A szerk.

A haza két tekintet tükrében

A szerk.

Senki ne mondja, hogy a meglepetés erejével hatott rá Magyarország miniszterelnökének a múlt heti NATO-csúcson nyújtott produkciója. Természetesen nem politikai produkcióra gondolunk, olyanja nem volt, megígérte, hogy eztán rendesen fizetünk, 7-8 év múlva a költségvetésünk is utoléri a NATO kívánalmait, s kész.

Ellenben volt valami kivonulás, amit azonmód fel is kapott a világsajtó, hiszen Donald Trump ott taszajtotta félre az útjából Duško Marković montenegrói miniszterelnököt, mely gesztus eleddig kétségkívül nem tartozott a szigorúan vett csúcstalálkozói protokollhoz. Az esetről felvétel készült, melyen jelentős szerephez jutott Magyarország miniszterelnöke is: az idült szervilizmussal vigyorgó suta mellékalakot adta a mindenféle egyéb, leginkább sétáló mellékalakok közt. Extra stat(iszta), így mondják tán az ilyet, kicsit mást csinál, mint a többiek, egy pillanatra kicsit közelebbről látjuk, megakad rajta a szem, adott esetben, ugye, alázatos vigyorán. Drámai miniatűr: a hosszan pergő képek egyetlen kockáján ott van komplettül A csinovnyik halála, vagy az Örök visszatérésből Achille minden gondolata és cselekedete. De hiába vigyorog Orbán, Trump egy másodperc töredéke alatt elfordul tőle, hogy megcselekedje a nagy lökést. Magyarország miniszterelnöke még a hátának is vigyorog hálásan egy darabig, majd jól látható erőfeszítésekre van szüksége ahhoz, hogy rendezze végre vonásait.

Azzal kezdtük, hogy ez nem újság, hogy is lenne, mikor már a 2010-es választási kampány legnagyobb, saját Facebook-oldalán is megosztott élménye az volt Orbán Viktornak, hogy kapott egy „igazi” Real-mezt C. Ronaldo és a kapus aláírásával. S nyilván van még olyan honpolgár, aki a 2014-es kampányából is emlékszik a miniszterelnök lenyűgöző kettősére Zlatan Ibrahimovićtyal a Puskás-díj átadásán. Vagy említsük azt az esetet, amikor összes leánygyermekével karöltve fotózkodott az étteremátadásra hazánkba látogató Robert De Niróval? Reggelig sorolhatnánk Guardiolától Depardieu-ig a focistákat s színészeket, akikhez odasündörgött egy fotóra Orbán. Ebbéli törekvéseihez mindig járul egy jellegzetes testtartás, egy összetéveszthetetlen mosoly, s némi metakommunikáció: itt vagyok én is, vegyetek be. Tudom, hogy nem lehet, de most az egyszer! Egy kicsit. Bevette eddig valaki Orbán Viktort?

Alig telt el egy nap a NATO-csúcs után, s Magyarország miniszterelnöke máris Hódmezővásárhelyen dolgozott a haza üdvéért: a Modern Városok nevű propagandakörút utolsó állomását ugyancsak megőrizte egy filmfelvétel az utókornak. A Vásárhely24 negyedórás, dermesztő videója Orbán Viktor és a város volt polgármestere, Lázár János központban tett sétáját örökíti meg spontánul előlépő autogramkérőkkel, sűrű jókívánságaikat hangoztató helyi erőkkel, s persze a híres, mindennél spontánabb szelfivel. Ám ha a hétköznapi élet e módfelett normális velejárói nem szüremkednének a képmezőbe, ugyanazt látnánk, mint amit a NATO-csúcson, csak épp más szerep­osztásban. Itt Orbán a király, s Lázár adja tányérnyalót. Őfelsége elsüt valami viccet, s másnap a magyar sajtó jó része azon tanakodik, hogy vajon hányszor is mondta Lázár János erre a viccre, hogy „ez jó”, „ez jó poén”… A leggyakoribb tipp az öt, futott még a négy és a hat is. De nem csak ebben a kurta jelenetben zajlanak így a dolgok, ez a film Lázár János folyamatos hajbókolásának, negyedórás görcsölésének emlékműve: A csinovnyik halála 2. Vagy Achille-t királlyá koronázták, s megfizet mindenért. Orbán vonul, s körülötte verdes hártyavékony szárnyacskáival Lázár.

E két lidérces látomást összerakva viszont bele lehet látni a NER-üzem rendes ügymenetébe, hétköznapjai interperszonális közlekedésébe, megismerszik benne a NER nyelve. Valójában Orbán Viktor nyelve, az ő életszemlélete, szerinte így kell a dolgoknak mennie. Persze, nem túl eredeti világkép, a lefelé taposni, fölfelé nyalni filozófiája tényleg ósdi holmi, s a közben felvett testtartásról is csodálatos dolgokat jegyzett fel már a magyar szépirodalom, különös tekintettel Móriczra, Mikszáthra. S tulajdonképpen azt sem mondhatjuk, hogy egy isten háta mögötti kisvárost vagy akár egy egész megyét ne vezettek volna már hasonló módszerekkel. Még akár országot is. De mind olyan is volt. Elfuserált és boldogtalan. Olyan, mint ez.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.

Árvák harca

A jelenből visszatekintve nyilvánvaló, hogy a modern, hol többé, hol kevésbé független Magyarország a Monarchia összeomlásától kezdődő történelmében szinte állandó törésvonalak azonosíthatók.