A szerk.

A megtalált minimum

A szerk.

Folydogál a fővárosi önkormányzati kampány a maga medrében, és nem is rossz irányba.

A Momentum bejelentette, hogy a második előválasztás győztesét támogatni fogja Tarlós István ellenében a főpolgármester-választáson (azaz Karácsonyt vagy Puzsért; igaz, harmadikként megméreti magát Sermer Ádám – MLP – is, de a jelenléte valószínűleg nem sok vizet zavar majd). Ezen a fogadalmon Puzsér és Karácsony már túl van – s e gesztusokat hiba lenne puszta formalitásnak tekinteni.

Fekete-Győr András, miközben az előválasztás résztvevőin köszörüli a nyelvét („hordott már a hátán a föld Karácsonynál erősebb lelkű, Puzsérnál erősebb elméjű, Sermernél láthatóbb jelölteket”), nyíltan bevallja legalább az övéinek, miben tévedett a Momentum vezetése. Egyrészt abban, hogy képtelenek voltak megfelelő jelöltet állítani, másrészt abban, hogy „alázatosabban fogalmazunk egy fennálló jelölttel kapcsolatban akkor, amikor nekünk nincs jobb alternatívánk”. Ám úgy tűnik, a saját lehetőségeiket a végletekig leszűkítő „nem, nem soha!” elvinek, morálisnak stb. vélt butaságon túljutottak.

A főpolgármester-választásnak az ellenzéki pártok tehát demokratikus kiválasztási folyamat után vágnak neki: a már az első fordulóban is sikeres (34 ezer szavazó!) előválasztás a maga világos szabályaival alkalmas módszer a talpon maradó jelölt vállalható támogatásához. Így arcvesztés és mindenféle megalázó alkudozás nélkül állhat be a baloldal az LMP–Jobbik, vagy az LMP és a Jobbik a baloldal főpolgármester-jelöltje mögé.

Az önkormányzati választások 1994 óta (elsősorban is azért, mert egyetlen forduló van) megegyezésre kényszerítik a politika széttöredezettebb térfélének résztvevőit. Ezen a térfélen most a szélsőjobboldaliságából kigyógyulni akaró párttól a széles körben elutasított volt miniszterelnök szervezetén át az összezuhant volt nagy baloldali pártig mindenki megtalálható – lényegét tekintve a rendszerváltás előtti helyzethez hasonlít ez (mondjuk a négyigenes népszavazásig). Puzsért az LMP és a Jobbik támogatja, Karácsonyt az MSZP, a DK és a Párbeszéd. Most beszállt a Momentum is. Ezek a pártok eddig hallani sem akartak egymásról, és ezután sem fognak egymás tenyeréből enni – nagyon helyesen. Ám ahhoz, hogy az állampártnak esélyes ellenfelei lehessenek, legalább a közös szabályokban egyet kell érteniük: a főpolgármester- és az önkormányzati választáson először, az általános választásokon másodszor. Épp ideje volt, hogy az ellenzék fölfedezze magának azt, hogy a pártállam felszámolása érdekében mi a demokratikus minimum. Ha másért nem, hát azért, hogy egyszer majd ismét felhőtlenül és szabadon utálhassák egymást.

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le Forgács Péter figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.