Nemcsak az agitprop trubadúrok dalolnak, hanem Kásler Miklós is, aki a minap ugyancsak Orbán Viktor munkájától volt elalélva. Az a Kásler Miklós, nem mellesleg az egészségügyért felelős miniszter, aki többnyire lapított a kijárási korlátozás idején (vagy talán Orbán dugdosta a nyilvánosság elől); és amikor megjelent a színen, vagy marhaságokat mondott, vagy letagadta például azt, hogy ő adott utasítást a kórházi ágyak kiürítésére – e kinyilatkoztatásai a minisztériuma által finanszírozott Miniszteri percek című PR-interjúk.
Ám mivel doktor Kásler a szakma és a közvélemény előtt úgyis rég leszerepelt, ha valami jelentős szemétséget kell eladni, őt küldik a mikrofon mögé. Így volt ez most is: pénteken bejelentette, hogy az egészségügyi dolgozóknak megígért, július 1-jén esedékes 500 ezer forintos jutalmazásból a gyógyszerészek, a gyógytornászok és a házi segítségnyújtók is kimaradnak. El is magyarázta: szerinte a gyógytornászok és az idősotthoni dolgozók, illetve a házi segítségnyújtók „sajnos nem tartoznak bele abba a körbe”, amely kifejezetten az egészségügyi dolgozókat öleli fel, a gyógyszerészek meg „eleve magas, 25 százalékos haszonnal dolgoznak”, úgyhogy jó lesz csöndben maradniuk. De az érintettek nem maradtak csöndben, és keddi lapzártánk idején az járja – igaz, ezt nem Kásler mondta, hanem a minisztérium egysoros közleménye tudatta –, hogy „a kórházi gyógyszerészek és a gyógytornászok is kapnak az egyszeri juttatásból”.
Április elején maga Orbán Viktor mondta a rádióban, hogy „minden egészségügyi dolgozónak” 500 ezer forintnyi pluszjuttatást adnak, „elismerendő a munkájukat”, s ugyanezt egy nappal később Gulyás Gergely is megismételte, bár ő azt is hozzátette, hogy sokba’ van ez, mivel az egészségügyi dolgozók „heroikus küzdelmének elismerése a központi költségvetésnek 70 milliárdos terhet jelent”. Ebből már sejteni lehetett, hogy a „minden egészségügyi dolgozó” valójában mégsem „minden egészségügyi dolgozó”, úgyhogy Kásler múlt heti megnyilvánulása igazából nem okozhatott meglepetést.
Ahogy az sem, hogy a gyógyszerészek, gyógytornászok és mások megalázásával sikerült elterelni a figyelmet arról, hogy elsősorban nem azok kerültek szégyenletes helyzetbe, akiknek nem akarnak adni, hanem azok, akiknek adnak. A Magyar Orvosi Kamara már áprilisban jelezte, hogy lehet itt dobálózni félmilliókkal meg központi milliárdokkal, „a magyar orvostársadalom bajára azonban nem egy nagy fehér boríték a megoldás, hanem tisztes, a felelősségnek és a társadalmi értéknek megfelelő stabil bérezés”. Ez kezdettől süket fülekre talált, és nem véletlenül. Már csak azért sem, mert ennek tükrében nyilvánvalóvá vált volna Orbán Viktor újabb szemfényvesztése. Hiába hangzik szépen ez az 500 ezer forint (pontosabban: bruttó 500 ezer forint) – a jutalmazottak többsége két vagy három hónap alatt sem keres ennyit –, akkor sem több alamizsnánál. Mint ahogy a jutalmazás gesztusa sem több a kalapba dobott aprónál. Ne feledjük, Orbán Viktor ugyanabban az áprilisi rádióinterjúban sorolta az orvosok elé a papokat, az államvezetőket és az egyenruhásokat járvány idején, amelyben bejelentette az 500 ezer forintos jutalmat. Vagyis kijelölte a helyüket, és beárazta őket. Most meg arra vár, hogy szépen megköszönjék neki. Még úgy is, hogy az utolsó pillanatban sokukat még megpróbálta átverni.
