A szél, az eső meg a szikla

A szerk.

A Parlament előtt sátorozni vérciki. Tisztálkodásra nincs mód, tényleg a szobor mögé kell járni brunyálni, a sátor jó időben befülled, mindenki behordja a koszt, esőben ronggyá ázik, lakói hamarosan úgy néznek ki, mint a hajléktalanok, minden arra járó szemérmetlenül megbámulja őket, adott esetben beszólnak nekik, tényleg, kinek hiányzik ez? A parlament előtt sátorozó csak égeti magát. Még az is megeshet, hogy bármelyik odatévedt, önjófejségébe túl a negyvenen is szenvedélyesen belebuzult hírlapírócska megpróbálja beléjük törülni a tyúkszaros dorkóját. Oh, és az éhségsztrájkoló milliárdos is olyan snassz.

Ez az egész ráadásul nem is mai találmány, huszonkét évvel ezelőtt - amikor Krassó György és hívei sátoroztak ott, nota bene: ugyancsak a csaló választások ellen tiltakozván -, nos, akkor is vérciki volt a parlament előtt sátorozni, Balogh főhadnagy és legényei kétszer is ledöntötték, szétszaggatták a nyomorúságos tákolmányokat, melyek egyikébe még két virtigli hajléktalan is beköltözött, akik külsőre alig is különböztek a szép lassan teljesen elkoszolódó demonstrálóktól. Igaz, akkor még nem kellett területfoglalási díjat fizetni. Vérciki volt, és nem is hozott látható eredményt; a kopogtatócédulákkal és a - bejáratott demokráciákban szükséges vagy elfogadható, az újakban meg csak az eredmény manipulálására jó - bejutási küszöbbel a kis pártokat annak rendje és módja szerint távol tartották a parlamenttől, kétségkívül antidemokratikus módon. Mindazonáltal Krassó György egy szikrányival sem lett a sátorozástól kevésbé derék magyar demokrata, s a kitartását sem kezdte ki a látszólagos kudarc.

Nézzük most meg, hol van az a választási törvény csalásban a maihoz képest?

Ma Magyarországnak van egy olyan választási törvénye, amit nettó arra találtak ki, hogyan őrizheti meg a hatalmát a Fidesz és Orbán Viktor. Ráadásul a Fidesz most éppen azt tervezi, hogy e csaló törvény mellé, mintegy biztos, ami biztos alapon - a kötelező regisztrációval - megvonja Magyarországtól az általános választójogot is. A parlamentben momentán - ja, persze, kisebbségben - ül néhány másik párt, nem egy közülük demokratikusnak mondja magát, és a közvélemény szemében is többé-kevésbé annak számít. E pártok képviselői alkalomadtán felszólalnak, nagyjából ekképpen: nagyon csúnya dolog ilyen brutálisan antidemokratikus választási törvényt hozni, és a regisztráció sem szép dolog, fuj, fuj, induljunk a büfébe. Másnap a Fidesz hoz egy törvényt, miszerint csak az igazolt Fidesz-tagok szavazhatnak, némi zúgolódás, büfé.

Magyarországon már a 2010-es önkormányzati választások is a Fidesz szisztémája szerint zajlottak, mert akkor is biztosra akartak menni, amikor kétségkívül övék volt az ország - döntő részének szimpátiája. Akkor is csak a tuti érdekelte őket, hisz vezetőjüknek csak a hatalom számít. Azon a szerencsétlen helyhatósági választáson - némi pampogás után - a komplett magyar ellenzék lelkesen asszisztált a Fidesz megvalósuló terveihez. 'szintén szólva, a seggüket verték örömükben a földhöz az urak asztaláról lehulló morzsák betakarításakor, pedig viselkedhettek volna igazi demokrata módjára is - adott esetben a parlamenten kívül. De nem tették.

Láthatóan nem lesz másként mindez a 2014-es parlamenti választásokon sem, a kiválasztottak megválasztják a Fideszt, a Fidesz Orbán Viktort, s Magyarország úgymond ellenzéki pártjai pedig részvételükkel legalizálják ezt a szánalmas bolhacirkuszt.

Lehet, hogy az ellenzéki pártok meg is érdemlik, hogy így éljenek, de az ország polgárai egészen biztosan nem. Nem ilyen szemét választási törvényt érdemelünk, nem azt, hogy választani se lehessen mindenkinek.

Mindezen demokratikus alapjogainkat ma Magyarországon egyedül Gyurcsány Ferenc sátra kéri számon a Parlament előtt. Aki arra jár, és belerúg, a saját szabadságába rúg bele, illetve az édesanyjáéba meg a gyerekéébe. Ezen pedig szemernyit sem változtat az, hogy Gyurcsány Ferenc éppenséggel milyen miniszterelnök volt, és mit tartunk egyéb dolgairól. És az is nagyon téved, aki azt hiszi, hogy az ilyen - oh, majd elfelejtettük, vérciki - dolgok nyomtalanul múlnak el. Orbán Viktor ugyan nem lesz tőle egy szikrányival sem jobb demokrata, de mégis valaki - egy szerencsétlen sátor előtt - ország-világ előtt a szemére veti alávalóságát. Emlékeztet mindőnket, hogy nincs ez rendben így. Emlékezteti azokat is, akiknek hamarosan erősebb eszközeik lesznek egy sátornál arra, hogy elküldjék Orbánt.

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

A belülről bomlasztók

Fideszes alkalmazottak sopánkodnak, hogy ejnye, ejnye, nem vigyáz a Tisza Párt a szimpatizánsai adataira! A mostani adatszivárgási botrányt alaposan felhabosítva tálalja a kormánypárti közeg, a Tisza cáfol, hogy valóban kerültek ki valós adatok, de azokat más módon is beszerezhették fideszes körök.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le a figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.