A szerk.

A megtalált minimum

A szerk.

Folydogál a fővárosi önkormányzati kampány a maga medrében, és nem is rossz irányba.

A Momentum bejelentette, hogy a második előválasztás győztesét támogatni fogja Tarlós István ellenében a főpolgármester-választáson (azaz Karácsonyt vagy Puzsért; igaz, harmadikként megméreti magát Sermer Ádám – MLP – is, de a jelenléte valószínűleg nem sok vizet zavar majd). Ezen a fogadalmon Puzsér és Karácsony már túl van – s e gesztusokat hiba lenne puszta formalitásnak tekinteni.

Fekete-Győr András, miközben az előválasztás résztvevőin köszörüli a nyelvét („hordott már a hátán a föld Karácsonynál erősebb lelkű, Puzsérnál erősebb elméjű, Sermernél láthatóbb jelölteket”), nyíltan bevallja legalább az övéinek, miben tévedett a Momentum vezetése. Egyrészt abban, hogy képtelenek voltak megfelelő jelöltet állítani, másrészt abban, hogy „alázatosabban fogalmazunk egy fennálló jelölttel kapcsolatban akkor, amikor nekünk nincs jobb alternatívánk”. Ám úgy tűnik, a saját lehetőségeiket a végletekig leszűkítő „nem, nem soha!” elvinek, morálisnak stb. vélt butaságon túljutottak.

A főpolgármester-választásnak az ellenzéki pártok tehát demokratikus kiválasztási folyamat után vágnak neki: a már az első fordulóban is sikeres (34 ezer szavazó!) előválasztás a maga világos szabályaival alkalmas módszer a talpon maradó jelölt vállalható támogatásához. Így arcvesztés és mindenféle megalázó alkudozás nélkül állhat be a baloldal az LMP–Jobbik, vagy az LMP és a Jobbik a baloldal főpolgármester-jelöltje mögé.

Az önkormányzati választások 1994 óta (elsősorban is azért, mert egyetlen forduló van) megegyezésre kényszerítik a politika széttöredezettebb térfélének résztvevőit. Ezen a térfélen most a szélsőjobboldaliságából kigyógyulni akaró párttól a széles körben elutasított volt miniszterelnök szervezetén át az összezuhant volt nagy baloldali pártig mindenki megtalálható – lényegét tekintve a rendszerváltás előtti helyzethez hasonlít ez (mondjuk a négyigenes népszavazásig). Puzsért az LMP és a Jobbik támogatja, Karácsonyt az MSZP, a DK és a Párbeszéd. Most beszállt a Momentum is. Ezek a pártok eddig hallani sem akartak egymásról, és ezután sem fognak egymás tenyeréből enni – nagyon helyesen. Ám ahhoz, hogy az állampártnak esélyes ellenfelei lehessenek, legalább a közös szabályokban egyet kell érteniük: a főpolgármester- és az önkormányzati választáson először, az általános választásokon másodszor. Épp ideje volt, hogy az ellenzék fölfedezze magának azt, hogy a pártállam felszámolása érdekében mi a demokratikus minimum. Ha másért nem, hát azért, hogy egyszer majd ismét felhőtlenül és szabadon utálhassák egymást.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.