A szerk.

A magyar kultúra legfőbb őre

A szerk.

Mi az, hogy nem jó a rák ellen? Már hogyne lenne jó! Látja, ez a baj magukkal, újságírókkal, hogy nem mondanak igazat, amikor kérdeznek, akkor sem. Az egész liberális sajtó csak azt lesi, hogy hol akaszthat be.

De a rák, államtitkár úr…

Mit jön mindig ezzel a rákkal? Nagyon is jó a rák ellen! Jön a rák, érti? Eddig világos, nem? Mit jön, egyenesen oson! A rák. Oroszkodik befelé, maga meg meghúzódik az ajtó mögött, s amikor belépne a rák, jól fejbe somja vele. Hogyhogy mivel, a barackmaggal! Oszt’ már annyi is a ráknak, ha túl is élte, menekül hanyatt-homlok.

Milyen rák, milyen rák? Magyar rák. De jó a fagyasztott garnélarák ellen is, zsebrák ellen fejlesztettük ki a munkatársaimmal, azért is kerül ezerbe. Vettünk egy tarisznya rákot, és fejbe vertük mindet a barackmaggal. A feleségem is. Úgy mondtuk, viccesen, hogy adunk egy barackot neki.

Igen, áfa nélkül ezer, vagy nem tudom én ezeket. Lehet, hogy fönn van a honlapon, akkor sem tudom, honnan tudnám, hagyja már végigmondani, a feleségemnél tartottam, szóval a feleségem idén olyan barackot fejlesztett ki, aminek sajnos nincsen magja, így ez a ráktéma csak a sajtó kitalációja. Inkább arról írnának, hogy miért nem jó az EU-nak a mag nélküli sárgabarack. Megmondom én, pedig nem kérdezi, azért, mert az EU szabályozni akar mindent, le van fektetve a barackmag mérete is, nahát, azzal verjen valaki agyon egy rákot, ha tud! De most már mennem kell, remélem, mindenre válaszoltam, viszlát. (Futva el. Függöny.)

Hétfőn az RTL Klub – a HVG hetilap múlt héten publikált információira hivatkozva – megszólította L. Simon László miniszterelnökségi államtitkárt, a magyar kultúra pillanatnyilag legfőbb állami letéteményesét, hogy megkérdezze, hogy is van már ez a rákdolog, amit nevezett államférfi borászatának honlapján lehetett olvasni egy darabig. Hogy tudniillik a híres L. Simon-féle barackmag hatásos étrend-kiegészítő a rák ellen.

A megszólított, mint ezt tudja már mindenki, először menekülőre fogta, eblábolt volna világtalan világig, de a riportert mégsem tudta lerázni, így kényszeredetten kötélnek állt, s elmondta a következőket.

Nem tud semmit, nem is az övé a cég, hanem a feleségéé, a feleségéé, de a magozógép, amit ők (a cég, amiről L. Simon semmit sem tud, s nem is az övé, hanem a feleségéé, a feleségéé) fejlesztettek ki, nos, az sajnos elromlott, így fuccsba ment a magforgalmazás, nincs tehát miről beszélni, jónapot.

Hogy az egész szöveg mennyire idézi Karinthy Frigyes Magyarázom a bizonyítványom című, jövőbelátó tanulmányát (az apukának ne tessék bemenni az iskolába, mert a kaput elvitték), azt most annál is inkább hagyjuk, mert az RTL Klub rögtön bemutatta, hogy a nevezett borászat 57,7 százalékban jelenleg is L. Simon tulajdonában áll, s ha felütjük a honlapjukat, az első, ami a szemünkbe ötlik, egy ordas helyesírási hiba, a második meg L. Simon nemes arcéle egy előnyösnek szánt portrén. A harmadik meg egy kattintás után a ­maestro tárgyba vágó verse Blaskó Péter mélyen átélt tolmácsolásában, melyből megtudjuk, miért kell vasárnap megkóstolni a földet, de ez most szinte mellékszál. Azért kell, mert a zárva tartás miatt mást megkóstolni nyilván nem nagyon lehet, gondolnánk. De nem azért kell, hanem azért, mert hideg van és ilyenkor a költő nem segít – hagyjuk is, hisz immár mi is tudjuk, hogy kell ezt csinálni. A kultúrát. Az államvezetést. A rák orvoslását. Az életet.

Nos, ha baj van, először iszkolni kell, menekülni, aztán, ha beszorultunk a sarokba, akkor hazudni, hazudni élből, mielőtt még akár a kérdést is hallanánk, kamuzni (vö.: a barackmag gyógyít), rákenni valakire az egészet, ha Gyurcsányra nem lehet, akkor az asszonyra, első végtére is a család. Rákenni mindent az asszonyra, a munkatársakra, hogy én megússzam legalább ezt a szituációt, hisz a politika a pillanat uralásának a művészete, ahogy a várunk esze is oly szépen megfogalmazta (tényleg, mintha én írtam volna). Uralni a pillanatot: hazudok neki, beéri vele, aztán eltakarodik, holnap már úgysem törődik vele, nem is emlékszik rá senki. Pihenj, folytasd tovább!

L. Simon László összes rondasága az Orbán-világ hű tükre. S mennyi ilyen csávó van alatta! Mind ilyen.

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.