A szél, az eső meg a szikla

A szerk.

A Parlament előtt sátorozni vérciki. Tisztálkodásra nincs mód, tényleg a szobor mögé kell járni brunyálni, a sátor jó időben befülled, mindenki behordja a koszt, esőben ronggyá ázik, lakói hamarosan úgy néznek ki, mint a hajléktalanok, minden arra járó szemérmetlenül megbámulja őket, adott esetben beszólnak nekik, tényleg, kinek hiányzik ez? A parlament előtt sátorozó csak égeti magát. Még az is megeshet, hogy bármelyik odatévedt, önjófejségébe túl a negyvenen is szenvedélyesen belebuzult hírlapírócska megpróbálja beléjük törülni a tyúkszaros dorkóját. Oh, és az éhségsztrájkoló milliárdos is olyan snassz.

Ez az egész ráadásul nem is mai találmány, huszonkét évvel ezelőtt - amikor Krassó György és hívei sátoroztak ott, nota bene: ugyancsak a csaló választások ellen tiltakozván -, nos, akkor is vérciki volt a parlament előtt sátorozni, Balogh főhadnagy és legényei kétszer is ledöntötték, szétszaggatták a nyomorúságos tákolmányokat, melyek egyikébe még két virtigli hajléktalan is beköltözött, akik külsőre alig is különböztek a szép lassan teljesen elkoszolódó demonstrálóktól. Igaz, akkor még nem kellett területfoglalási díjat fizetni. Vérciki volt, és nem is hozott látható eredményt; a kopogtatócédulákkal és a - bejáratott demokráciákban szükséges vagy elfogadható, az újakban meg csak az eredmény manipulálására jó - bejutási küszöbbel a kis pártokat annak rendje és módja szerint távol tartották a parlamenttől, kétségkívül antidemokratikus módon. Mindazonáltal Krassó György egy szikrányival sem lett a sátorozástól kevésbé derék magyar demokrata, s a kitartását sem kezdte ki a látszólagos kudarc.

Nézzük most meg, hol van az a választási törvény csalásban a maihoz képest?

Ma Magyarországnak van egy olyan választási törvénye, amit nettó arra találtak ki, hogyan őrizheti meg a hatalmát a Fidesz és Orbán Viktor. Ráadásul a Fidesz most éppen azt tervezi, hogy e csaló törvény mellé, mintegy biztos, ami biztos alapon - a kötelező regisztrációval - megvonja Magyarországtól az általános választójogot is. A parlamentben momentán - ja, persze, kisebbségben - ül néhány másik párt, nem egy közülük demokratikusnak mondja magát, és a közvélemény szemében is többé-kevésbé annak számít. E pártok képviselői alkalomadtán felszólalnak, nagyjából ekképpen: nagyon csúnya dolog ilyen brutálisan antidemokratikus választási törvényt hozni, és a regisztráció sem szép dolog, fuj, fuj, induljunk a büfébe. Másnap a Fidesz hoz egy törvényt, miszerint csak az igazolt Fidesz-tagok szavazhatnak, némi zúgolódás, büfé.

Magyarországon már a 2010-es önkormányzati választások is a Fidesz szisztémája szerint zajlottak, mert akkor is biztosra akartak menni, amikor kétségkívül övék volt az ország - döntő részének szimpátiája. Akkor is csak a tuti érdekelte őket, hisz vezetőjüknek csak a hatalom számít. Azon a szerencsétlen helyhatósági választáson - némi pampogás után - a komplett magyar ellenzék lelkesen asszisztált a Fidesz megvalósuló terveihez. 'szintén szólva, a seggüket verték örömükben a földhöz az urak asztaláról lehulló morzsák betakarításakor, pedig viselkedhettek volna igazi demokrata módjára is - adott esetben a parlamenten kívül. De nem tették.

Láthatóan nem lesz másként mindez a 2014-es parlamenti választásokon sem, a kiválasztottak megválasztják a Fideszt, a Fidesz Orbán Viktort, s Magyarország úgymond ellenzéki pártjai pedig részvételükkel legalizálják ezt a szánalmas bolhacirkuszt.

Lehet, hogy az ellenzéki pártok meg is érdemlik, hogy így éljenek, de az ország polgárai egészen biztosan nem. Nem ilyen szemét választási törvényt érdemelünk, nem azt, hogy választani se lehessen mindenkinek.

Mindezen demokratikus alapjogainkat ma Magyarországon egyedül Gyurcsány Ferenc sátra kéri számon a Parlament előtt. Aki arra jár, és belerúg, a saját szabadságába rúg bele, illetve az édesanyjáéba meg a gyerekéébe. Ezen pedig szemernyit sem változtat az, hogy Gyurcsány Ferenc éppenséggel milyen miniszterelnök volt, és mit tartunk egyéb dolgairól. És az is nagyon téved, aki azt hiszi, hogy az ilyen - oh, majd elfelejtettük, vérciki - dolgok nyomtalanul múlnak el. Orbán Viktor ugyan nem lesz tőle egy szikrányival sem jobb demokrata, de mégis valaki - egy szerencsétlen sátor előtt - ország-világ előtt a szemére veti alávalóságát. Emlékeztet mindőnket, hogy nincs ez rendben így. Emlékezteti azokat is, akiknek hamarosan erősebb eszközeik lesznek egy sátornál arra, hogy elküldjék Orbánt.

Figyelmébe ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.

„Legalább két generáció kell”

2023. október 7-i elrablása, majd másfél évvel későbbi kiszabadulása után Eli Sarabi Túsz című könyvében írta le az átélt megpróbáltatásokat. Most bátyja kíséretében a világot járja, hogy elmondja, mi segítette át a fogság napjain, milyen tapasztalatokat szerzett a fogva tartóiról, és hogyan hozott döntést arról, hogy nem szenvedéstörténet lesz mindez, hanem mentális küzdelem az életért.

A 11 cigánytörvény: így konzerválja a romák kirekesztését a jogrend

A szabad iskolaválasztás, a befagyasztott családi pótlék, a közmunka, a csok, a tankötelezettség csökkentése – papíron mind általános szabály, a gyakorlatban azonban osztályt és rasszt különít el. Ezek a rendelkezések nem a szó klasszikus értelmében „cigánytörvények”, hatásukban, működésükben, következményeikben mégis azok – írja Horváth Aladár.

„Hadd legyen már véleményem!”

Háromgyermekes anya, legidősebb lánya középsúlyos értelmi fogyatékos. Rendőr férjét, aki másodállásban is dolgozik, alig látja. Az állam magára hagyta őket – ahogyan a sorstársait is. Felszólalt Magyar Péter országjárása során, s a pártelnök segítséget ígért.