A szerk.

A magyar kultúra legfőbb őre

A szerk.

Mi az, hogy nem jó a rák ellen? Már hogyne lenne jó! Látja, ez a baj magukkal, újságírókkal, hogy nem mondanak igazat, amikor kérdeznek, akkor sem. Az egész liberális sajtó csak azt lesi, hogy hol akaszthat be.

De a rák, államtitkár úr…

Mit jön mindig ezzel a rákkal? Nagyon is jó a rák ellen! Jön a rák, érti? Eddig világos, nem? Mit jön, egyenesen oson! A rák. Oroszkodik befelé, maga meg meghúzódik az ajtó mögött, s amikor belépne a rák, jól fejbe somja vele. Hogyhogy mivel, a barackmaggal! Oszt’ már annyi is a ráknak, ha túl is élte, menekül hanyatt-homlok.

Milyen rák, milyen rák? Magyar rák. De jó a fagyasztott garnélarák ellen is, zsebrák ellen fejlesztettük ki a munkatársaimmal, azért is kerül ezerbe. Vettünk egy tarisznya rákot, és fejbe vertük mindet a barackmaggal. A feleségem is. Úgy mondtuk, viccesen, hogy adunk egy barackot neki.

Igen, áfa nélkül ezer, vagy nem tudom én ezeket. Lehet, hogy fönn van a honlapon, akkor sem tudom, honnan tudnám, hagyja már végigmondani, a feleségemnél tartottam, szóval a feleségem idén olyan barackot fejlesztett ki, aminek sajnos nincsen magja, így ez a ráktéma csak a sajtó kitalációja. Inkább arról írnának, hogy miért nem jó az EU-nak a mag nélküli sárgabarack. Megmondom én, pedig nem kérdezi, azért, mert az EU szabályozni akar mindent, le van fektetve a barackmag mérete is, nahát, azzal verjen valaki agyon egy rákot, ha tud! De most már mennem kell, remélem, mindenre válaszoltam, viszlát. (Futva el. Függöny.)

Hétfőn az RTL Klub – a HVG hetilap múlt héten publikált információira hivatkozva – megszólította L. Simon László miniszterelnökségi államtitkárt, a magyar kultúra pillanatnyilag legfőbb állami letéteményesét, hogy megkérdezze, hogy is van már ez a rákdolog, amit nevezett államférfi borászatának honlapján lehetett olvasni egy darabig. Hogy tudniillik a híres L. Simon-féle barackmag hatásos étrend-kiegészítő a rák ellen.

A megszólított, mint ezt tudja már mindenki, először menekülőre fogta, eblábolt volna világtalan világig, de a riportert mégsem tudta lerázni, így kényszeredetten kötélnek állt, s elmondta a következőket.

Nem tud semmit, nem is az övé a cég, hanem a feleségéé, a feleségéé, de a magozógép, amit ők (a cég, amiről L. Simon semmit sem tud, s nem is az övé, hanem a feleségéé, a feleségéé) fejlesztettek ki, nos, az sajnos elromlott, így fuccsba ment a magforgalmazás, nincs tehát miről beszélni, jónapot.

Hogy az egész szöveg mennyire idézi Karinthy Frigyes Magyarázom a bizonyítványom című, jövőbelátó tanulmányát (az apukának ne tessék bemenni az iskolába, mert a kaput elvitték), azt most annál is inkább hagyjuk, mert az RTL Klub rögtön bemutatta, hogy a nevezett borászat 57,7 százalékban jelenleg is L. Simon tulajdonában áll, s ha felütjük a honlapjukat, az első, ami a szemünkbe ötlik, egy ordas helyesírási hiba, a második meg L. Simon nemes arcéle egy előnyösnek szánt portrén. A harmadik meg egy kattintás után a ­maestro tárgyba vágó verse Blaskó Péter mélyen átélt tolmácsolásában, melyből megtudjuk, miért kell vasárnap megkóstolni a földet, de ez most szinte mellékszál. Azért kell, mert a zárva tartás miatt mást megkóstolni nyilván nem nagyon lehet, gondolnánk. De nem azért kell, hanem azért, mert hideg van és ilyenkor a költő nem segít – hagyjuk is, hisz immár mi is tudjuk, hogy kell ezt csinálni. A kultúrát. Az államvezetést. A rák orvoslását. Az életet.

Nos, ha baj van, először iszkolni kell, menekülni, aztán, ha beszorultunk a sarokba, akkor hazudni, hazudni élből, mielőtt még akár a kérdést is hallanánk, kamuzni (vö.: a barackmag gyógyít), rákenni valakire az egészet, ha Gyurcsányra nem lehet, akkor az asszonyra, első végtére is a család. Rákenni mindent az asszonyra, a munkatársakra, hogy én megússzam legalább ezt a szituációt, hisz a politika a pillanat uralásának a művészete, ahogy a várunk esze is oly szépen megfogalmazta (tényleg, mintha én írtam volna). Uralni a pillanatot: hazudok neki, beéri vele, aztán eltakarodik, holnap már úgysem törődik vele, nem is emlékszik rá senki. Pihenj, folytasd tovább!

L. Simon László összes rondasága az Orbán-világ hű tükre. S mennyi ilyen csávó van alatta! Mind ilyen.

Figyelmébe ajánljuk

Két óra X

Ayn Rand műveiből már több adaptáció is született, de egyik sem mutatta be olyan szemléletesen az oroszországi zsidó származású, ám Amerikában alkotó író-filozófus gondolatait, mint a tőle teljesen független Mountainhead.

Megtörtént események

  • - turcsányi -

A film elején megkapjuk az adekvát tájékoztatást: a mű megtörtént események alapján készült. Első látásra e megtörtént események a 20. század második felének délelőttjén, az ötvenes–hatvanas évek egymásba érő szakaszán játszódnak, a zömmel New York-i illetékességű italoamerikai gengsztervilág nagyra becsült köreiben.

Élet-halál pálinkaágyon

Óvodás korunktól ismerjük a „Hej, Dunáról fúj a szél…” kezdetű népdalt. Az első versszakban mintha a népi meteorológia a nehéz paraszti sors feletti búsongással forrna össze, a második strófája pedig egyfajta könnyed csúfolódásnak tűnik, mintha csak a pajkos leánykák cukkolnák a nyeszlett fiúcskákat.

Egzaltált Dürer

A monumentális kiállítás középpontjában egyetlen mű, egy 1506-os dátummal jelölt, Selmecbányáról származó gótikus szárnyas oltár áll, amelynek az egyik táblaképével (helyesebben reprodukciójával) mindenki találkozott már. A kollektív emlékezetünkbe beégett a Vizitáció (Mária találkozása Erzsébettel), ám ez nem mondható el a nyolcból megmaradt hét táblaképről – amelyek most először láthatók együtt.

Szép, új, szintetikus világ

  • Váradi András

Egy jó kép többet mond, mint ezer szó. Közhelyes, de attól még igaz bon mot. Robert Capa még rá is duplázott, amikor azt mondta: el tud képzelni egy olyan képet (fotót), amely akkora hatással van az emberekre, hogy soha többé nem lesz háború.

Közös pont híján

Hosszú ideig az évszázad üzleteként hirdették a német fegyvergyártásra alapozó hazai védelmi ipari fejlesztéseket. Ám a pénz elfogyott, exporttal nem számolhatunk, ráadásul a Merz-kormány nem lesz olyan elnéző Orbán Viktor bomlasztó politikájával szemben, mint amilyen Angela Merkel volt.

„Itt írd alá, Gergő!”

A fideszes ifjúságból indulva, minisztériumokon és államtalanított állami cégeken át vezető úton került Böszörményi-Nagy Gergely, az Orbán-rendszer egyik hivatásos szabadgondolkodója a MOME-t fenntartó alapítvány élére, ahol aztán nem kívánt ismertséget szerzett.

„Végre ellazultunk”

Tizenöt éve alakult meg az Ivan & The Parazol, de fontosabb, hogy a klasszikus rock ihletettségű zenekar a minap jelentette meg hatodik nagylemezét Belle Époque címmel. Az új album mellett ambiciózus tervekről és a köz­életről is beszélgettünk Vitáris Ivánnal, az együttes énekesével és Simon Bálint dobossal.

A botrány határán

A Nádas-életműsorozat leg­újabb kötetét a színházi világnap alkalmából mutatták be az Örkény Színházban. Hogy hazai színházi életünk hogyan viszonyul ezekhez a magyar drámahagyományból kilógó művekhez, arra éppen egy Örkény-dráma, a Kulcskeresők címével válaszolhatunk.

Hova haza?

A térkép sok mindent megmutat. Támpontot ad és útba igazít, ábrázol és leegyszerűsít, a megismerés lehetőségével kecsegtet. Hasznos szerszám, mégis mindig hazudik.

Régen is rossz volt

A Kádár-korszak túlérett periódusában, a diktatórikus rendszer először alig észrevehető, majd egyre gyorsuló bomlása közben már teret kaphattak olyan kutatások is, amelyek a rendszer működésére reflektáltak, néha egyenesen magára a rendszert működtető ipari-gazdasági-pénzügyi elitre koncentrálva.

„Sötétséget inni”

  • Domsa Zsófia

A regény egyszerre felkavaró, fájdalmas és mélyen elgondolkodtató. Nem elsősorban azért, mert újabb részleteket tudhatunk meg annak a házassági válságnak a történetéről, amelybe Karl Ove Knausgård önéletrajzi sorozatai révén több százezer, önmagát olykor kukkolónak érző olvasó kaphatott betekintést szerte a világon.