A szerk.

A magyar igazság

A szerk.

Ez lesz a sírjukra írva. Mindnek. „Reménytelen helyzetben lévő emberek kétségbeesett próbálkozásával a kormány nem foglalkozik.”

Ez kerül be róluk a történelemkönyvekbe.

Mindről. Az összes Orbán-kormány összes tagjáról, minimum a helyettes államtitkárig, az udvari bolondig, a harmadik alabárdosig bezárólag: „Reménytelen helyzetben lévő emberek kétségbeesett próbálkozásával a kormány nem foglalkozik.”

Hisz’ valójában ők is azt akarják, hogy ez szerepeljen, lám Orbán Viktor személyes papagája is ezt hajtogatja már vagy tíz éve. Most történetesen a csordából éppen elbitangoló jószág megalázására használták fel, pontosabban használta fel a pillanatnyilag sajnálatosan néma miniszterelnök személyes használatára rendelt szócső. De a magyarországi független sajtó szorgos munkával kiderítette, hogy e mocskos szöveg szerzője nem is a személyes szócső, hanem a kormányzati főszócső, tudniillik Rogán Antal. Minden magyar nyilvánosság ura. Havasi Bertalan csak időnként ismételgeti, hogy ha olyanról kérdezik – hivatalából adódóan ugyebár sosem őt, hanem a miniszterelnököt –, akinek éppen nem tetszik a pofája. De rajta kívül hallottuk már mástól is ugyanezt a gonosz, megsemmisítőnek szánt lózungot, ugyancsak miniszteriális szintről odavetve – ez tehát egy panel. Egy panel, amelyet a legyártása után bevizsgáltak, és alkalmasnak találnak. Kipróbálták, és alkalmasnak találták. Használatba vették, és alkalmasnak találták. S a használatban afféle ars poeticává vált.

„Reménytelen helyzetben lévő emberek kétségbeesett próbálkozásával a kormány nem foglalkozik.”

Magyarországon mindnyájunk szerencsétlenségére olyan helyzetben vagyunk, van mindenki, hogy senkinek nem szorul külön magyarázatra, megfejtésre az a kifejezés, hogy „reménytelen helyzetben lévő ember”. A „kétségbeesett próbálkozás” formula értelmezéséhez sem kell Google-fordító. Az elmúlt tizennégy esztendőben sokan jó okkal láthatták már reménytelennek a helyzetüket, nemcsak egyének, hanem egész társadalmi csoportok, akiket levegőnek néztek, megaláztak, kisemmiztek, ellenségként bélyegeztek meg. Mindehhez még az sem kellett feltétlenül, hogy az elsötétített miniszterelnöki kisbusz lehajtható pótüléséről eléjük ugorjon egy pimasz ficsúr, s foghegyről odaköpje nekik a betanult mondatot. Ott van ez ugyanis nemcsak a talpra álltan harsogott éljenekben, hurrákban, énekekben, ott van ez mindenben.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.