A szerk.

Magyar hang volt

A szerk.

„Ennek a darabnak a műfaja sem nem rock, sem nem opera, a műfaja az, hogy remekmű” – mondotta tavaly áprilisban, az Operaházban Szinetár Miklós az István, a király szimfonikus operaváltozatának (!) bemutatóján.

Az agg rendezőhöz hasonlóan valószínűleg a néző­seregben is kevesen voltak, akik emlékezni akartak volna arra, hogy az István, a király eredetileg rockoperának indult, s Koltay Gábor filmrendező és KISZ-titkár gründolta össze. Arra meg különösen nem, hogy az 1983-as premier idején sokan a Kádár-rendszer melletti kiállásnak tartották. Negyven évvel később már nem lehettek efféle kétségek. Az operaházi bemutató annak a csodálatos metamorfózisnak volt a betetőzése, amelyen az István, a király az idők során átesett, s szórakoztatóipari termékből nemzeti üggyé lett, a 20. századi Bánk bánná, „remekművé”. Az ügyes kurzusdarabban – és ezt felfoghatjuk egyfajta alkotói bravúrnak is – minden következő kurzus megtalálta a maga esztétikáját és a maga dicsőségét.

Ám a zeneszerzőnek, Szörényi Leventének azóta sem sikerült olyan darabot írnia, amely akárcsak megközelítette volna az István… szériáját. Noha a csodaszarvastól a honfoglalásig és IV. Kun Lászlóig az elmúlt harminc évben számos hazafias témájú zeneművet alkotott, ezek egytől egyig megbuktak, minél nagyobb szabású produkcióról volt szó, annál nagyobbat. Valószínű, hogy még Novák Katalin sem a Lezsák Sándorral közösen írt, Atilla – Isten kardja című operája (?) miatt válogatta be Szörényit úgynevezett tanácsadó testületébe.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.

Dőlve halnak

Lóhalálában terjesztették be és fogadták el egy salátatörvénybe csomagolva a védett erdők könnyebb letarolását lehetővé tevő módosításokat a kormánypárti képviselők. Az erdőkért aggódó szakemberek is csak találgatnak, kinek sürgős a várható erdőirtás.