A szerk.

Hétköznapjaink

A szerk.

Talán a párttársak reakciói a legszebbek, ahogy némi finnyával, papír zsebkendővel, eltartott kisujjal fogják meg a mocskot.

A mocskot, melyben és melyből élnek, mely napi létközegük, múltjuk és jövőjük, és amit minden szorgos kis gesztusukkal, tettükkel, megszólalásukkal csak dagasztanak maguk körül, s bármerre, ahol megfordulnak. Most pedig úgy tesznek, mint akiknek semmi közük ehhez a borzalomhoz. „Nagyon kínos”, mondja az egyik, a másik még távolságtartóbb, szerinte „mindenképp kellemetlen”. A harmadik enged némi egérutat, s azt mondja, „ha vicc volt, akkor nagyon hülye vicc volt, de normális ember ilyesmivel nem viccel”, értsd, lehet, hogy mégsem hazudik Pócs János a napokban hírhedtté vált videofelvételéről, s tényleg vicc volt, csak hát istenem, hülye vicc, normális ember, például a megszólaló ilyesmivel sose viccelne, tudniillik azzal, hogy felgyújt egy embert, történetesen cigányt. Akad, aki elintézi egy „idiótá”-val, az érzékenyebb lelkületű „helyette is elsüllyed szégyenében”. De egy sem mondja azt, hogy én ezzel a rohadékkal egy percig sem szívok tovább egy levegőt.

Nem mondja, mert kint is és bent is akar a továbbiakban egerészni, a nevét elhallgatva ugyan odaidiótázik egyet a sajtónak, aztán a kasszához (ugyanahhoz a kasszához, mint Pócs) fáradva lesi, hogy mit mond erről a gazda, amit majd jó szívvel magáévá tehet az ember. A gazda persze kussol, mindig így van, amikor például Schmitt Pál okádott az oltárra, akkor is napokig ment a sunnyogás, a hárítás, s csak a végszükség penderítette ki. Ez a Pócs ráadásul valami helyi erős ember (videó is van róla, ez nem is az első), dinnyekirály, viszi odalent rendesen a dolgainkat, megválasztják meg minden, csinált már néha ezt-azt, de mind a szánk íze szerint való volt, emlékszel arra a disznóra a Sorossal, kapitális tréfa, hátha túl lehet élni ezt is, fölgyújtott egy cigányt, de csak játékból csinálta.

De lehet, hogy mindeme mentegetéssel felérő berzenkedésnél árulkodóbb Pócs védekezése, ami először támadásnak indul, ah, gaz libsi sajtó még egy halott emlékét sem tiszteli, hisz az áldozat azóta meghalt, de a támadásból hamar bujdosás lesz, amikor az immár megtört Pócs azt mondja, hogy bárcsak megcsinálhatná újra ezt a videót, hiszen az azt jelentené, hogy az ő remek barátja még életben van. Mert neki vannak ám cigány barátai, ja, dögivel. S végül a teljes sarokba szorítottság szólamai: hagyjanak már engem ezzel, „elmondtam erről már mindent”. Semmit nem mondott Pócs, mit is mondhatott volna – hogy egy utolsó gazember vagyok, vessetek ki magatok közül?

Pócs most előkerült 2009-es videója, hiába bármi magyarázkodás, hiába a feddve mentegetés, a sunyi kussolás, pontosan az, aminek látszik: a hétköznapi fajgyűlölet villámcsapása. Mely villámcsapás fénye egy rövid időre megvilágít mindent, erős fénybe vonja a körülöttünk lévő világot, a kontúrok pontosan kirajzolódnak, a kontrasztok kiélesednek, s tisztán, tűpontosan látszik: ez van itt. Aztán újra elsötétül minden, s dördül egy nagyot az ég. Pócs szóban forgó jelenetének legszörnyűbb vonása épp a természetessége, a hétköznapisága. Ez történt az egyik nap, amikor egy cigány megivott egy féldecit, s a főnök ezért „eljátszotta”, hogy rázárja a begyújtott kazánt, s így éget majd meg minden rossz cigányt. Mindenki tudja a jelenetben, hogy ő maga kicsoda és hol a helye, egyiknek a kazánban, ki ne gyere, a másiknak a tüzes csóvával a kezében. Ezen semmi megmagyarázni való nincsen, részletezni is felesleges, legfeljebb annyit érdemes sulykolni még egyszer, hogy a mű 2009-ben készült. Pócs még csak helyi képviselő, polgármesterré és a Fidesz országgyűlési képviselőjévé majd 2010-ben választják.

S ebből máris megérthető, hogy Pócs dolgait miért csak fintorgás kíséri az övéi körében: mert az elmúlt nyolc és fél év munkájához pont Pócsra, illetve a hozzá hasonlókra volt szüksége a Fidesznek. Mert ami ma nagyban megy az országban, az pontosan az ő ilyen hétköznapjaikra van alapozva: gyűlöletre, a gyűlölet bizonyos nagyon is körülírható speciális formáira, becstelenségre, elnyomásra, hazudozásra.

Amit Pócs kicsiben csinál, azt a Fidesz programszerűen és nagyban. S most nem bújhat senki a mögé, hogy a Fidesz csak Orbán Viktor fedőneve. Az, persze, de ez még a legutolsó fideszest sem menti fel az alól, hogy osztozzék Pócs gyalázatában. Az ő országukban mennek így dolgok, az ő keresetüket, kényelmüket, hivatalukat alapozták erre a világra. Mindenüket.

Figyelmébe ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.

„Legalább két generáció kell”

2023. október 7-i elrablása, majd másfél évvel későbbi kiszabadulása után Eli Sarabi Túsz című könyvében írta le az átélt megpróbáltatásokat. Most bátyja kíséretében a világot járja, hogy elmondja, mi segítette át a fogság napjain, milyen tapasztalatokat szerzett a fogva tartóiról, és hogyan hozott döntést arról, hogy nem szenvedéstörténet lesz mindez, hanem mentális küzdelem az életért.

A 11 cigánytörvény: így konzerválja a romák kirekesztését a jogrend

A szabad iskolaválasztás, a befagyasztott családi pótlék, a közmunka, a csok, a tankötelezettség csökkentése – papíron mind általános szabály, a gyakorlatban azonban osztályt és rasszt különít el. Ezek a rendelkezések nem a szó klasszikus értelmében „cigánytörvények”, hatásukban, működésükben, következményeikben mégis azok – írja Horváth Aladár.

„Hadd legyen már véleményem!”

Háromgyermekes anya, legidősebb lánya középsúlyos értelmi fogyatékos. Rendőr férjét, aki másodállásban is dolgozik, alig látja. Az állam magára hagyta őket – ahogyan a sorstársait is. Felszólalt Magyar Péter országjárása során, s a pártelnök segítséget ígért.