A szerk.

Szegénységben és boldogtalanságban

A szerk.

Mozgalmas, vidám hétvégéjük volt a náciknak az országban, a múlt heti Horthy-mellszobor templomi újraavatása után már a második mostanában.

Valakik, akik vagy a Magyar Nemzeti Arcvonal voltak, vagy csak azt mondták magukról, Radnóti-köteteket égettek; más, sportbarát fiatalok egy békéscsabai kézilabda-mérkőzésen "Veled vagyunk, Csatáry Laci!" molinót húztak ki a lelátón, és volt egy pofás Horthy-felvonulás Budapesten is, az utóbbi a Jobbik organizálásában. A tíz könyvégető nácira ne vesztegessünk szót, mi sem állítanánk, hogy ők a nemzeti ifjúság élcsapata, a békéscsabai drukkerek poénja viszont már elgondolkodtatóbb, már csak azért is, mert akkor és azóta kicsit sokan próbáltak falazni nekik. A meccset látta pár száz ember, ott volt a város krémje, a városi tévé, a helyi sajtó, a kézilabda-szövetség, az apja fasza nem volt csak ott - mégis, ha a Népszava fel nem horgad, a dologra senki ügyet sem vet már. A molinó gazdái, miután lett egy kis balhé, egészen hihetetlen magyarázattal álltak elő arról, hogy nem a kassai gettóparancsnokot éltették, hanem a cimborájukat, akit történetesen Csatáry Lászlónak hívnak (Csatárinak, egészen pontosan), a szövetség lapzártánkkor még gondolkodik, hogy ezt elhiggye-e, nemkülönben az újságokba író emberek egy része is, azzal a felkiáltással, hogy ne keressünk ott is nácikat, ahol nincsenek! Tényleg ne keressünk, mindenesetre az ellentábor szurkolóiba - a gyávaságból vagy közömbösségből vakoknál, meg a hülyeséget hivatásszerűen gyakorló szövetségi alkalmazottaknál, újságíróknál - jóval több érzékenység és értelem szorult. A két lábbal a földön járó, egyenes gondolkodású debreceni ultrák azonnal megfejtették az üzenetet, és lelkes "Sieg, heil!" örömkiáltással nyugtázták a tömeggyilkos emlékét oly megható empátiával felidéző szavakat.

A kassai gettóparancsnok legfőbb főnökének tiszteletére, s a neki állítandó lovas szobor promotálása érdekében tartott hétvégi Jobbik-demonstrációt ugyancsak diszkrét félrenézés követte, legalábbis vezető politikai erőnk s kormányunk oldaláról. Lehet, nem tartják az egészet olyan fontosnak. Vagy épp ellenkezőleg: ők is érzékelik, hogy a Jobbik ügyesen betámadott, mindinkább Horthyra hegyezi ki a magyar jobboldal identitásának kulcskérdését, s teszi ezzel Horthyt, illetve Horthy emlékét a mai magyar politikai verseny kulcskérdésévé is; de az ellenállítást, vagyis Horthy megtagadását politikai értelemben károsnak és ezért ellenjavalltnak tartják.

Pedig ezzel a helyzettel kezdeni kell valamit. Nem nekünk: a kormánynak és a magyar jobboldalnak. Már ha - példánknál maradva - Csatáry László éltetése, s a magyarországi nácizmus további rehabilitálása már tényleg nem fér bele az ő országimázsukba se. Kezdeniük kell valamit - Horthyval. Azt ugyanis, hogy Csatáry 1944 tavaszán büntetlenül gyilkolhasson a kassai gettóban, Horthy Miklós engedte meg neki, hisz ebben az időszakban Horthy volt Magyarország legfőbb közjogi méltósága, a magyar állam első vezetője. Az emberek pedig hajlamosak rá, hogy figyelembe vegyék, mit tesznek vagy gondolnak választott vezetőik, s hogy az illendőség határainak kijelölését tőlük várják. Mondunk egy rossz példát. Az, hogy suhancok megvernek egy hajléktalant, és a motyóját a Dunába szórják, azért is lehetséges, mert a magyar törvényalkotók a hajléktalanokkal azt tették, amit tettek. Előbb megfosztották őket bizonyos jogaiktól, aztán a méltóságuktól, aztán kriminalizálták a létezésüket: biztos verni is szabad őket, nemde? A következő lépés az erőszak állami szervezése szokott lenni.

De nem olyan bonyolult dolog ez.

Van egy állam, amelyik aktívan közreműködik több százezer állampolgára elpusztításában. A döntés az elpusztításukról nem ennek az államnak a szuverén, önálló döntése, de a döntés a részvételről a meggyilkolásukban igen. Ugyancsak szuverén döntéssel ez az állam meg is tagadhatta volna a közreműködést.

Mindez nem valamely polgárháborús konfliktus során történik, a meggyilkoltak korábban nem viseltek hadat ezen állam ellen.

Ennek az államnak ebben az időszakban van törvényes, alkotmányos vezetője, ha nem is közvetlenül, de az ő alárendeltségébe tartoznak azok a hivatalok és hivatalnokok, akik az állam több százezer polgárát a halálba küldik. Az ő közreműködésük nélkül a több százezer állampolgárt nem semmisítették volna meg. Az állam vezetője a megsemmisítésről, s az alárendeltségébe tartozó hivatalok és hivatalos személyek nélkülözhetetlen részvételéről tudomással bír. Amikor a gyilkoláshoz elengedhetetlen adminisztratív és logisztikai közreműködést nyújtó állami, hivatali gépezetet le akarja állítani, sikerrel jár. De addigra a több százezer állampolgár halott. Mert meggyilkolták őket.

Lehet-e egy államnak hőse az, állítsanak-e a lakói szobrot (emléktáblát, nevezzenek-e el róla közteret stb.) ennek a vezetőnek? Aki hivatalánál fogva közreműködött az állam több százezer polgárának meggyilkolásában?

Az ilyen gesztusok e cselekedetek utólagos jóváhagyását jelentik. Ez nemcsak ellenkezik minden jóérzéssel, minden erkölccsel, minden emberi tulajdonságunkkal, de az az ország, amelyik egy ilyen vezetőt tekint a hősének, bukásra van ítélve, arra, hogy a lakói örök gyűlöletben, félelemben és erőszakban éljenek. Szegénységben és boldogtalanságban.

Horthyról mindenekelőtt ezt kell elmondani, ezt kell tudni. Másodszor és harmadszor is. A többi - a körülmények, személyes vagy politikai motivációi, a személyisége, békeidős politikái, vagy a sötét lyuk, ahonnan a magyarországi holokauszt előpenderült - bizonyára vita tárgya lehet. Legyen is. Miután abban egyetértettünk: Horthy Miklós bűnrészes több százezer zsidónak nyilvánított magyar állampolgár meggyilkolásában.

Ne tévedjünk: ezt a magyar szélsőjobb sem gondolja másként. 'k is ezt tartják Horthy főművének. Ezért akarnak szobrot állítani neki.

Figyelmébe ajánljuk

A kávékapszula környezettudatos szemmel

  • Fizetett tartalom

A kávékapszula rendkívüli népszerűsége világszerte kétségtelen, ám a kényelmes és gyors kávézás mögött rejlő környezeti, gazdasági és társadalmi kérdések kevésbé kerülnek reflektorfénybe. Az alábbi írásunkban ezeket a fontos aspektusokat vizsgáljuk meg, hogy egy átfogó képet kapjunk a modern kávéfogyasztás egyik legmeghatározóbb trendjéről.

6 téma, ami ma már egyre kevésbé számít tabunak

  • Fizetett tartalom

A társadalom folyamatosan változik: átalakul, hogy milyen eszközöket használunk, hogy milyen elfoglaltságaink vannak a mindennapokban, hogy milyen tempóban éljük az életünket – és persze az is, hogy milyen témákat beszélünk meg nyíltan. Kétségtelen, hogy embere – és persze kultúrája – válogatja, mi számít tabunak és mi nem, de általánosságban azt láthatjuk, hogy a világ soha nem volt annyira nyitott és szabadelvű, mint ma.

Így válasszunk széket ülőmunkához

  • Fizetett tartalom

Az ülőmunka ugyan kényelmesnek tűnhet, viszont óriási terhet róhat az ízületeinkre és izmainkra is. Éppen ezért ajánlott egy valóban komfortos szék mellett dönteni, hogy még az igazán hosszú munkaórák után se fájjon a gerincünk vagy a derekunk. Hogyan érdemes széket választani az igényeinkhez mérten? Mutatjuk a pontos válaszokat!