A szerk.

A magyar igazság

A szerk.

Ez lesz a sírjukra írva. Mindnek. „Reménytelen helyzetben lévő emberek kétségbeesett próbálkozásával a kormány nem foglalkozik.”

Ez kerül be róluk a történelemkönyvekbe.

Mindről. Az összes Orbán-kormány összes tagjáról, minimum a helyettes államtitkárig, az udvari bolondig, a harmadik alabárdosig bezárólag: „Reménytelen helyzetben lévő emberek kétségbeesett próbálkozásával a kormány nem foglalkozik.”

Hisz’ valójában ők is azt akarják, hogy ez szerepeljen, lám Orbán Viktor személyes papagája is ezt hajtogatja már vagy tíz éve. Most történetesen a csordából éppen elbitangoló jószág megalázására használták fel, pontosabban használta fel a pillanatnyilag sajnálatosan néma miniszterelnök személyes használatára rendelt szócső. De a magyarországi független sajtó szorgos munkával kiderítette, hogy e mocskos szöveg szerzője nem is a személyes szócső, hanem a kormányzati főszócső, tudniillik Rogán Antal. Minden magyar nyilvánosság ura. Havasi Bertalan csak időnként ismételgeti, hogy ha olyanról kérdezik – hivatalából adódóan ugyebár sosem őt, hanem a miniszterelnököt –, akinek éppen nem tetszik a pofája. De rajta kívül hallottuk már mástól is ugyanezt a gonosz, megsemmisítőnek szánt lózungot, ugyancsak miniszteriális szintről odavetve – ez tehát egy panel. Egy panel, amelyet a legyártása után bevizsgáltak, és alkalmasnak találnak. Kipróbálták, és alkalmasnak találták. Használatba vették, és alkalmasnak találták. S a használatban afféle ars poeticává vált.

„Reménytelen helyzetben lévő emberek kétségbeesett próbálkozásával a kormány nem foglalkozik.”

Magyarországon mindnyájunk szerencsétlenségére olyan helyzetben vagyunk, van mindenki, hogy senkinek nem szorul külön magyarázatra, megfejtésre az a kifejezés, hogy „reménytelen helyzetben lévő ember”. A „kétségbeesett próbálkozás” formula értelmezéséhez sem kell Google-fordító. Az elmúlt tizennégy esztendőben sokan jó okkal láthatták már reménytelennek a helyzetüket, nemcsak egyének, hanem egész társadalmi csoportok, akiket levegőnek néztek, megaláztak, kisemmiztek, ellenségként bélyegeztek meg. Mindehhez még az sem kellett feltétlenül, hogy az elsötétített miniszterelnöki kisbusz lehajtható pótüléséről eléjük ugorjon egy pimasz ficsúr, s foghegyről odaköpje nekik a betanult mondatot. Ott van ez ugyanis nemcsak a talpra álltan harsogott éljenekben, hurrákban, énekekben, ott van ez mindenben.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A pribék és áldozatai

Vannak példák a filmtörténetben, amelyeknek kiindulópontja az egykori áldozat jellemzően váratlan, ritkábban tudatos találkozása börtönőrével/kínzójával. Liliana Cavani Az éjszakai portásától Denis Villeneuve Felperzselt földjén át Jonathan Teplitzky A háború démonjai című filmjéig találhatunk néhány (nem olyan sok) példát erre az alaphelyzetre.

Táborlakók

A holokauszt történetének van egy makacsul újratermelődő perspektívája: Auschwitz mindent elnyel, a többi helyszín pedig vagy ennek a gravitációs mezőnek a peremére szorul, vagy egyszerűen kiesik a látómezőből. Szécsényi András Csereláger című könyve nem akar leszámolni ezzel a perspektívával – csendesebben, de határozottabban tesz mást: elmozdítja.

Együttélési problémák

Panaszt tett a szegedi önkormányzati ingatlankezelő cég munkatársára egy ügyvéd, akivel ügyfelei érdekében tárgyalva nem tudott szót érteni. A cég lépett: elbocsátotta az ügyvéd élettársát, aki próbaidőn dolgozott ott. Az eset az Alapvető Jogok Biztosának Hivatala elé került.

Csak a csönd

Máig nem kárpótolták a Felvidékről kitelepített magyarokat, noha a magyar Alkotmányíróság (AB) már 1996-ban kimondta e helyzet alkotmányellenességét. Az AB akkor a rendezés határidejét 1997-re tűzte ki. A köz­vélemény erről az ügyről jószerivel semmit nem tud.

Tényleg politikai döntések születnek a magyar sajtóperekben?

A Bors különszámának betiltásán azért lepődhettek meg a fideszes politikusok, mert az utóbbi években nem ehhez a bírói gyakorlathoz szoktak. A propaganda­média és a Fidesz lejárató kampányainak védelmében a bíróságok többször is abszurd döntéseket hoztak, ám amikor a miniszterelnök perelt, már más szabályokat alkalmaztak.