A szerk.

Baljós fellegek

A szerk.

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

Vagy legalábbis az optimistábbak közülük. Az egész cirkusz nem tartott sokáig – két és fél, három óra, aminek a tolmácsolás miatt a fele lehetett a rendes játékidő, elmaradt a munkaebéd, nem volt valódi sajtótájékoztató, és semmilyen érdemi közlés sem, hogy ez lesz vagy az lesz, csak annyi, hogy valami majd lesz. Ahhoz képest, hogy a Kreml előzőleg hat-hét órás tanácskozást vizio­nált, és valamiféle nukleáris fegyverzetkorlátozási párbeszédet is, amelybe pompásan be lehetett volna csomagolni Ukrajna lefegyverzését, nem történt semmi végzetes, ugye? Igaz, keménykedés sem volt, sőt a barátság szívet melengető gesztusai kezdték ki az érzékenyebb gyomrokat, de legalább nem kapta meg Putyin Ukrajnát tányéron.

Aztán két nap múlva már egyáltalán nem festett még ennyire jól, értsd középszarul sem a kép. Trump ekkor azzal állt elő, hogy mondjon le Ukrajna a Donyec-medencéről, vagy legalábbis a megszállt részeiről, és akkor béke lesz; utóbb a Krím is előkerült, azt is el kéne Kijivnek engednie. Vagy csak azt? Vagy mégis mindkettőt? Ukrajna NATO-tagságra se számítson, csak – közelebbről nem definiált – biztonsági garanciákra. Tűzszünetről immár nem esett szó, csak a „békéről”, ami annyit jelent, hogy Oroszország továbbra is következmények nélkül bombázhatja Ukrajnát. A Donbasz teljes területének átengedését megpendítette az orosz propaganda is: lehet, hogy ezek ketten mégis megállapodtak pénteken valamiben? Ukrajna felosztásában? És Trumpot azzal integette el Putyin, hogy ezt az ő dolga lenyomni Zelenszkij és európai szövetségesei torkán – ő vár, ellődöz addig, ideje van, lőszere, katonája van, miért ne lődözne? Felrémlett Zelenszkij borzalmas februári leckéztetése, amikor Trump azzal torkolta le Zelenszkijt, hogy „nincs a kezedben kártya”. Most ez lehet az üzenet: ő tálcán kínálja a békét, de ha Z. nem akarja, magára vessen, ha tovább bombázzák az ukrán polgári lakosságot.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Amit csak ők tudnak

A nu metalon felnőtt generáció, azaz a mai negyvenesek visszavonhatatlanul az öregedés jelének tekinthetik, hogy kedvenc irányzatuk esetében az újat jelölő „nu” annyira indokolatlan, hogy a legfontosabb zenekarok – már amelyik még aktív – mind elmúltak 30 évesek.

Hová futnál?

  • - ts -

Az Ezüst csillag egy amerikai katonai kitüntetés, afféle vitézségi érem, nagy csaták nagy hőseinek adják, 1932 óta.

Cserbenhagyás

  • - ts -

A moziból nézve az Egyesült Államok tényleg a világ csendőre: minden korban megvannak a háborús veteránjai. De nem bánik szépen velük.

Irányított hálózatok

  • Molnár T. Eszter

A csoportterápiák általában vallomásos körrel indulnak. Valahogy így: Eszter vagyok, és hiszek a csodákban.