A szerk.

Szövetségi főkapitány

A szerk.

Az megvan, hogy Farkas Mihály beleszólt a Honvéd összeállításába? Nincs? Mindegy, nem is akarunk kezdeni vele semmit, csak a fociról lesz – megint, a szentségit – szó, és eszünkbe jutott.

De e pillanatban minket sokkal jobban érdekel az, hogy – ugyan valamiért csak hetekkel az esemény után – a Magyar Labdarúgó Szövetség elnöke, Csányi Sándor kiállott a nemzeti válogatott kapusa mellett, s felszólította a szurkolókat, hogy ne bántsák a szivárványcsaládok melletti állásfoglalása miatt. Hogy miért pont a szurkolói vegzatúra ellen látta legfontosabbnak megvédeni Csányi a kapust, annak bizonyára jó oka van, de ő ezt nem osztotta meg a világgal, így csak következtetni lehet rá. Annál is inkább, mert a mondott szurkolói piszkálódás legfeljebb néhány kommentfalon jelenhetett meg, hisz Gulácsi az ominózus nyilatkozata óta csak egy válogatott meccsen szerepelt (Magyarország–Lengyelország 3:3), azt meg üres lelátók előtt játszották. Tüntetést pedig nem tartottak az ultrák. Mellélövésnek tűnik tehát a szurkolókra kenni Gulácsi meghurcoltatását, mikor azt – a vak is láthatta – Orbán Viktor kiterjedt sajtóbirodalma végezte el. Személy szerint a fővezér vezényletével.

E vezérkarmesteri igyekezet legmagasztosabb állomása a miniszterelnök péntek reggeli rádiószózata volt, melyben a kapust a nemzeti csapategység megbontásával vádolta, s ezen egységbontás elintézését a szövetségi kapitányra, másodsorban pedig a csapatkapitányra szignálta ki a maga főfőkapitányi minőségében. Fontos rögzíteni, hogy mely szavakkal: „A következő dolog, amit immár a politikán túl evezve egy hasonlóan komoly területre, mint a labdarúgás. Ott is van azért teendő, mert ne felejtsük el azért, hogy a nemzeti válogatottal összefüggésben alakult ki ez a helyzet, hiszen a kapusunk az ellenkező irányba tett nyilatkozatot.”

„A kapusunk az ellenkező irányba tett nyilatkozatot” – tehát a magyar labdarúgó-válogatott iránya Magyarország kormányának feje szerint minimum a homofóbia, a siker titka pedig egy kiadós buzizás a meccs előtt összehajolva a kezdőkörben. Nyilván. Ezt erősítették meg Orbán további kijelentései is, melyek szerint „a sikeres csapatnak és sikeres fellépésnek a feltétele az egység. Most az egység megbomlott, megbomolhatott a csapaton belül, és megbomolhat, ha nem figyelünk oda a csapat meg a szurkolók között is. Ilyenkor helyre kell állítani az egységet, van két kiváló emberünk, aki erre alkalmas, van egy fantasztikus szövetségi kapitányunk és van egy fantasztikus csapatkapitányunk, Szalai Ádám.” (A pendelyes kora óta megszakítás nélkül Németországban focizó Szalairól szólott a nagy focibarát.)

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Megjött Barba papa

A Kőszegi Várszínház méretes színpada, több száz fős nézőtere és a Rózsavölgyi Szalon intim kávéház-színháza között igen nagy a különbség. Mégis működni látszik az a modell, hogy a kőszegi nagyszínpadon nyáron bemutatott darabokat ősztől a pesti szalonban játsszák. 

Fűző nélkül

Berlin, Du bist so wunderbar – fogad a híres dal, amelynek a karrierje egy német sörreklámból indult. Nehéz is lenne másképpen összefoglalni a város hangulatát, amelyet az itthon alig ismert grafikus, illusztrátor és divatfotós Santhó Imre munkássága is visszatükröz.

Gyógyító morajlás

Noha a szerző hosszú évek óta publikál, a kötet harminckét, három ciklusba rendezett verse közül mindössze három – a Vénasszonyok nyara után, a Hidegűző és A madár mindig én voltam – jelent meg korábban. Maguk a szövegek egységes világot alkotnak. 

Elmondható

  • Pálos György

A dán szerzőnek ez a tizedik regénye, ám az első, amely magyarul is olvasható. Thorup írásainak fókuszában főként nők állnak, ez a műve is ezt a hagyományt követi. A történet 1942-ben, Dánia német megszállása után két évvel indul.

Gyulladáspont

Első ránézésre egy tipikus presztízskrimi jegyeit mutatja Dennis Lehane minisorozata: ellentétes temperamentumú nyomozópáros, sötétszürke tónusok, az Ügy, a magánélet és a lassacskán feltáruló múltbeli traumák kényelmetlen összefonódásai.

Londoni randevúk

„Ne ijedjetek meg, de azt hiszem, én vagyok a generációm hangja. Vagyis valamelyik generációé” – fogalmazott Hannah Horvath a Csajok első részében. A 2012–2017 között futó, hat évadot megélő sorozatban Lena Dunham pont így tett: hangot adott azoknak a fiataloknak, akiknek mindennél nagyobb szabadságot és jólétet ígértek, ám a világválság ennek az anyagi, az egzisztenciális szorongás pedig a lelki fedezetét egyszerűen felélte.

Mármint

A hullamosói szakma aránylag ritkán szerepel fiatalemberek vágyálmai közt. Először el is hányja magát Szofiane, a tanulmányait hanyagoló, ezért az idegenrendészet látókörébe kerülvén egy muszlim temetkezési cégnél munkát vállalni kénytelen arab aranyifjú.

Tíz vállalás

Bevált recept az ifjúsági regényekben, hogy a szerző a gyerekközösség fejlődésén keresztül fejti ki mondanivalóját. A nyári szünidőre a falusi nagymamához kitelepített nagyvárosi rosszcsontoknak az új környezetben kell rádöbbenniük arra, hogy vannak magasztosabb cselekedetek is a szomszéd bosszantásánál vagy az énekesmadár lecsúzlizásánál. Lehet tűzifát aprítani, visszavinni az üres üvegeket, és megmenteni a kocsiból kidobott kutyakölyköt. Ha mindez közösségben történik, még jobb.