A szerk.

Az ár

A szerk.

A magyar kormány a Budapest–Belgrád vasútvonal felújításáról szóló szerződés után most újabb nagyszabású megállapodást készül kötni a kínai kormánnyal, illetve annak meghosszabbításaival. A Direkt36 információi szerint kínai hitelből, kínai vállalatokkal fog hatalmas, lenyűgöző kínai egyetemet építeni a budapesti Csepel-sziget északi csücskében.

Miután ezt rögzítettük, fordítsuk tekintetünket délre, a fekete hegyek országa felé.

Szűk hónappal ezelőtt egy bizonyos Dritan Abazović nevű fiatalember (aki egyébként Abazoviqként is anyakönyvezésre került annak idején, lévén albán nemzetiségű), érdekes felvetéssel fordult az Európai Bizottsághoz. Arra gondolt szerény kérelmében, hogy az unió fizesse vissza azt a kisebb összeget (cirka 1–1,3 milliárd euróig bezárólag), amit Crna Gora, vagyis Montenegró a kínai Eximbanktól még 2014-től kezdődően kölcsönvett, és amelynek első komolyabb törlesztőrészlete (durván 40 millió euró) idén júliusban lenne aktuális. A Bizottság sem el nem siette a választ, sem komolyan nem vette a kérést, s végül a hét elején egy külügyi szóvivő szájával megüzente, hogy nem, az EU nem fogja kimenteni igyekvő kis tagjelöltjét a kínai állami tőke szorításából, kapott és kap Crna Gora elég pénzt Brüsszelből, oldják meg ezt a kis problémájukat, ahogy tudják.

A képhez hozzátartozik, hogy Dritan barátunk az új montenegrói kormány miniszterelnök-helyettese, mely új kormány – relatíve új: a tavaly augusztusi választások után decemberben iktatták be – több kicsi, és hát még balkáni mércével is furcsa párt, pártocska koalíciójaként állt fel; ezek egy része korábban a Szerbiával való egyesülést forszírozta, és nem rokonszenvezett az ország nyugatosabb, függetlenségpárti irányvonalával, a NATO-tagsággal meg végképp nem. Most már inkább rokonszenveznek, s az is a javukra írható, hogy mégiscsak ők akolbólították ki a végrehajtó hatalomból az ott töltött bő 30 év után az egyébként makulátlanul nyugatos elkötelezettségű, ám sajnálatosan disznómódon korrupt szocialista pártot. A fő szocialista, a legendás Milo Djukanović azért megmaradt államelnöknek.

A konsternációt, amit Abazoviq tarhálása Európa-szerte keltett, egyébként a pénzügyminiszter nyomban csillapítani igyekezett (jaj, jaj, van nekünk pénzünk a törlesztésre, hisz most vettünk fel rá hitelt), sőt, maga Abazoviq is retirált némelyest – ám ettől még aligha lettek semmissé a kis ország fizetési nehézségei; s nem illant el a gazdasági összeomlás réme.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Kártyaszámolás

A film felér egy szerencsejáték-mesterkurzussal, amennyiben nemcsak egy black jack- vagy egy pókerparti lefolyásának logikáját mutatja be és érteti meg már-már tudományos alapossággal, de a nagy tétekben folyó és nagy közönséget vonzó bajnokságok álságos világába is hasonlóan leleplező attitűddel avat be. Viszont a film nem erről szól.

Prága romokban

Lehet szó bármilyen titokban kiszivárgó kódról, nemzetközi összeesküvésről vagy világot fenyegető veszélyről, ha a főhőst nem James Bondnak hívják, a büdzsé aligha érheti el a több száz millió dollárt. 

Halandó érzékiség

A galériák nyári kiállításai sokszor az úgynevezett „könnyed” témákra fókuszálnak – a fő sláger a növényvilág. Az idén három ilyen kiállítással is találkozhattunk, de mind különböző módon közelítette meg a tárgyát.

Bartóki billentés

  • Csabai Máté

Ha volna időgépem, biztos visszamennék, hogy halljam Bach orgonajátékát, Beethovent és Lisztet a zongoránál, na meg Bartók Bélát. Utóbbi – ha nem is élőben való – meghallgatásához elég egy egyszerűbb masina is: a nevezetes „barna lemezeken” ugyanis bárki megismerkedhet azzal, hogyan billentett a mester: az 1982-ben megjelent tizenhárom korongon Scarlattitól Beethovenen át Kodályig és persze a saját műveiig végigzongorázza a zenetörténet tetemes részét.

Hajókórház a járványszigetnél

Szőcs Petra csaknem tíz éve megjelent első verseskötetét annak szürreális, groteszk, fantasztikumba hajló stílusa tette emlékezetessé. A Kétvízközben bármi megtörténhetett, különösebbnél különösebb családtagok bukkantak föl, és a beszélő, ha úgy tartotta kedve, kiugrott a harmadik emeletről a szemetes­zsákkal. 

Kint is, bent is

Hogyan egyeztethető össze a szépség- és divatipar túlszexualizált világa a feminista, kapitalizmuskritikus megnyilvánulásokkal? Mennyiben mutathat fel hiteles elbeszélői pozíciókat annak a szerzőnek az első kötete, akinek írói tevékenysége eddig legfeljebb Instagram-posztokban nyilvánult meg? 

Palackposta a porból

Izgalmasan telt a múlt hét: a magyar közélet jobbára az ország miniszterelnökének nagy pillanatával volt elfoglalva. E nagy pillanat pedig Dallas egén ragyogott fel, amikor is Orbán beszédet mondhatott a republikánosok idei nagy összeröffenésén. Fél Amerika hegyezte a fülét, hogy mit akarhat ez a furcsa idegen! A Hungarian cowboy! Vagy nem hegyezte, mármint nem a fél Amerika hegyezte, csak néhány ebédidőben arra lófráló bámész alak, akinek tényleg nem volt dolga.

Caligula lova

Lázár János miniszter korábbi sofőrje, a vasárnap megválasztott mártélyi polgármester, Ambrus István dolgozni is akar. „El kell kezdeni dolgozni. Van mit csinálni Mártélyon” – idézte az időközi választás győztesét a Promenad24 nevű kormánypárti híroldal.

A didergő király

A létező orbánizmusban embernek, állatnak sem egyszerű az élete, de most a fák is rá fognak baszni. Meg mindenki más. Mondjuk fának sosem volt jó lenni a hazában, de most, hogy Orbán Viktor pánikba esett a fenyegető energiakrízis miatt, vagy legalábbis úgy tett, mintha abba esett volna, tényleg elkezdhetnek rettegni.