A Momentum bejelentette, hogy a második előválasztás győztesét támogatni fogja Tarlós István ellenében a főpolgármester-választáson (azaz Karácsonyt vagy Puzsért; igaz, harmadikként megméreti magát Sermer Ádám – MLP – is, de a jelenléte valószínűleg nem sok vizet zavar majd). Ezen a fogadalmon Puzsér és Karácsony már túl van – s e gesztusokat hiba lenne puszta formalitásnak tekinteni.
Fekete-Győr András, miközben az előválasztás résztvevőin köszörüli a nyelvét („hordott már a hátán a föld Karácsonynál erősebb lelkű, Puzsérnál erősebb elméjű, Sermernél láthatóbb jelölteket”), nyíltan bevallja legalább az övéinek, miben tévedett a Momentum vezetése. Egyrészt abban, hogy képtelenek voltak megfelelő jelöltet állítani, másrészt abban, hogy „alázatosabban fogalmazunk egy fennálló jelölttel kapcsolatban akkor, amikor nekünk nincs jobb alternatívánk”. Ám úgy tűnik, a saját lehetőségeiket a végletekig leszűkítő „nem, nem soha!” elvinek, morálisnak stb. vélt butaságon túljutottak.
A főpolgármester-választásnak az ellenzéki pártok tehát demokratikus kiválasztási folyamat után vágnak neki: a már az első fordulóban is sikeres (34 ezer szavazó!) előválasztás a maga világos szabályaival alkalmas módszer a talpon maradó jelölt vállalható támogatásához. Így arcvesztés és mindenféle megalázó alkudozás nélkül állhat be a baloldal az LMP–Jobbik, vagy az LMP és a Jobbik a baloldal főpolgármester-jelöltje mögé.
Az önkormányzati választások 1994 óta (elsősorban is azért, mert egyetlen forduló van) megegyezésre kényszerítik a politika széttöredezettebb térfélének résztvevőit. Ezen a térfélen most a szélsőjobboldaliságából kigyógyulni akaró párttól a széles körben elutasított volt miniszterelnök szervezetén át az összezuhant volt nagy baloldali pártig mindenki megtalálható – lényegét tekintve a rendszerváltás előtti helyzethez hasonlít ez (mondjuk a négyigenes népszavazásig). Puzsért az LMP és a Jobbik támogatja, Karácsonyt az MSZP, a DK és a Párbeszéd. Most beszállt a Momentum is. Ezek a pártok eddig hallani sem akartak egymásról, és ezután sem fognak egymás tenyeréből enni – nagyon helyesen. Ám ahhoz, hogy az állampártnak esélyes ellenfelei lehessenek, legalább a közös szabályokban egyet kell érteniük: a főpolgármester- és az önkormányzati választáson először, az általános választásokon másodszor. Épp ideje volt, hogy az ellenzék fölfedezze magának azt, hogy a pártállam felszámolása érdekében mi a demokratikus minimum. Ha másért nem, hát azért, hogy egyszer majd ismét felhőtlenül és szabadon utálhassák egymást.
