A szerk.

Akkor most tényleg itt van a világvége?

A szerk.

Hétfőn délután sajtótájékoztatón jelentette be Michael Ignatieff, a CEU elnök-rektora, nos, azt, amit oly sokan tudtak már a bejelentés előtt is: az egyetem Bécsbe költözteti amerikai diplomát adó képzéseit. Hogy ez egészen pontosan mit jelent és mi következik belőle, azt néhány oldallal beljebb ő maga tisztázza.

Ugyanakkor a magyar társadalom közügyekre fogékony hányadának is megvan a maga értelmezése a történtekről, mondhatni pártállástól függően. S ezen értelmezési tér igen jelentős részét ezekben a napokban az tölti ki, hogy Orbán Viktor, lám, mindent megtehet, itt a világvége, a demokrácia, a társadalom, az oktatás vagy egyáltalán az ország totális vereséget szenvedett szőröstül-bőröstül. S ezt a vereséget Orbán Viktor mérte rá, mert neki immár mindent szabad.

A borúlátás voltaképpen érthető, hiszen a magyar állam rosszul működik, nemtelen szándékok szerint működtetik, a közállapotok valóban elkeserítőek, a társadalom minden, de tényleg minden – gazdasági, mentális, satöbbi, satöbbi – tekintetben legatyásodott, még akár a legutóbbi esztendőkhöz képest is. Lám, a teljesen iránytalanul bedobott, csak lidérces szólamok szintjén eltervezett internet­adótól meg tudta magát védeni az ifjúság, a CEU elüldözését nem tudta megakadályozni. Hétfő este már csak kéttucatnyi ember ment ki az utcára (Momentum), ők is csak azért, hogy megrendülésüket fejezzék ki az Európában példátlan kázus felett, illetve beismerjék a vereségüket.

Hogy a CEU-t végül is miért lehetetlenítette el Magyarországon a hatalom, annak fő és mellékes okait számos alkalommal leírtuk már. Átismételni viszont azért szükséges, mert maga a puszta felsorolás megadja a választ a világvége problémájára. A CEU-nak egyfelől azért kellett elmennie, mert minden diktatórikus törekvés legnagyobb ellensége a gondolkodás. Az nem lehet, hogy az én országomban egyetemeken képezzék ki az ellenségeimet. Aki sötét, velem tart, aki világosan gondolkodik, az meg nem. Bevezetőnkben leírtuk, hogy a rektor elmondja, hogyan és mennyire megy el Bécsbe az egyetem. Azon felül, hogy Magyarország pillanatnyilag az Európai Unió tagja, polgárai számára a határok minden kerítés dacára átjárhatók, nem árt észben tartani ezek után sem, hogy a gondolkodást nem lehet betiltani, nem lehetett sohasem, viszont a legmegalapozottabbnak tetsző diktatúrák is összeomlottak, nagyobbik hányaduk a vártnál előbb is. Mondhatjuk erre, hogy ki vagyunk segítve vele, s ettől az, ami jelenleg Magyarországon fennáll, még nem változik meg. Viszont megváltozhat. Megváltozhat még akkor is, ha szemernyi kétségünk nincs afelől, hogy Orbánnak esze ágában sincs leállni a CEU után; a Közgáz átszabása már sínre tétetett, az ELTE-t érő, s egyre szaporodó, egyre aljasabb támadások folyamatban (erről is hosszan olvashatnak beljebb).

És akkor még ott van a CEU elüldözésének másik fő oka: Orbán Viktor háborúja a Sorosban megtestesülő „zsidó” ellen. Nem a karvalytőke, nem a globalizmus, nem bármi más, hanem a testet öltött „zsidó” ellen. Mert lehet, hogy Orbán egyáltalán nem antiszemita, lehet, hogy Netanjahunál nincs is jobb barátja szerte e világon, meg lehet még sok minden, de az az értelmezési keret, mely a Soros ellen vívott háború orbáni hadainak számára nyitva áll vagy elérhető, még pontosabban kötelezően előírt, más világmagyarázatot nem enged meg. Harcolunk a Sorossal, harcolunk a zsidóval. S miért ilyen rohadék a Soros, hogy ránk küldi a négereket, hogy azok felrobbantsanak, megerőszakoljanak minket, majd elvegyék a munkánkat? Azért, mert… Miért nem jönnek a négerek? Azért mert fennakadtak a kerítésen, amit a határra húztunk. Hazugság, hazugság, hazugság.

Mindeközben Magyarország lakosságának többsége – pillanatnyilag számottevő politikai képviselet nélkül – teszi a dolgát. Törvények korlátozzák ugyan szabadságjogainak gyakorlásában, de lehetetlenné nem tesznek semmit. A parlament szájellenzéki pártjait – fenntartásokkal ugyan, de – okkal sorolhatjuk a rendszer alkotóelemei közé, a hatalom hasznos idiótái sorába, de őket is lekapcsolják, felvetéseiket lesöprik, s igyekeznek fel is számolni őket (Jobbik, LMP). Viszont hol van az megírva, hogy politizálni csak a törvényhozásban lehetséges? E gyászos időszakban is működnek a parlamenten kívüli pártok, mozgalmak, nem is a teljes ismeretlenségben. A karikatúrává faragott médiaállapotok dacára is létezik nyilvánosság, és nem is teljes fedésben dolgozó művelőinek erőfeszítései nyomán pedig igen­is felismerhető a valóság. A CEU elment, de nem egészen, a CEU elment, de nem messzire, a CEU elment, de amit tanít, az számos magyarországi fejben élő tudomány. Mocskos állapotok vannak, de nincs itt a világvége.

Figyelmébe ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.

Eli Sarabi kiszabadult izraeli túsz: Az antiszemitizmus most még erősebb, mint az elmúlt évtizedek alatt bármikor

2023. október 7-i elrablása, majd másfél évvel későbbi kiszabadulása után Eli Sarabi Túsz című könyvében írta le az átélt megpróbáltatásokat. Most bátyja kíséretében a világot járja, hogy elmondja, mi segítette át a fogság napjain, milyen tapasztalatokat szerzett a fogva tartóiról, és hogyan hozott döntést arról, hogy nem szenvedéstörténet lesz mindez, hanem mentális küzdelem az életért.

A 11 cigánytörvény: így konzerválja a romák kirekesztését a jogrend

A szabad iskolaválasztás, a befagyasztott családi pótlék, a közmunka, a csok, a tankötelezettség csökkentése – papíron mind általános szabály, a gyakorlatban azonban osztályt és rasszt különít el. Ezek a rendelkezések nem a szó klasszikus értelmében „cigánytörvények”, hatásukban, működésükben, következményeikben mégis azok – írja Horváth Aladár.

„Hadd legyen már véleményem!”

Háromgyermekes anya, legidősebb lánya középsúlyos értelmi fogyatékos. Rendőr férjét, aki másodállásban is dolgozik, alig látja. Az állam magára hagyta őket – ahogyan a sorstársait is. Felszólalt Magyar Péter országjárása során, s a pártelnök segítséget ígért.