A szerk.

Kitiltva

A szerk.

Nehéz fogcsikorgatás nélkül tudomásul venni, hogy Orbán Viktort nem rakták ki az Európai Néppártból, és minden okunk meglenne arra, hogy mindkét felet mély undorral szemléljük.

A Néppárt és főként a német konzervatívok bűnlistája végtelen, kilencedik éve támogatják Orbánt Magyarország tönkre- és elviselhetetlenné tételében, és néznek félre vagy tettetik magukat hülyének Magyarország fasizálásának minden egyes szomorú, lefosott kilométerkövénél. Nem pusztán eltűrik Orbánt, hanem csöndesen támogatják számtalan módon és azon túlmenően is, hogy a félrenézés maga is egyfajta támogatás – gondolunk itt mindjárt arra, hogy pénzzel tömik. Nem, nem Magyarországot, hanem őt magát, Orbán Viktort, elvégre az ő személyes gazdagodása ugyancsak az európai adófizetők nagyvonalú ajándékának köszönhető, melyet készséggel kézbesít a Néppárt uralta Európai Unió.

Hogy mindebben vajon az a számtalan szívesség játszik-e, amit Orbán a német illetőségű nagytőkének tett – a nagyvonalú vállalati kivásárlásoktól kezdve az adókedvezményeken, állami támogatásokon és megbízásokon át a munkavállalói jogok letiprásáig –, vagy az a tény, hogy Orbán és a Fidesz egészen a legutóbbi időkig a Néppárt talán leglojálisabb nem német tagja volt különféle európai ügyekben, sehogyan sem tudjuk megfejteni, lévén nem ülünk a fejükben. Azt ellenben tényként rögzíthetjük, hogy politikai értelemben a Néppárt mind a mai napig haszonélvezője mindazoknak a választási machinációknak, amelyeket a Fidesz a 2014-es választással kezdődően saját jogtalan előnyszerzésére, a magyar választók demokratikus akaratának eltérítése érdekében rendszeresen alkalmaz, beleértve ebbe az európai parlamenti választás épp most folyó kampányát is. (Csak az érzékenyebb lelkű olvasóink kedvéért nem írtunk csalást.) És bár arról lehetetlen bármilyen állítást tenni, hogy Orbán uralma megdőlt volna-e vagy nem dőlt volna meg, ha történetesen nem élvezi az Európai Unió legerősebb országa legerősebb pártjának és kormányának stabil támogatását – de kipróbálni azért érdemes lett volna. A német konzervatívok azonban nem így gondolták. A német konzervatívok inkább azt gondolták: a félsivatagi forróságtól meg a tetszőleges hulladékból erjesztett pálinkától eltompult magyar négereknek pont jó lesz ez így is.

Ehhez képest történt az a múlt szerdán, ami történt: a Néppárt további intézkedésig kitiltotta Orbánt magából. A felfüggesztésről szóló határozat érdekes olvasmány, melyben nehéz nem észrevenni a Fidesznek tett engedményeket sem. A Néppárt három feltételt szabott a felfüggesztés visszavonására, s ezek közül kettőt Orbán már teljesített: a Juncker-plakátokat leszedték, és Orbán „megértette”, hogy ezzel a kampánnyal „jelentős politikai kárt okozott”. Naná, hogy megértette: hiszen épp ezt akarta, „jelentős politikai kárt” okozni! A harmadik feltétel „a CEU-val kapcsolatos, függőben lévő jogi ügyek tisztázása” lenne: nem azt követeli tehát a határozat a Fidesztől, hogy garantálja a CEU budapesti működését, hanem hogy tisztázza azt, ami amúgy a lehető legkevésbé sem szorul tisztázásra, mert teljes mértékben tisztázva van. Az is fontos volt Orbánnak, hogy a szöveg szerint valóban maga a Fidesz függeszti fel a tagságát a Néppártban, a Néppárttal amúgy teljes egyetértésben és harmóniában. Engem nem lehet csak úgy felfüggeszteni! Ha függeni esik jól, akkor majd felfüggesztem magamat!

Mindezek a kozmetikai beavatkozások azonban aligha fedik el azt a tényt, hogy Orbánt megalázta, megszégyenítette és legyőzte a Néppárt. Nem, a Néppárt nem fogja megmenteni a CEU-t, és nem fogja megmenteni a magyar demokráciát sem – de ezeket soha egy percig sem gondolta komolyan. Viszont minden politikai célját elérte: vezetői megakadályozták Orbánt abban, hogy szétszakítsa a pártot, és épp eléggé kidobták ahhoz, hogy ne tudja tovább kompromittálni őket, sem a konzervatív beállítottságú európai választók szemében, sem az európai nyilvánosságban, sem valószínű európai parlamenti partnereikkel, a liberálisokkal és a baloldallal folytatott jövendő alkuk során. Semlegesítették házon belül és kívül. Valójában Orbánt a múlt szerdán kizárták a Néppártból – csak az mentheti meg, ha a májusi EP-választás után valami olyan furcsa parlamenti konstelláció jön létre, amelyben épp a Fidesz tucatnyi EP-mandátumán múlik valamilyen többség vagy koalíció. Ilyet most nehezen tudunk elképzelni.

S hogy ebbe miért ment bele Orbán? Folyosói pletykák szerint az utolsó tárgyalást Manfred Weberrel, Joseph Daullal, a pártelnökkel és Annegret Kramp-Karrenbauerrel, a CDU elnök-asszonyával egyedül folytatta, s az ajtó előtt várakozó segédei, Gulyás, Rogán és Szájer abban a sztoriban voltak, hogy a főnök épp most adja át a kilépési nyilatkozatot a nagyfejűeknek. De ha a pletykáknak nem is hiszünk: a Fidesz-propaganda ekkor már napok, hetek óta a kilépés szerfölött kívánatos voltáról fröcsögött.

Aztán másként alakult. Európa erős embe-rét talán megfenyegették valamivel – a lopott pénz visszakövetelésével? –, talán átlátta, hogy milyen anyagi és politikai – európai politikai és belpolitikai – veszteséggel járhat, ha elveszíti európai hátországát és támaszát, és a nyílt fasisztákkal, mindenféle futóbolondokkal, Európa Putyin-bérenc söpredékével találja magát egy politikai mezőben. Azt talán ő maga sem hiszi, hogy megúszhatja – ezért is folytatja a múlt szerda óta még vadabbul kampányát az Európai Unió ellen –, de kilépni ráér a végleges kizárása előtti utolsó pillanatban is. Előbb-utóbb a magyar demokrácia barátai úgy fognak szembenézni vele, hogy nem támaszkodhat Európa legerősebb pártjaira, és az azok alkotta kormányokra. Ez is több annál a semminél, amit eddig Európa konzervatívjai ajánlani tudtak.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.

Szarvashiba

Négy fogorvosi rendelő kialakítására írt ki pályázatot Szarvas önkormányzata 300 millió forint értékben. Az öt jelentkezőből kettőnél meghökkentő azonosságokat észleltek a bírálók. És egyeztek a lakcímek is.