A szerk.

Szegénységben és boldogtalanságban

A szerk.

Mozgalmas, vidám hétvégéjük volt a náciknak az országban, a múlt heti Horthy-mellszobor templomi újraavatása után már a második mostanában.

Valakik, akik vagy a Magyar Nemzeti Arcvonal voltak, vagy csak azt mondták magukról, Radnóti-köteteket égettek; más, sportbarát fiatalok egy békéscsabai kézilabda-mérkőzésen "Veled vagyunk, Csatáry Laci!" molinót húztak ki a lelátón, és volt egy pofás Horthy-felvonulás Budapesten is, az utóbbi a Jobbik organizálásában. A tíz könyvégető nácira ne vesztegessünk szót, mi sem állítanánk, hogy ők a nemzeti ifjúság élcsapata, a békéscsabai drukkerek poénja viszont már elgondolkodtatóbb, már csak azért is, mert akkor és azóta kicsit sokan próbáltak falazni nekik. A meccset látta pár száz ember, ott volt a város krémje, a városi tévé, a helyi sajtó, a kézilabda-szövetség, az apja fasza nem volt csak ott - mégis, ha a Népszava fel nem horgad, a dologra senki ügyet sem vet már. A molinó gazdái, miután lett egy kis balhé, egészen hihetetlen magyarázattal álltak elő arról, hogy nem a kassai gettóparancsnokot éltették, hanem a cimborájukat, akit történetesen Csatáry Lászlónak hívnak (Csatárinak, egészen pontosan), a szövetség lapzártánkkor még gondolkodik, hogy ezt elhiggye-e, nemkülönben az újságokba író emberek egy része is, azzal a felkiáltással, hogy ne keressünk ott is nácikat, ahol nincsenek! Tényleg ne keressünk, mindenesetre az ellentábor szurkolóiba - a gyávaságból vagy közömbösségből vakoknál, meg a hülyeséget hivatásszerűen gyakorló szövetségi alkalmazottaknál, újságíróknál - jóval több érzékenység és értelem szorult. A két lábbal a földön járó, egyenes gondolkodású debreceni ultrák azonnal megfejtették az üzenetet, és lelkes "Sieg, heil!" örömkiáltással nyugtázták a tömeggyilkos emlékét oly megható empátiával felidéző szavakat.

A kassai gettóparancsnok legfőbb főnökének tiszteletére, s a neki állítandó lovas szobor promotálása érdekében tartott hétvégi Jobbik-demonstrációt ugyancsak diszkrét félrenézés követte, legalábbis vezető politikai erőnk s kormányunk oldaláról. Lehet, nem tartják az egészet olyan fontosnak. Vagy épp ellenkezőleg: ők is érzékelik, hogy a Jobbik ügyesen betámadott, mindinkább Horthyra hegyezi ki a magyar jobboldal identitásának kulcskérdését, s teszi ezzel Horthyt, illetve Horthy emlékét a mai magyar politikai verseny kulcskérdésévé is; de az ellenállítást, vagyis Horthy megtagadását politikai értelemben károsnak és ezért ellenjavalltnak tartják.

Pedig ezzel a helyzettel kezdeni kell valamit. Nem nekünk: a kormánynak és a magyar jobboldalnak. Már ha - példánknál maradva - Csatáry László éltetése, s a magyarországi nácizmus további rehabilitálása már tényleg nem fér bele az ő országimázsukba se. Kezdeniük kell valamit - Horthyval. Azt ugyanis, hogy Csatáry 1944 tavaszán büntetlenül gyilkolhasson a kassai gettóban, Horthy Miklós engedte meg neki, hisz ebben az időszakban Horthy volt Magyarország legfőbb közjogi méltósága, a magyar állam első vezetője. Az emberek pedig hajlamosak rá, hogy figyelembe vegyék, mit tesznek vagy gondolnak választott vezetőik, s hogy az illendőség határainak kijelölését tőlük várják. Mondunk egy rossz példát. Az, hogy suhancok megvernek egy hajléktalant, és a motyóját a Dunába szórják, azért is lehetséges, mert a magyar törvényalkotók a hajléktalanokkal azt tették, amit tettek. Előbb megfosztották őket bizonyos jogaiktól, aztán a méltóságuktól, aztán kriminalizálták a létezésüket: biztos verni is szabad őket, nemde? A következő lépés az erőszak állami szervezése szokott lenni.

De nem olyan bonyolult dolog ez.

Van egy állam, amelyik aktívan közreműködik több százezer állampolgára elpusztításában. A döntés az elpusztításukról nem ennek az államnak a szuverén, önálló döntése, de a döntés a részvételről a meggyilkolásukban igen. Ugyancsak szuverén döntéssel ez az állam meg is tagadhatta volna a közreműködést.

Mindez nem valamely polgárháborús konfliktus során történik, a meggyilkoltak korábban nem viseltek hadat ezen állam ellen.

Ennek az államnak ebben az időszakban van törvényes, alkotmányos vezetője, ha nem is közvetlenül, de az ő alárendeltségébe tartoznak azok a hivatalok és hivatalnokok, akik az állam több százezer polgárát a halálba küldik. Az ő közreműködésük nélkül a több százezer állampolgárt nem semmisítették volna meg. Az állam vezetője a megsemmisítésről, s az alárendeltségébe tartozó hivatalok és hivatalos személyek nélkülözhetetlen részvételéről tudomással bír. Amikor a gyilkoláshoz elengedhetetlen adminisztratív és logisztikai közreműködést nyújtó állami, hivatali gépezetet le akarja állítani, sikerrel jár. De addigra a több százezer állampolgár halott. Mert meggyilkolták őket.

Lehet-e egy államnak hőse az, állítsanak-e a lakói szobrot (emléktáblát, nevezzenek-e el róla közteret stb.) ennek a vezetőnek? Aki hivatalánál fogva közreműködött az állam több százezer polgárának meggyilkolásában?

Az ilyen gesztusok e cselekedetek utólagos jóváhagyását jelentik. Ez nemcsak ellenkezik minden jóérzéssel, minden erkölccsel, minden emberi tulajdonságunkkal, de az az ország, amelyik egy ilyen vezetőt tekint a hősének, bukásra van ítélve, arra, hogy a lakói örök gyűlöletben, félelemben és erőszakban éljenek. Szegénységben és boldogtalanságban.

Horthyról mindenekelőtt ezt kell elmondani, ezt kell tudni. Másodszor és harmadszor is. A többi - a körülmények, személyes vagy politikai motivációi, a személyisége, békeidős politikái, vagy a sötét lyuk, ahonnan a magyarországi holokauszt előpenderült - bizonyára vita tárgya lehet. Legyen is. Miután abban egyetértettünk: Horthy Miklós bűnrészes több százezer zsidónak nyilvánított magyar állampolgár meggyilkolásában.

Ne tévedjünk: ezt a magyar szélsőjobb sem gondolja másként. 'k is ezt tartják Horthy főművének. Ezért akarnak szobrot állítani neki.

Figyelmébe ajánljuk

Gombaszezon

Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Huszein imám mártíromsága

Az Izrael és Irán között lezajlott tizenkét napos háború újra rádöbbentette a régió népeit: új közel-keleti hatalmi rend van kialakulóban. Az egyre élesebben körvonalazódó kép azonban egyre többeket tölt el félelemmel.

„A lehetőségek léteznek”

Úgy tűnik, hogy az emberi történelem és politika soha nem fog megváltozni. Kőbalta, máglyán égő „eretnekek”, százéves háborúk, gulágok… Vagy­is mi sohasem fogunk megváltozni. Reménytelen.

Taxival Auschwitzba

Idén áprilistól a francia közszolgálati televízió közel kilenc­órányi dokumentumfilm-folyamban mutatta be azt a három történelmi pert, amelyek során 1987 és 1998 között a náci kollaboráns Vichy-rezsim egykori kiszolgálóinak kellett számot adniuk bűneikről. A három film mindegyike más-más oldalról mutatja be a megszállás időszakát. A YouTube-on is hozzáférhető harmadiknak van talán a leginkább megszívlelendő tanulsága.

Lábujjhegyen

A hízelgéseknek, a geopolitikai realitásoknak és a szerencsének köszönhetően jól zárult a hágai NATO-csúcs. Azonban az, hogy a tagállamok vezetői jól tudják kezelni az Egyesült Államok elnökének egóját, nem a transzatlanti kapcsolatok legszilárdabb alapja.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.