De e pillanatban minket sokkal jobban érdekel az, hogy – ugyan valamiért csak hetekkel az esemény után – a Magyar Labdarúgó Szövetség elnöke, Csányi Sándor kiállott a nemzeti válogatott kapusa mellett, s felszólította a szurkolókat, hogy ne bántsák a szivárványcsaládok melletti állásfoglalása miatt. Hogy miért pont a szurkolói vegzatúra ellen látta legfontosabbnak megvédeni Csányi a kapust, annak bizonyára jó oka van, de ő ezt nem osztotta meg a világgal, így csak következtetni lehet rá. Annál is inkább, mert a mondott szurkolói piszkálódás legfeljebb néhány kommentfalon jelenhetett meg, hisz Gulácsi az ominózus nyilatkozata óta csak egy válogatott meccsen szerepelt (Magyarország–Lengyelország 3:3), azt meg üres lelátók előtt játszották. Tüntetést pedig nem tartottak az ultrák. Mellélövésnek tűnik tehát a szurkolókra kenni Gulácsi meghurcoltatását, mikor azt – a vak is láthatta – Orbán Viktor kiterjedt sajtóbirodalma végezte el. Személy szerint a fővezér vezényletével.
E vezérkarmesteri igyekezet legmagasztosabb állomása a miniszterelnök péntek reggeli rádiószózata volt, melyben a kapust a nemzeti csapategység megbontásával vádolta, s ezen egységbontás elintézését a szövetségi kapitányra, másodsorban pedig a csapatkapitányra szignálta ki a maga főfőkapitányi minőségében. Fontos rögzíteni, hogy mely szavakkal: „A következő dolog, amit immár a politikán túl evezve egy hasonlóan komoly területre, mint a labdarúgás. Ott is van azért teendő, mert ne felejtsük el azért, hogy a nemzeti válogatottal összefüggésben alakult ki ez a helyzet, hiszen a kapusunk az ellenkező irányba tett nyilatkozatot.”
„A kapusunk az ellenkező irányba tett nyilatkozatot” – tehát a magyar labdarúgó-válogatott iránya Magyarország kormányának feje szerint minimum a homofóbia, a siker titka pedig egy kiadós buzizás a meccs előtt összehajolva a kezdőkörben. Nyilván. Ezt erősítették meg Orbán további kijelentései is, melyek szerint „a sikeres csapatnak és sikeres fellépésnek a feltétele az egység. Most az egység megbomlott, megbomolhatott a csapaton belül, és megbomolhat, ha nem figyelünk oda a csapat meg a szurkolók között is. Ilyenkor helyre kell állítani az egységet, van két kiváló emberünk, aki erre alkalmas, van egy fantasztikus szövetségi kapitányunk és van egy fantasztikus csapatkapitányunk, Szalai Ádám.” (A pendelyes kora óta megszakítás nélkül Németországban focizó Szalairól szólott a nagy focibarát.)
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
