A szerk.

Aug. 20.

A szerk.

Augusztus 20-án soha nincs tüntetés.

Már­cius 15-én mindig van, október 23-án mindig van. Augusztus 20-án tűzijáték, Szent Jobb-körmenet, légi és vízi parádé, a nemzet tortája, a nemzet szacharinos tortája, a nemzet kenyere, kistérségi bohóctalálkozó, s minden áldott évben István, a király, most ez rendezi, máskor meg amaz, most a legutolsó előadás, jövőre a legelső, most az eredeti szereplők lépnek fel, legutóbb a hamisítványok. Mint lapunk belfelén körüljárjuk, jönnek sorra többi királyok is, László, Kálmán, Vak Béla. Augusztus 20-án megy el a legtöbb pénz a központi rendezvényekre, ­augusztus 20. árából kijönne az összes többi állami ünnep és stadionavató is az évben. Mert augusztus 20-a a hatalom ünnepe. Mindig az volt, bár időnként igyekeztek leplezni új kenyérrel, alkotmánnyal, általában csak félszívvel.

A rendszerváltás utáni Magyarországon az azóta hamis mítoszok övezte miniszterelnök, Antall József minden energiáját megmozgatta annak érdekében, hogy augusztus 20-át emelje az ország legfőbb állami ünnepévé. Kerülte volna a forradalmak szellemét, s bízott a biztonságos történelmi távolság jótékony erejében. 1956 egynémely aktorai még köztünk éltek, ötvenhatról tehát nem lehetett mindenfélét csak úgy beszélni, hogy az az éppen aktuális politikai akciózások megideologizálására is használható legyen. Március 15. és az 1848-as szabadságharc pedig oly kitörölhetetlen része a magyar köz- és öntudatnak, hogy azzal sem érdemes nagyon mit kezdeni, ledob magáról minden hátsó szándékot. De Szent István ezer éve dolgozott, emléke gyakorlatilag mindenre és az ellenkezőjére is jó. Ám valójában augusztus 20. azóta befutott karrierje, ünneplésének forszírozása a szerfelett tanulságos. Eltűnt a balfenéken az alkotmány, a kenyeret lassan leváltja a cukormentes torta.

Szent Istvánt ünnepeljük teljes erőből, az államalapítót, aki a kezébe vette a dolgokat. Kezébe vette egy rendkívül éles történelmi szituban, amikor a puszta megmaradás volt a tét a magyarság előtt. De ő jött rendületlenül, leverte, aki rászolgált, mert akadályozta a nemzeti egység hatékony kibontakozását; lepaktált, akikkel le kellett; szövetséget kötött, akivel azt kellett. S megalapozta a következő ezer esztendőt a magyarnak, hogy jólétben, független, ért kalászt lengessen. Időként persze újra kell csinálni az ő dolgát, de hála neki és persze a mindenhatónak, mindig akad valaki, aki újra megrajzolja a kontúrokat, újra fazont ad ennek a nemzeti egésznek, egy kis vérrel, egy csomó verejtékkel, megküzdve a külső erőkkel, s a külső erők ötödik hadoszlopaival, éleslátón, jövőbe tekintőn, önfeláldozón, és olykor néha kicsinyt még – a szűklátókörűek szemszögéből – vi­tatható eszközökkel is. Határozottan. Szent László, Könyves Kálmán, Vak Béla és a többiek. Őket ünnepeljük augusztus 20-án.

A királyokat.

S ahogy egyre izmosodott augusztus 20-a ünneplése, úgy tűnt el a köztársaság is az országból. Magyarország még mindig köztársaság, bár a nevéből már kisatírozták, és nem is ünnepli köztársaságát. A királyokat ünnepeli. Vajon miért?

Figyelmébe ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.