A szerk.

A vörös gomb

A szerk.

Eltelt már pár nap úgy, hogy a reggeli újságolvasáskor nem tudjuk kinyitni a Népszabadságot, vagy nem tudunk odakattintani. Mégis élünk, meg lehet ezt is szokni. Különben sem kezdi mindenki hírekkel a reggelt, és sokan voltak az újságolvasók közt is, akik kifejezetten kerülték a Népszabadságot, hisz volt például egy múltja. 1956-ban indult, a legrosszabb időpontban, november 2-án, s még előzménye is volt, úgy hívták: Szabad Nép. Ilyenformán, ha a Népszabadság 1989. november 2-án szűnik meg, nos, akkor is hiányzott volna nyilván so­kaknak, de a megszűnés okát betudta volna mindenki az új időknek.

Magyarországra momentán nem várnak új idők. Éppen valami régit, vagy sötétsége miatt réginek tetszőt igyekszik megszokni, belakni, átvészelni. Olyan kort, amiben minden további nélkül elvehetik tőle a legnépszerűbb országos napilapját, egyik napról a másikra. Olyan kort, amikor bármit elvehetnek tőle egyik napról a másikra. A nyugdíját, az iskoláit, a tévéjét, a pénzét, az önbecsülését. A kor megtanulható, meg – főként az ország geopolitikai helyzetének hála – ki is nőhető, le is vetkezhető, csak egyik napról a másikra nem szüntethető meg. Akik elhallgattatták most a Népszabadságot, azért tették, hogy e kinövési folyamatnak gátat vessenek, lehetőség szerint megállítsák vagy legalább lelassítsák. S jól kalkuláltak: a Népszabadság nélkül sokkal nehezebb lesz megszabadulni Orbán Viktortól. A Népszabadság nélkül sokkal több disznóság maradhat rejtve, a Népszabadság nélkül egyszerűen kevesebb lesz a magyar igazság – ezért kellett kinyírni. A hazugság, a bűnözés védelmében, Orbán Viktor hatalmának megóvása érdekében.

S ezért kellett így kinyírni. Úgy, hogy írmagja se maradjon. Így, csalással. Úgy, ahogy Orbán Viktor játssza a meccseit.

Mert a Népszabadságot nem felfüggesztették, hanem betiltották. S nem azért nem jelenik meg, mert veszteségesen működött, hanem azért, amit és ahogyan írt – az utóbbi 26 évben. Azért, mert a Népszabadság már túl volt azon, hogy domesztikálni, visszafordítani lehessen. Tehát távolról sem azért, mert megírta, hogy egy fasz helikopterezett a lakodalomba, de még csak nem is Matolcsy György szánalmas, ám határozottan közpénzjellegű szexuális igyekezetének pertraktálása miatt. Amikor ugyanis ebbéli információit nyilvánosságra hozta a Népszabadság, a veszte már rég eldőlt: volt egy kis vörös gomb (a másik kismillió vörös gomb mellett) Orbán Viktor íróasztalán, oda volt alá írva, hogy Népszabadság, s valaki tollal mellérajzolt egy halálfejet is.

Azért lehetett telepíteni ezt a kis gombot a miniszterelnök asztalára, mert a Népszabadság tulajdonosi szerkezete ezt egy ideje lehetővé tette. Azóta, amióta törvényi erővel lehetséges számottevő érdeklődőket elzárni a lap megvásárlása elől, s persze azóta, hogy az MSZP valamiért (ha csak tényleg nem azért az e tekintetben nevetségesnek hangzó 100 millió forintért) megvált a lap kiadójában meglévő 28 százalékos tulajdonrészétől. Ezzel illene is egyszer elszámolniuk; nem a százmillával, hanem azzal, hogy valójában miért hagyták martalékul a Fidesznek a szabad nyilvánosság egyik utolsó fészkét. De ez az ő bajuk, Magyarország baja speciel Orbán Viktor vörös gombja.

Mert ha keresni akarjuk a közvetlen kiváltó okokat, akkor az elmúlt napok faszainál és helikoptereinél jóval nagyobb gyalázatával találjuk magunkat szemben: a népszavazással. A népszavazással, amit a Fidesz talált ki saját magának és az országnak a demokrácia és az ellopott pénz helyett. A népszavazással, amire Orbán mindenét, közelebbről mindenünket, ingünket, gatyánkat, becsületünket feltette, s el is bukta rajta. Elbukta az ország legtöbb közpénzt felemésztő – és a legszemérmetlenebb hazugságokra, ádáz uszításra és aljas zsarolásra építő – kampánya után.

E kampányra válaszul pedig elcsattant a népszavazás érvénytelenségének, Orbán érvénytelenítésének pofonja. A felképelt könnyes szemmel üvöltözött egy kicsit, hogy nem fájt, nem fájt, köszönöm a lekvárt, aztán azt ordította, hogy a „nem ér” is ér; új szabályok vannak, új egység van. Az a szabály, hogy én nyertem. Csakhogy ez az óbégatás nem hallatszott messzire, pusztán a hozzá legközelebb állók rettentek meg tőle. Brüsszelbe pedig nem lehetett szaladni egy papírossal, amire nagy pecséttel ráütötték, hogy ÉRVÉNYTELEN.

Csak a vörös gombig lehetett szaladni. Ha a népszavazás érvénytelen, legyen a Népszabadság is. Ehhez mit szóltok? Na, ki győzött? Orbán Viktor természetéről már annyi írás született itt is, hogy ezt felesleges magyarázni. A lényeg az, hogy szegényebbek lettünk. Megint. Elvették az igazság egy újabb darabját.

Figyelmébe ajánljuk

Nemcsak költségvetési biztost, hanem ÁSZ-vizsgálatot és büntetést is kapott Orosháza

Nincs elég baja Békés megye egykor virágzó ipari centrumának, Orosházának, amhova nemrégiben költségvetési biztost neveztek ki. Állami számvevőszéki vizsgálat is folyik az önkormányzatnál, a korábbi fideszes vezetés miatt súlyos visszafizetési kötelezettségek terhelik, ráadásul kormánypárti településekkel ellentétben egyelőre nem kap pótlólagos forrásokat a működésére.

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.