A szerk.

A megtalált minimum

A szerk.

Folydogál a fővárosi önkormányzati kampány a maga medrében, és nem is rossz irányba.

A Momentum bejelentette, hogy a második előválasztás győztesét támogatni fogja Tarlós István ellenében a főpolgármester-választáson (azaz Karácsonyt vagy Puzsért; igaz, harmadikként megméreti magát Sermer Ádám – MLP – is, de a jelenléte valószínűleg nem sok vizet zavar majd). Ezen a fogadalmon Puzsér és Karácsony már túl van – s e gesztusokat hiba lenne puszta formalitásnak tekinteni.

Fekete-Győr András, miközben az előválasztás résztvevőin köszörüli a nyelvét („hordott már a hátán a föld Karácsonynál erősebb lelkű, Puzsérnál erősebb elméjű, Sermernél láthatóbb jelölteket”), nyíltan bevallja legalább az övéinek, miben tévedett a Momentum vezetése. Egyrészt abban, hogy képtelenek voltak megfelelő jelöltet állítani, másrészt abban, hogy „alázatosabban fogalmazunk egy fennálló jelölttel kapcsolatban akkor, amikor nekünk nincs jobb alternatívánk”. Ám úgy tűnik, a saját lehetőségeiket a végletekig leszűkítő „nem, nem soha!” elvinek, morálisnak stb. vélt butaságon túljutottak.

A főpolgármester-választásnak az ellenzéki pártok tehát demokratikus kiválasztási folyamat után vágnak neki: a már az első fordulóban is sikeres (34 ezer szavazó!) előválasztás a maga világos szabályaival alkalmas módszer a talpon maradó jelölt vállalható támogatásához. Így arcvesztés és mindenféle megalázó alkudozás nélkül állhat be a baloldal az LMP–Jobbik, vagy az LMP és a Jobbik a baloldal főpolgármester-jelöltje mögé.

Az önkormányzati választások 1994 óta (elsősorban is azért, mert egyetlen forduló van) megegyezésre kényszerítik a politika széttöredezettebb térfélének résztvevőit. Ezen a térfélen most a szélsőjobboldaliságából kigyógyulni akaró párttól a széles körben elutasított volt miniszterelnök szervezetén át az összezuhant volt nagy baloldali pártig mindenki megtalálható – lényegét tekintve a rendszerváltás előtti helyzethez hasonlít ez (mondjuk a négyigenes népszavazásig). Puzsért az LMP és a Jobbik támogatja, Karácsonyt az MSZP, a DK és a Párbeszéd. Most beszállt a Momentum is. Ezek a pártok eddig hallani sem akartak egymásról, és ezután sem fognak egymás tenyeréből enni – nagyon helyesen. Ám ahhoz, hogy az állampártnak esélyes ellenfelei lehessenek, legalább a közös szabályokban egyet kell érteniük: a főpolgármester- és az önkormányzati választáson először, az általános választásokon másodszor. Épp ideje volt, hogy az ellenzék fölfedezze magának azt, hogy a pártállam felszámolása érdekében mi a demokratikus minimum. Ha másért nem, hát azért, hogy egyszer majd ismét felhőtlenül és szabadon utálhassák egymást.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.