A szerk.

Úgy, ahogy a nagyok

A szerk.

A 2010 óta tartó tehetségtelen és ráadásul velejéig romlott kormányzás, amely során az új arisztokrácia mindenekelőtt azon ügyködik, hogy jobban éljen, mint négy vagy nyolc vagy most már 25 éve, az országnak felmérhetetlen károkat okozott.

Ennek következményeit az oktatásban, az egészségügyben, az ország szociális és mentális állapotában, Magyarország kétségbeejtő nemzetközi megítélésében jó ideje már elhazudni is alig lehet. A kormányzati propagandán persze semmi nem múlik. Az állami egészségügy de facto szétesése miatt addig kell várnod az életminőségedet döntően befolyásoló műtétre, hogy azt talán meg sem éred? Nem táncolunk úgy, ahogy Brüsszel fütyül! A közoktatás romló körülményei, egykor nívós egyetemeink ellehetetlenítése és átjátszása NER-es kezekbe az elkövetkező húsz-harminc év esélyeit játssza el? Nem táncolunk úgy, ahogy Soros fütyül! A hibás gazdaságpolitikai döntések miatt ez az ország mára sokkal inkább felélte a jövőjét, mint a létezett szocializmus negyven éve alatt? Nem táncolunk úgy, ahogyan Brüsszel és Soros magyarországi ügy­nökei, a hazaáruló dollárbaloldal táncolnak Brüsszel és Soros füttyszavára! Minden bajunkért más a hibás! A külföld pedig nem ért meg, vagy nem akar megérteni minket. És azért nem akar, mert valójában gyűlölik a magyarokat. Hisz’ mindig is gyűlöltek minket.

Ez az önfelmentés és önáltatás, a hárítás e rendkívül primitív formája lassan két évtizede mindennapi élménye Magyarországnak, és mára a társadalom legapróbb zugait is átjárja.

K. Endre ügyével, és annak kormányzati kezelésével néhány oldallal beljebb részletesen foglalkozunk. A cikkben is szót ejtünk a pedofil bűntény eltussolásáért elítélt (majd elnöki kegyelmet kapott) K. védekezésével. Önképe szerint K. nem hogy segédkezett volna a gyerekeket molesztáló munkahelyi főnökének, hanem épp ellenkezőleg, ő maga buktatott le pedofilokat. K. a saját meséje szerint valójában áldozata gyengébb teljesítményű volt kollégája szakmai féltékenységének, néhány hazug kiskorú hamis vallomásának, majd ezek nyomán az előítéletes bírósági eljárásnak és az alaptalan, rosszindulatú médiahadjáratnak.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.