A szerk.

A magyar igazság

A szerk.

Ez lesz a sírjukra írva. Mindnek. „Reménytelen helyzetben lévő emberek kétségbeesett próbálkozásával a kormány nem foglalkozik.”

Ez kerül be róluk a történelemkönyvekbe.

Mindről. Az összes Orbán-kormány összes tagjáról, minimum a helyettes államtitkárig, az udvari bolondig, a harmadik alabárdosig bezárólag: „Reménytelen helyzetben lévő emberek kétségbeesett próbálkozásával a kormány nem foglalkozik.”

Hisz’ valójában ők is azt akarják, hogy ez szerepeljen, lám Orbán Viktor személyes papagája is ezt hajtogatja már vagy tíz éve. Most történetesen a csordából éppen elbitangoló jószág megalázására használták fel, pontosabban használta fel a pillanatnyilag sajnálatosan néma miniszterelnök személyes használatára rendelt szócső. De a magyarországi független sajtó szorgos munkával kiderítette, hogy e mocskos szöveg szerzője nem is a személyes szócső, hanem a kormányzati főszócső, tudniillik Rogán Antal. Minden magyar nyilvánosság ura. Havasi Bertalan csak időnként ismételgeti, hogy ha olyanról kérdezik – hivatalából adódóan ugyebár sosem őt, hanem a miniszterelnököt –, akinek éppen nem tetszik a pofája. De rajta kívül hallottuk már mástól is ugyanezt a gonosz, megsemmisítőnek szánt lózungot, ugyancsak miniszteriális szintről odavetve – ez tehát egy panel. Egy panel, amelyet a legyártása után bevizsgáltak, és alkalmasnak találnak. Kipróbálták, és alkalmasnak találták. Használatba vették, és alkalmasnak találták. S a használatban afféle ars poeticává vált.

„Reménytelen helyzetben lévő emberek kétségbeesett próbálkozásával a kormány nem foglalkozik.”

Magyarországon mindnyájunk szerencsétlenségére olyan helyzetben vagyunk, van mindenki, hogy senkinek nem szorul külön magyarázatra, megfejtésre az a kifejezés, hogy „reménytelen helyzetben lévő ember”. A „kétségbeesett próbálkozás” formula értelmezéséhez sem kell Google-fordító. Az elmúlt tizennégy esztendőben sokan jó okkal láthatták már reménytelennek a helyzetüket, nemcsak egyének, hanem egész társadalmi csoportok, akiket levegőnek néztek, megaláztak, kisemmiztek, ellenségként bélyegeztek meg. Mindehhez még az sem kellett feltétlenül, hogy az elsötétített miniszterelnöki kisbusz lehajtható pótüléséről eléjük ugorjon egy pimasz ficsúr, s foghegyről odaköpje nekik a betanult mondatot. Ott van ez ugyanis nemcsak a talpra álltan harsogott éljenekben, hurrákban, énekekben, ott van ez mindenben.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.