Az 1990 utáni politikai botrányok egyik különösen sötét példánya a 2008 szeptemberében kirobbant UD Zrt.-ügy. Magáról az eredeti esetről, a magánbiztonsági cég és a politikai-gazdasági elitbe tartozó ügyfeleik viselt dolgairól továbbra sem tudni semmi bizonyosat, mivel az ügyészség rövid úton, bűncselekmény hiányában lezárta a vele szembeni vizsgálatokat. A Nemzetbiztonsági Hivatal (NBH) több hónapos, törvényesen engedélyezett titkosszolgálati akciója nyomán hiába tett konkrét személyek ellen följelentést az Országos Rendőr-főkapitányságon lőfegyverrel visszaélés, magántitok jogosulatlan megismerése és államtitok megsértése gyanújával. A hatóságok érdemben nem vizsgálták, hogy például az UD miért készített közel nyolcvan személyről környezettanulmányt (például Bajnai Gordonról), miért tett előkészületeket egy belvárosi ügyvédi iroda lehallgatására, mire használta a náluk lefoglalt poloskákat, miért és hogyan szerezte meg a MÁV ABE biztosítottainak az adatait, s munkatársai alkalmaztak-e erőszakot adósságbehajtásoknál.
A válaszok helyett kaptunk mást: a Dávid Ibolya-ügyet. Pedig az MDF akkori elnöke és pártja úgy keveredett ebbe bele, mint Pilátus a krédóba. Máig ismeretlen személyek eljuttattak hozzá két olyan, az UD-vel szembeni NBH-akció során keletkezett hangfelvételt, amelyeken a közelgő pártelnökválasztásról és Dávid külső segítséggel tervezett megbuktatásáról volt szó. A pártelnök asszony a közvéleményhez és az ügyészséghez fordult a dolgok tisztázása végett - és nyilván fel sem merült benne, hogy lépésével, amely az egyetlen helyes és törvényes lépés volt, a saját (valamint Herényi Károly frakcióvezető), évekig tartó meghurcolását indítja el. A vádlóból az első lehetséges alkalommal, képviselői pályafutásának zárultával vádlott lett: polgári és büntetőperek indultak ellene.
Az igazi sértettek
Fotó: MTI
Múlt szerdán, szeptember 12-én, napra pontosan négy évvel Dávid Ibolya pártelnöki sajtótájékoztatója után, a Kúria immár a harmadik polgári peres eljárást zárta le harmadfokon úgy, hogy hatályon kívül helyezte a Dávidot részben elmarasztaló első- és az azt helybenhagyó másodfokú ítéleteket. Időrendben Tombor András (Orbán volt külpolitikai tanácsadója, aki Dávid ellenfelének, Almássy Kornélnak segített a pártelnök-választási kampányban), Almássy Kornél, és a múlt héten Tóth János, az UD Zrt. egyik volt vezetőjének a kereseteit utasította el legfelsőbb fokon a bíróság. Az előbbi kettő személyhez fűződő jog, utóbbi a hangfelvétel védelméhez fűződő személyiségi jog megsértése miatt perelt, amiért Dávid Ibolya a legendás "szervuszelnökuras" hangfelvételt nyilvánosságra hozta. Csakhogy a bíróság úgy látta: a felvételt nem Dávid hozta nyilvánosságra, hanem internetes portálok, és a pártelnök Almássyékról nem állított valótlanságokat, hanem az egyébként nem cáfolt hitelességű telefonbeszélgetés alapján a véleményét fejtette ki róluk.
Csapjuk ezekhez azt a büntetőügyet, amelyet az UD Zrt.-ügycsoport miatt az ügyészség kezdeményezett Dávid Ibolya (valamint Herényi és két volt MSZP-politikus, Szilvásy György és Tóth Károly) ellen, elsősorban személyes adattal visszaélés miatt. Ebben a vádlottakat az elsőfokú bíróság minden pontban felmentette. Igaz, az ügyészség fellebbezett, vagyis ez utóbbi ítélet nem jogerős. Ám a harmadfokú ítéletek indoklásai, amelyek nyilvánvalóan befolyásolták a büntetőper elsőfokú felmentő ítéletének az érvelését is, megkerülhetetlenek lesznek a továbbiakban is - még ha a Legfelsőbb Bíróság, illetve a Kúria polgári peres, nem pedig büntetőeljárásban döntött is az említett három esetben. Hiszen a Dávid Ibolya elleni keresetek alapja végső soron minden esetben az volt, hogy a pártelnök törvénytelenül járt el 2008-ban Almássyék, valamint az UD sérelmére. Ennél is fontosabb, hogy a harmadfok mindannyiszor (valamint a büntetőper elsőfokú ítélete is) kimondta: a pártelnöknek "saját személye és politikai pozíciója, valamint tisztessége védelme érdekében" joga volt a nyilvánossághoz fordulni, cselekedete - mivel a pártok szabad működése jogilag védett érték - alkotmányosan indokolt volt.
Ami az elmúlt négy évben Dávid Ibolyával történt, az nem az állami intézményrendszerben időnként óhatatlanul bekövetkező véletlen baleset volt. Az ő esete sokkal inkább a legdermesztőbb atmoszférájú olasz paranoiafilmekre emlékeztet. 2008 szeptemberében a lelepleződött ellenfelei csak egyvalamit akartak: azt, hogy minél előbb vége legyen titkos ügyeik nyilvános csócsálásának. Alig két hét múltán viszont már az áldozat szerepében léptek fel. E fordulatot megtámogatta az ügyészség is, amely aránylag gyorsan Dávid Ibolyában fedezte fel a bűn egyik forrását. Talán egyszer e fordulatról is megtudhatunk valamit.
AZ UD Zrt. egykori társtulajdonosa, Horváth József a 2010-es kormányváltás után a Katonai Biztonsági Hivatal operatív főigazgató-helyettese lett. Idén áprilisban, a büntetőper Dávidékat felmentő elsőfokú ítéletének a napján a Fővárosi Törvényszék bejelentette: az állam peren kívül megegyezett a magyar államot és az NBH-t a személyiségi jogai megsértése miatt perlő UD Zrt.-vel; az Orbán-adminisztráció ennek értelmében negyedmilliárd adóforintot fizetett ki a cégnek.
Dávid Ibolyáéknak nemcsak az utóbbi négy éve, de a politikai pályája is ráment az ügyre. És ne legyenek illúzióink: végezhették volna roszszabbul is, de a bíróságok képesek még az új politikai mechanizmus ellensúlyaként működni.
