Az ár

A magyar kormány a Budapest–Belgrád vasútvonal felújításáról szóló szerződés után most újabb nagyszabású megállapodást készül kötni a kínai kormánnyal, illetve annak meghosszabbításaival. A Direkt36 információi szerint kínai hitelből, kínai vállalatokkal fog hatalmas, lenyűgöző kínai egyetemet építeni a budapesti Csepel-sziget északi csücskében.

Miután ezt rögzítettük, fordítsuk tekintetünket délre, a fekete hegyek országa felé.

Szűk hónappal ezelőtt egy bizonyos Dritan Abazović nevű fiatalember (aki egyébként Abazoviqként is anyakönyvezésre került annak idején, lévén albán nemzetiségű), érdekes felvetéssel fordult az Európai Bizottsághoz. Arra gondolt szerény kérelmében, hogy az unió fizesse vissza azt a kisebb összeget (cirka 1–1,3 milliárd euróig bezárólag), amit Crna Gora, vagyis Montenegró a kínai Eximbanktól még 2014-től kezdődően kölcsönvett, és amelynek első komolyabb törlesztőrészlete (durván 40 millió euró) idén júliusban lenne aktuális. A Bizottság sem el nem siette a választ, sem komolyan nem vette a kérést, s végül a hét elején egy külügyi szóvivő szájával megüzente, hogy nem, az EU nem fogja kimenteni igyekvő kis tagjelöltjét a kínai állami tőke szorításából, kapott és kap Crna Gora elég pénzt Brüsszelből, oldják meg ezt a kis problémájukat, ahogy tudják.

A képhez hozzátartozik, hogy Dritan barátunk az új montenegrói kormány miniszterelnök-helyettese, mely új kormány – relatíve új: a tavaly augusztusi választások után decemberben iktatták be – több kicsi, és hát még balkáni mércével is furcsa párt, pártocska koalíciójaként állt fel; ezek egy része korábban a Szerbiával való egyesülést forszírozta, és nem rokonszenvezett az ország nyugatosabb, függetlenségpárti irányvonalával, a NATO-tagsággal meg végképp nem. Most már inkább rokonszenveznek, s az is a javukra írható, hogy mégiscsak ők akolbólították ki a végrehajtó hatalomból az ott töltött bő 30 év után az egyébként makulátlanul nyugatos elkötelezettségű, ám sajnálatosan disznómódon korrupt szocialista pártot. A fő szocialista, a legendás Milo Djukanović azért megmaradt államelnöknek.

A konsternációt, amit Abazoviq tarhálása Európa-szerte keltett, egyébként a pénzügyminiszter nyomban csillapítani igyekezett (jaj, jaj, van nekünk pénzünk a törlesztésre, hisz most vettünk fel rá hitelt), sőt, maga Abazoviq is retirált némelyest – ám ettől még aligha lettek semmissé a kis ország fizetési nehézségei; s nem illant el a gazdasági összeomlás réme.