A párt elnöke az 55 éves Molnár Gyula, korábbi XI. kerületi polgármester lett, a választmány élére pedig az 52 éves Hiller István került – ők a jövő emberei. Annál is inkább azok, hiszen e tisztújítás deklarált célja épp az volt, hogy az MSZP megújult erőkkel tudjon ráfordulni félidőben a 2018-as választásokra.
Ne mondja erre senki, hogy két veterán politikustól hogy az ördögben is lehet elvárni a párt megújítását! Mert ők valóban a jövő emberei. Igaz ugyan, hogy Hiller és Molnár jó rég, szinte ősidők óta a szocpárt élvonalában gyűrik az ipart, Hiller például már elnök is volt, igaz, nem túl sikeres. Molnár meg aztán tényleg minden volt, a párt budapesti elnöke éppúgy, mint polgármestere, fővárosi képviselője, a KISZ-titkárt már hagyjuk is, tán csak akasztott ember nem volt, pontosabban majdnem az is ugyebár, hiszen 2010-től gyakorlatilag idén tavaszig több büntetőeljárás is folyt ellene. Azt szokás mindig felhozni, hogy a 2010-es önkormányzati választás előtt az ügyészség azért gyanúsította meg – gyakorlatilag látványos élő tévéshow keretében –, hogy ekképpen hatástalanítsa a veszedelmes ellenfél egyik legerősebb fővárosi polgármesterjelöltjét. Csak a tiszta emlékezet biztosítása végett jegyezzük fel: a 2010-es önkormányzati választások előtt az MSZP annyira ronggyá volt verve, hogy a fenti verziót nyugodtan minősíthetjük mesebeszédnek. Mindenesetre Molnár ügyei az igazságszolgáltatással csak idén tavasszal értek viszonylagos nyugvópontra, s lám, szinte abban az áldott pillanatban már be is jelentkezett pártelnöknek. Ugyan bizonyos megközelítések szerint az az ügyészségi ládafia, ami a 2007-es feljelentéstől máig kitartott, tán rejtegethet még ezt-azt, de momentán ilyesmiről szó sincs. Szerencsére.
Hiller veterán voltát sem kell különösebben bizonygatnunk, elég csak dicstelen elnökségét felhozni, mely végül megágyazott a baloldali kormány bukásának (a párt gyakorlatilag a teljes üzemidőben akadályozta a kormány terveinek megvalósítását). Aztán persze a szocik leszálló ágában úgy tűnt, hogy Hiller is eltűnt a politikai süllyesztőben, de szerencsére nemrég ő is hozzálátott harmadvirágzásához. E kikelet kezdő sípszavát talán meglepő módon maga Orbán Viktor adta meg valamikor tavaly ősszel. „A Hiller István-féle kultúrpolitikának is voltak dimenziói, amelyekben jutott hely és szerep a nemzeti kultúrának. Volt esély arra, hogy az MSZP-nek ez az arcvonása karakteresebbé váljon, de azzal, hogy összeeszkábálták a választási szövetségüket, egy csapásra visszaállt a régi internacionalista rend” – mondotta a nemzet focistája, s csoda, hogy szájon nem csókolta Istvánt e szép szavak után. Aki azóta hasít előre, tavaly ősszel a Heti Válasznak adott interjújában találta meg a szépséget Orbán kerítés- és menekültpolitikájában. Idén tavasszal, amikor a kulturális kormányzat kinyírta a Nemzeti Kulturális Alapot, illetve azt, ami még megmaradt belőle, és vele együtt a kulturális folyóiratokat, Hiller gyújtó hangú nyilatkozatok sorában szólalt fel a politikai motivációjú pusztítás ellen – vagyis nem, épp ellenkezőleg, hallgatott, mit szar a fűben, miként hallgatott az elmúlt hat évben minden alkalommal, amikor a kormányzat épp a tőle független kultúrát vagy épp a felsőoktatást taposta. Az MSZP volt oktatási és kulturális minisztere! A csúcsra épp e tisztújítás öldöklő hajrájában ért, az utolsó napon pompás interjút közölt vele a Népszava. Bocsánat, nem a Népszava, hanem a Magyar Idők, nagyon finoman szólva is szerfelett baráti kérdéseket intézve a jelölthöz.
Nem, nem mondjuk, hogy Tóbiás József óriásit alkotott pártelnökként, és most méltatlanul félreállították. (Azt éppen mondhatnánk, hogy Botka László – akit Hiller ütött el a választmányi elnöki poszttól – a párt utolsó használhatónak tűnő embere volt.) De ez mi a franc? A Fidesznek kell egy tartalék koalíciós partner 2018-ra – hisz a Jobbik momentán nem játszik, ahogy immár az önként schiffertelenített LMP sem –, s így került elő Molnár és Hiller? A tisztességes, nemzeti baloldal, ahogy a Fidesz elképzeli. Ha mégsem, akkor jön az ügyészség.
Most mondja valaki azt, hogy Molnár Gyula és Hiller István nem a jövő emberei. De még mennyire! Az ellenzék vezető ereje pedig Gyurcsány Ferenc lesz. Csak szólunk.
