A szerk.

A haza két tekintet tükrében

A szerk.

Senki ne mondja, hogy a meglepetés erejével hatott rá Magyarország miniszterelnökének a múlt heti NATO-csúcson nyújtott produkciója. Természetesen nem politikai produkcióra gondolunk, olyanja nem volt, megígérte, hogy eztán rendesen fizetünk, 7-8 év múlva a költségvetésünk is utoléri a NATO kívánalmait, s kész.

Ellenben volt valami kivonulás, amit azonmód fel is kapott a világsajtó, hiszen Donald Trump ott taszajtotta félre az útjából Duško Marković montenegrói miniszterelnököt, mely gesztus eleddig kétségkívül nem tartozott a szigorúan vett csúcstalálkozói protokollhoz. Az esetről felvétel készült, melyen jelentős szerephez jutott Magyarország miniszterelnöke is: az idült szervilizmussal vigyorgó suta mellékalakot adta a mindenféle egyéb, leginkább sétáló mellékalakok közt. Extra stat(iszta), így mondják tán az ilyet, kicsit mást csinál, mint a többiek, egy pillanatra kicsit közelebbről látjuk, megakad rajta a szem, adott esetben, ugye, alázatos vigyorán. Drámai miniatűr: a hosszan pergő képek egyetlen kockáján ott van komplettül A csinovnyik halála, vagy az Örök visszatérésből Achille minden gondolata és cselekedete. De hiába vigyorog Orbán, Trump egy másodperc töredéke alatt elfordul tőle, hogy megcselekedje a nagy lökést. Magyarország miniszterelnöke még a hátának is vigyorog hálásan egy darabig, majd jól látható erőfeszítésekre van szüksége ahhoz, hogy rendezze végre vonásait.

Azzal kezdtük, hogy ez nem újság, hogy is lenne, mikor már a 2010-es választási kampány legnagyobb, saját Facebook-oldalán is megosztott élménye az volt Orbán Viktornak, hogy kapott egy „igazi” Real-mezt C. Ronaldo és a kapus aláírásával. S nyilván van még olyan honpolgár, aki a 2014-es kampányából is emlékszik a miniszterelnök lenyűgöző kettősére Zlatan Ibrahimovićtyal a Puskás-díj átadásán. Vagy említsük azt az esetet, amikor összes leánygyermekével karöltve fotózkodott az étteremátadásra hazánkba látogató Robert De Niróval? Reggelig sorolhatnánk Guardiolától Depardieu-ig a focistákat s színészeket, akikhez odasündörgött egy fotóra Orbán. Ebbéli törekvéseihez mindig járul egy jellegzetes testtartás, egy összetéveszthetetlen mosoly, s némi metakommunikáció: itt vagyok én is, vegyetek be. Tudom, hogy nem lehet, de most az egyszer! Egy kicsit. Bevette eddig valaki Orbán Viktort?

Alig telt el egy nap a NATO-csúcs után, s Magyarország miniszterelnöke máris Hódmezővásárhelyen dolgozott a haza üdvéért: a Modern Városok nevű propagandakörút utolsó állomását ugyancsak megőrizte egy filmfelvétel az utókornak. A Vásárhely24 negyedórás, dermesztő videója Orbán Viktor és a város volt polgármestere, Lázár János központban tett sétáját örökíti meg spontánul előlépő autogramkérőkkel, sűrű jókívánságaikat hangoztató helyi erőkkel, s persze a híres, mindennél spontánabb szelfivel. Ám ha a hétköznapi élet e módfelett normális velejárói nem szüremkednének a képmezőbe, ugyanazt látnánk, mint amit a NATO-csúcson, csak épp más szerep­osztásban. Itt Orbán a király, s Lázár adja tányérnyalót. Őfelsége elsüt valami viccet, s másnap a magyar sajtó jó része azon tanakodik, hogy vajon hányszor is mondta Lázár János erre a viccre, hogy „ez jó”, „ez jó poén”… A leggyakoribb tipp az öt, futott még a négy és a hat is. De nem csak ebben a kurta jelenetben zajlanak így a dolgok, ez a film Lázár János folyamatos hajbókolásának, negyedórás görcsölésének emlékműve: A csinovnyik halála 2. Vagy Achille-t királlyá koronázták, s megfizet mindenért. Orbán vonul, s körülötte verdes hártyavékony szárnyacskáival Lázár.

E két lidérces látomást összerakva viszont bele lehet látni a NER-üzem rendes ügymenetébe, hétköznapjai interperszonális közlekedésébe, megismerszik benne a NER nyelve. Valójában Orbán Viktor nyelve, az ő életszemlélete, szerinte így kell a dolgoknak mennie. Persze, nem túl eredeti világkép, a lefelé taposni, fölfelé nyalni filozófiája tényleg ósdi holmi, s a közben felvett testtartásról is csodálatos dolgokat jegyzett fel már a magyar szépirodalom, különös tekintettel Móriczra, Mikszáthra. S tulajdonképpen azt sem mondhatjuk, hogy egy isten háta mögötti kisvárost vagy akár egy egész megyét ne vezettek volna már hasonló módszerekkel. Még akár országot is. De mind olyan is volt. Elfuserált és boldogtalan. Olyan, mint ez.

Neked ajánljuk

Grandiózus pamparamm

Raffaello 1514-ben befejezett freskóján I. Leó pápa és Attila néz farkasszemet egymással. Míg az egyházfő felett Szent Péter és Szent Pál levitál, a hun lovak riadtan szökellnek hátra, a barbár küldöttség pedig megretten a keresztény Isten jelenlététől.

Vivát!

Ha azt mondjuk, hogy augusztus 20. Magyarországon immár hagyományosan a nagy fővárosi falunap izzadmányos ünnepe, a színes, szagos, hangos talmi kunsztstüklik, égbe lőtt hamburgerek rajongóinak nagy találkozója, amikor megnyílnak a főváros csak erre az alkalomra tartogatott csodái az egymás sarkára hágni, falkában élvezkedni imádó tömegek előtt, akkor nyilvánvalóan lenézzük a vidéket, a vidékieket, a városi alacsonyabb néposztá­lyo­kat, mindenkit, aki úgymond felutazott, aki szembejön, s nincs kalap a fején.

Bármilyen szakos

Az elmúlt napokban több felől hallottuk rebesgetni – és nemcsak tanároktól, szülőktől, hanem tankerületi szakelemektől is –, hogy a kormány az ősszel a koronavírus-járvány újabb hullámára hivatkozva online oktatást rendel el. Néhány nappal ezelőtt Hadházy Ákos független országgyűlési képviselő is erről posztolt a közösségi oldalán, mi több, szerinte már „főispáni hivatalból” is érkezett ilyen értelmű szóbeli jelzés. A képviselő „teljesen életszerűnek” nevezi e lehetőséget, ámbár némi kétkedés is kiérződik soraiból.

Nadrágszíj a függönyre

Nem hirtelen támadtak és nem is múlnak el egyhamar a színházi szakma gazdasági nehézségei. A független, az önkormányzati és az állami fenntartású teátrumok növekvő rezsiárakkal és csökkenő nézőszámmal számolnak, de a jegyárakon senki sem mer nagyot emelni.

„Ha nem dicsérnek”

Urbán András előadásaiban láthattuk először itthon, aztán egyre több darabban tűnt fel. Nagyabonyi Emese újvidéki színésznővel a hazai és vajdasági színjátszás közötti különbségekről, a pálya nehézségeiről és a megtett útról beszéltünk.

A pimasz légy

A nemzetközi jog alapja az államok szuverén egyenlősége. Ebből adódóan bármely állam nemzetközi kapcsolataiban szinte semmi sem történhet annak kifejezett hozzájárulása, azaz szavazata nélkül. Kende Tamás írása az uniós magyar vétók margójára.

Haptákban

A kormány 52 milliárdos bérfejlesztést jelentett be, amelyből a rendőrök is részesülnek. Ez komoly emelés, de kérdés, hogy hosszú távon megállítja-e az állomány csökkenését.

Lombjuk se rezzen

A közelmúltban a mindenféle szükséghelyzetre hivatkozva született, s nagy szakmai felháborodást kiváltó kormányrendelet az egyéb szempontból is sérülékeny erdőállományban könnyítené meg a fakivágást. Nem véletlenül.

„Ötven százalék!”

Évek óta 25 ezer szakdolgozó hiányzik a magyar egészségügyi rendszerből, és ha nem jön érdemi változás, 2023 januárjára ötszörös lesz a különbség az orvosok és a szakdolgozók bére között. A MESZK javaslatcsomagot küldött az államtitkárságnak, és bízik a párbeszédben, a mielőbbi béremelésben.

Nagykapu

Aj Vej-vej következetesen és mindenáron, minden megnyilatkozásával, ideértve a műalkotásait is, az emberi szabadságról, mint alapvető jogról beszél. Nála nincs kiskapu és mellékzönge: az üzenet a kezdetek óta ugyanaz. A kifejezési formák változtak, azok is szervesen egymásból építkezve.