Igen ám, de jött egy Tell Vilmos nevű arc, már ha hihetünk bizonyos Schiller Frigyes némelykor éppenséggel zavaros állításai egyikének, s baszott köszönteni a sityakot. Lett is belőle nagy kalamitás, amit nem is ragoznánk, a lényeg az ugyanis, hogy hamarosan - úgy Küssnacht magasságában - Tell kirendezte a játszmából Geszler et.-t. Nem kellett aztán köszönni többet a kalapjának.
Figyelj, most is így lesz!
Van persze egy másik példabeszédünk is, arról tudniillik, hogy Kádár János egy idő után azért megállt a kapuban. Érdeklődött a barátaidnál, rosszabb esetben a családtagjaidnál, hogy mi a stájsz körülötted, mennyi még a mennyi, de a házba nem ment be. Kádár alatt már nem volt élet-halál ura a házmester vagy a tömbbizalmi. A munkahelyeden még ott volt a párt, de otthon békén hagytak. Innen folytatjuk.
Németh Szilárd, Csepel polgármestere, Orbán Viktor rezsiparancsnoka önálló képviselői indítványt terjesztett be "egyes törvényeknek a rezsicsökkentés végrehajtásával összefüggő módosításáról", melynek második, azaz 2. pontja "A társasházakról szóló 2003. évi CXXXIII. törvény módosítása" tárgyában tartalmaz kopernikuszi újításokat. E szerint pedig "A közös képviselő vagy az intézőbizottság - többletdíjazás felszámítása nélkül - a rezsicsökkentések végrehajtásához kapcsolódóan tájékoztatja a tulajdonostársa(ka)t a) minden hónap 15. napjáig - az I. mellékletben meghatározott formában és tartalommal - írásban, figyelemfelkeltő és a fogyasztók által jól látható módon elhelyezett hirdetmény útján a közös tulajdonú épületrészeket érintő, valamint a 24. (2) bekezdés b) pontja szerinti közüzemi szolgáltatások díjai vonatkozásában a rezsicsökkentések eredményeként a társasház tekintetében jelentkező megtakarításokról költségnemenkénti bontásban" et cetera, et cetera. Szóval jön a közös képviselő, és meghatározott formátumban, ja, a manóba is, nemzeti színekkel szegélyezett merített árkuson tájékoztatja a tisztelt lakosságot minden hónap 15-éig, hogy mennyit volt szerencséjük a tárgyhóban megtakarítani Orbán Viktor emberfeletti jóakaratának köszönhetően. Lehet hálásnak lenni, s lehet saját füzetecskét felfektetni, napi rubrikázással, hogy mennyit is takarítottam meg órákra lebontva hitvány életemet, Orbán Viktor, jóindulat, satöbbi, százalékosan, számmal és betűvel, a helyi Fidesz-irodán hitelesítve, pecsét, aláírás, anyja neve háromszor.
Hazamész és a lépcsőház már azzal fogad, hogy Orbán Viktor megint variált valamit a gázórádon, innentől sokkal jobb lesz neked. Magyarul a hibbant vezér nem a piactérre tűzte ki a zsíros karimájú kalpagját, hanem minden egyes kapualjba, minden egyes szerencsétlen lépcsőházba. Ha elmész, köszönsz neki, ha megjössz, hálálkodsz neki. Ha nem, az ördög tudja, mi lesz. Arra Németh Szilárd még nem talált ki semmit, de műhelyében nyilván forr már a munka. Egyelőre még csak annyit izzadtak ki a malmai, hogy a közös képviselőt kell megbüntetni, ha elmulasztaná kitenni az értesítőt. Ez is valami, a forradalmárok letépik a pántlikás hirdetményt, a közös képviselőt várja az áristom, ezért inkább mindennap ellenőrzi, hogy kinn van-e még, betáraz tartalékokat, megtanulja kívülről az adatokat, hátha ad hoc is pótolni kell gyorsan valamelyiket. Megtanulja, aztán gondol egyet, s kikérdezi. Gyanús lesz neki özvegy Kovácsné, hátha ő tépkedi le a hirdetményeket, sietve fel is jelenti, hogy véletlenül se ő üsse meg a bokáját. És így a végtelenségig. A történelemben már egy csomószor látott módon.
Orbán Viktor rendszere egyszerűen eszelős.
