A szerk.

Hétköznapjaink

A szerk.

Talán a párttársak reakciói a legszebbek, ahogy némi finnyával, papír zsebkendővel, eltartott kisujjal fogják meg a mocskot.

A mocskot, melyben és melyből élnek, mely napi létközegük, múltjuk és jövőjük, és amit minden szorgos kis gesztusukkal, tettükkel, megszólalásukkal csak dagasztanak maguk körül, s bármerre, ahol megfordulnak. Most pedig úgy tesznek, mint akiknek semmi közük ehhez a borzalomhoz. „Nagyon kínos”, mondja az egyik, a másik még távolságtartóbb, szerinte „mindenképp kellemetlen”. A harmadik enged némi egérutat, s azt mondja, „ha vicc volt, akkor nagyon hülye vicc volt, de normális ember ilyesmivel nem viccel”, értsd, lehet, hogy mégsem hazudik Pócs János a napokban hírhedtté vált videofelvételéről, s tényleg vicc volt, csak hát istenem, hülye vicc, normális ember, például a megszólaló ilyesmivel sose viccelne, tudniillik azzal, hogy felgyújt egy embert, történetesen cigányt. Akad, aki elintézi egy „idiótá”-val, az érzékenyebb lelkületű „helyette is elsüllyed szégyenében”. De egy sem mondja azt, hogy én ezzel a rohadékkal egy percig sem szívok tovább egy levegőt.

Nem mondja, mert kint is és bent is akar a továbbiakban egerészni, a nevét elhallgatva ugyan odaidiótázik egyet a sajtónak, aztán a kasszához (ugyanahhoz a kasszához, mint Pócs) fáradva lesi, hogy mit mond erről a gazda, amit majd jó szívvel magáévá tehet az ember. A gazda persze kussol, mindig így van, amikor például Schmitt Pál okádott az oltárra, akkor is napokig ment a sunnyogás, a hárítás, s csak a végszükség penderítette ki. Ez a Pócs ráadásul valami helyi erős ember (videó is van róla, ez nem is az első), dinnyekirály, viszi odalent rendesen a dolgainkat, megválasztják meg minden, csinált már néha ezt-azt, de mind a szánk íze szerint való volt, emlékszel arra a disznóra a Sorossal, kapitális tréfa, hátha túl lehet élni ezt is, fölgyújtott egy cigányt, de csak játékból csinálta.

De lehet, hogy mindeme mentegetéssel felérő berzenkedésnél árulkodóbb Pócs védekezése, ami először támadásnak indul, ah, gaz libsi sajtó még egy halott emlékét sem tiszteli, hisz az áldozat azóta meghalt, de a támadásból hamar bujdosás lesz, amikor az immár megtört Pócs azt mondja, hogy bárcsak megcsinálhatná újra ezt a videót, hiszen az azt jelentené, hogy az ő remek barátja még életben van. Mert neki vannak ám cigány barátai, ja, dögivel. S végül a teljes sarokba szorítottság szólamai: hagyjanak már engem ezzel, „elmondtam erről már mindent”. Semmit nem mondott Pócs, mit is mondhatott volna – hogy egy utolsó gazember vagyok, vessetek ki magatok közül?

Pócs most előkerült 2009-es videója, hiába bármi magyarázkodás, hiába a feddve mentegetés, a sunyi kussolás, pontosan az, aminek látszik: a hétköznapi fajgyűlölet villámcsapása. Mely villámcsapás fénye egy rövid időre megvilágít mindent, erős fénybe vonja a körülöttünk lévő világot, a kontúrok pontosan kirajzolódnak, a kontrasztok kiélesednek, s tisztán, tűpontosan látszik: ez van itt. Aztán újra elsötétül minden, s dördül egy nagyot az ég. Pócs szóban forgó jelenetének legszörnyűbb vonása épp a természetessége, a hétköznapisága. Ez történt az egyik nap, amikor egy cigány megivott egy féldecit, s a főnök ezért „eljátszotta”, hogy rázárja a begyújtott kazánt, s így éget majd meg minden rossz cigányt. Mindenki tudja a jelenetben, hogy ő maga kicsoda és hol a helye, egyiknek a kazánban, ki ne gyere, a másiknak a tüzes csóvával a kezében. Ezen semmi megmagyarázni való nincsen, részletezni is felesleges, legfeljebb annyit érdemes sulykolni még egyszer, hogy a mű 2009-ben készült. Pócs még csak helyi képviselő, polgármesterré és a Fidesz országgyűlési képviselőjévé majd 2010-ben választják.

S ebből máris megérthető, hogy Pócs dolgait miért csak fintorgás kíséri az övéi körében: mert az elmúlt nyolc és fél év munkájához pont Pócsra, illetve a hozzá hasonlókra volt szüksége a Fidesznek. Mert ami ma nagyban megy az országban, az pontosan az ő ilyen hétköznapjaikra van alapozva: gyűlöletre, a gyűlölet bizonyos nagyon is körülírható speciális formáira, becstelenségre, elnyomásra, hazudozásra.

Amit Pócs kicsiben csinál, azt a Fidesz programszerűen és nagyban. S most nem bújhat senki a mögé, hogy a Fidesz csak Orbán Viktor fedőneve. Az, persze, de ez még a legutolsó fideszest sem menti fel az alól, hogy osztozzék Pócs gyalázatában. Az ő országukban mennek így dolgok, az ő keresetüket, kényelmüket, hivatalukat alapozták erre a világra. Mindenüket.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.