztségviselők beutazási tilalmát rendelte el. Az Orbán-kormány kezdeti reakciója a bevett habonyi koreográfia szerint részben a hárítás (semmit nem tudnak az egészről), részben a felháborodott ellentámadás volt (a szokásos lózungok a magyar szabadságharc elleni külföldi ármányokról). Sőt nagy hangon kérték a névsort az amerikaiaktól, hogy a magyar igazságszolgáltatás tehesse a dolgát. Ügyesnek hitt húzás volt, hiszen a vonatkozó amerikai jogszabály értelmében az ottani illetékes hivatal nem hozhatja nyilvánosságra az érintettek nevét.
Kezdettől bűzlött a sztori: elsősorban is azért, mert az egészről máig nem tudnánk semmit, ha a kormányzati megbízásokkal kitömött Századvég tulajdonában lévő Napi Gazdaság honlapja 2014 októberében – alighanem megelőző csapásként – nem közöl cikket arról, hogy az amerikaiak bosszúból nem engednek magyar tisztviselőket a területükre lépni, mivel a magyar adóhatóság (NAV) Magyarországon működő amerikai érdekeltségek ellen folytat vizsgálatokat. Az USA nagykövetsége cáfolta a leírtakat – és innen már nem volt megállás, napról napra világosabb lett, hogy a kormányzati szereplők ebben az ügyben akkor sem állítanak igazat, amikor kérdeznek. (Például a NAV elnöke jóval a botrány kirobbanása előtt tájékoztatta a kormányzatot érintettségéről.) Hamarosan az is kiderült, hogy az akkori másik nagy ügy, a hatósági segítséggel eltusolt áfa-csalások gyanúja (emlékeznek még a kiugrott adórevizor, Horváth András zöld dossziéjára?) is összeköthető a kitiltási botránnyal. Az áfa-csalások miatt piaci hátrányba került étolajgyártó amerikai cégnek ugyanis fölajánlották, hogy kétmilliárd forint ellenében „valakik” elintézik a kormánynál az árucikk fogyasztási adójának csökkentését 27-ről 5 százalékra. A cég inkább a saját kormányához fordult, az meg körbeszaglászott, majd kitiltott.
Idővel a világszínvonalú ügyészségünknek is foglalkoznia kellett a dologgal: föltárta, hogy egyszemélyes akcióról van szó, a kétmilliárd nevesített kedvezményezettjének, a Századvégnek semmi köze az egészhez, a vádlott csak blöffölt az amcsiknak. Nyugodjunk meg, Magyarországon nem árulnak törvényt kétmilliárdért.
Hétfői döntésével a bíróság sztornózta az ügyészségi verziót, kifejtvén: a korrupciós ajánlat valósnak tűnik, minden bizonnyal voltak megbízók, a vádlott közvetítő volt, nem pedig egy nagyzási hóbortban szenvedő magányos szélhámos. A kérdés a hétfői első fokú bírósági ítélet után változatlanul az, mint két évvel ezelőtt: hová vezetnek a szálak?
Oh, ha ennyire biztosak lehetnénk a szombati lottószámokban.
