A szerk.

Merkelfrász

A szerk.

Miután Trump elnök úr az előző napokban már csúnyán megszomorított sok derék európai vezetőt, május 25-én rövid beszédet mondott Brüsszelben, a NATO-csúcson, az Észak-atlanti Szerződés 5. cikkének emelt emlékmű előtt. Ebben a beszédében épp nem említette meg az 5. cikket, amely kimondja, hogy ha egy tagállamot megtámad valaki, akkor a többiek habozás nélkül a segítségére sietnek. Igaz, azt se mondta ki, hogy az 5. cikk nem érvényes többé; arról beszélt, hogy be kéne a NATO-tagoknak fizetniük a tagsági díjat.

Angela Merkel német kancellár mindezek után testvérpártja, a Keresztényszociális Unió vasárnapi, müncheni kampánygyűlésén arról beszélt, hogy „mi, európaiak” most már igazán a saját kezünkbe kell, hogy vegyük a sorsunkat, mert azok az idők, amikor „másokra bízhattuk magunkat, bizonyos fokig véget értek”.

Mi ennek hallatán a következőket tehetjük. Elhisszük a népszerű kancellár asszonynak, amit mondott, úgyszólván puszira (anélkül, hogy egyáltalán feltennénk magunknak azokat a kérdéseket, amelyeket mindjárt fel fogunk tenni), és ez esetben eléggé összeszarjuk magunkat. Feltolulnak ugyanis azoknak a próbálkozásoknak az emlékei, amikor a múlt században Európa az Egyesült Államok nélkül kísérelte rendben tartani a háza táját – hát, egyik sem egy sikertörténet. És így vagy úgy – metaforikusan szólva – mindig amerikai partraszállás lett a vége. Akar a fene a két világháborúra gondolni ilyen szép napos időben – de felidézhetjük 1995-öt, a boszniai háború lezárását, vagy 1999-et is, amikor a NATO Koszovóban akadályozta meg a népirtás folytatását. Mindkét akciót amerikai inzisztálásra hajtotta végre a szövetség.

De hessegessük el a borús történelmi analógiákat, és vizsgáljuk meg inkább a Merkel-mondás meritumát.

Nem korai-e egy kicsit elásni a NATO-t? Hovatovább indokolatlan? Miközben Trump valóban nem emlegette fel az 5. cikket, a NATO pár nap múlva hivatalosan is a tagjai közé fogadja Montenegrót, azaz újabb szövetségest kanyarít magának a Balkánon, adott esetben az orosz szándékok ellenében: ezt nehéz lenne az eljelentéktelenedés vagy a visszavonulás tüneteként értelmezni. A balti államokban és Lengyelországban zavartalanul folyik a NATO-erők felbikázása, s bár a csapatok telepítését még Obama elnök rendelte el, Trumpnak esze ágában sem volt ezt visszacsinálni (amit ha nehezen is, de megtehetett volna).

Trump brüsszeli beszédében 23 NATO-tagállamon (a 28-ból) valóban számon kérte GDP-arányos hozzájárulásukat a szervezet költségvetéséhez. Ezt a maga nyers és bunkó modorában tette. De a 2 százalékot minden amerikai kormány számon kéri a tagállamokon, számon kérte az előző is. És különben is: ha Németország most a költségvetésének 1,2 százalékát szánja a katonai kiadásokra, mert nem akar többet, akkor hány százalékát fogja a hadseregre költeni, ha a Németország vezette Európa az Egyesült Államok nélkül lesz a globális stabilitás záloga?

De tegyük fel, hogy Angela Merkel megsejtett valamit: tényleg valami nagy baj érlelődik, Trump ki akarja vonni Amerikát az európai biztonságpolitikából. (És nem pusztán arról van szó, hogy a kancellár a német választói korpusz bal- és jobbfelén egyaránt virulens – bár más és más okokból virulens – Amerika-ellenességet óhajtja kiaknázni a szeptemberi választások előtt.) Jó. De nem épp ezért kellett volna kicsit visszafogottabban szólnia? Nem önteni az olajat a tűzre, nem eltemetni a NATO-t? Vagy legalább várni egy picit: Trump előbb-utóbb megy, és meglehet, inkább előbb, mint utóbb. De Merkel kész tényként beszélt – még csak nem is Trump, hanem Amerika kihanyatlásáról a szabad világból. Csak aztán nehogy épp az effajta beszéd teremtse meg a kész tényeket! Hisz’ mégiscsak kár lenne Amerikáért – Európáról, rólunk már nem is beszélve.

Neked ajánljuk

Grandiózus pamparamm

Raffaello 1514-ben befejezett freskóján I. Leó pápa és Attila néz farkasszemet egymással. Míg az egyházfő felett Szent Péter és Szent Pál levitál, a hun lovak riadtan szökellnek hátra, a barbár küldöttség pedig megretten a keresztény Isten jelenlététől.

Vivát!

Ha azt mondjuk, hogy augusztus 20. Magyarországon immár hagyományosan a nagy fővárosi falunap izzadmányos ünnepe, a színes, szagos, hangos talmi kunsztstüklik, égbe lőtt hamburgerek rajongóinak nagy találkozója, amikor megnyílnak a főváros csak erre az alkalomra tartogatott csodái az egymás sarkára hágni, falkában élvezkedni imádó tömegek előtt, akkor nyilvánvalóan lenézzük a vidéket, a vidékieket, a városi alacsonyabb néposztá­lyo­kat, mindenkit, aki úgymond felutazott, aki szembejön, s nincs kalap a fején.

Bármilyen szakos

Az elmúlt napokban több felől hallottuk rebesgetni – és nemcsak tanároktól, szülőktől, hanem tankerületi szakelemektől is –, hogy a kormány az ősszel a koronavírus-járvány újabb hullámára hivatkozva online oktatást rendel el. Néhány nappal ezelőtt Hadházy Ákos független országgyűlési képviselő is erről posztolt a közösségi oldalán, mi több, szerinte már „főispáni hivatalból” is érkezett ilyen értelmű szóbeli jelzés. A képviselő „teljesen életszerűnek” nevezi e lehetőséget, ámbár némi kétkedés is kiérződik soraiból.

Nadrágszíj a függönyre

Nem hirtelen támadtak és nem is múlnak el egyhamar a színházi szakma gazdasági nehézségei. A független, az önkormányzati és az állami fenntartású teátrumok növekvő rezsiárakkal és csökkenő nézőszámmal számolnak, de a jegyárakon senki sem mer nagyot emelni.

„Ha nem dicsérnek”

Urbán András előadásaiban láthattuk először itthon, aztán egyre több darabban tűnt fel. Nagyabonyi Emese újvidéki színésznővel a hazai és vajdasági színjátszás közötti különbségekről, a pálya nehézségeiről és a megtett útról beszéltünk.

A pimasz légy

A nemzetközi jog alapja az államok szuverén egyenlősége. Ebből adódóan bármely állam nemzetközi kapcsolataiban szinte semmi sem történhet annak kifejezett hozzájárulása, azaz szavazata nélkül. Kende Tamás írása az uniós magyar vétók margójára.

Haptákban

A kormány 52 milliárdos bérfejlesztést jelentett be, amelyből a rendőrök is részesülnek. Ez komoly emelés, de kérdés, hogy hosszú távon megállítja-e az állomány csökkenését.

Lombjuk se rezzen

A közelmúltban a mindenféle szükséghelyzetre hivatkozva született, s nagy szakmai felháborodást kiváltó kormányrendelet az egyéb szempontból is sérülékeny erdőállományban könnyítené meg a fakivágást. Nem véletlenül.

„Ötven százalék!”

Évek óta 25 ezer szakdolgozó hiányzik a magyar egészségügyi rendszerből, és ha nem jön érdemi változás, 2023 januárjára ötszörös lesz a különbség az orvosok és a szakdolgozók bére között. A MESZK javaslatcsomagot küldött az államtitkárságnak, és bízik a párbeszédben, a mielőbbi béremelésben.

Nagykapu

Aj Vej-vej következetesen és mindenáron, minden megnyilatkozásával, ideértve a műalkotásait is, az emberi szabadságról, mint alapvető jogról beszél. Nála nincs kiskapu és mellékzönge: az üzenet a kezdetek óta ugyanaz. A kifejezési formák változtak, azok is szervesen egymásból építkezve.