A szerk.

Baljós fellegek

A szerk.

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

Vagy legalábbis az optimistábbak közülük. Az egész cirkusz nem tartott sokáig – két és fél, három óra, aminek a tolmácsolás miatt a fele lehetett a rendes játékidő, elmaradt a munkaebéd, nem volt valódi sajtótájékoztató, és semmilyen érdemi közlés sem, hogy ez lesz vagy az lesz, csak annyi, hogy valami majd lesz. Ahhoz képest, hogy a Kreml előzőleg hat-hét órás tanácskozást vizio­nált, és valamiféle nukleáris fegyverzetkorlátozási párbeszédet is, amelybe pompásan be lehetett volna csomagolni Ukrajna lefegyverzését, nem történt semmi végzetes, ugye? Igaz, keménykedés sem volt, sőt a barátság szívet melengető gesztusai kezdték ki az érzékenyebb gyomrokat, de legalább nem kapta meg Putyin Ukrajnát tányéron.

Aztán két nap múlva már egyáltalán nem festett még ennyire jól, értsd középszarul sem a kép. Trump ekkor azzal állt elő, hogy mondjon le Ukrajna a Donyec-medencéről, vagy legalábbis a megszállt részeiről, és akkor béke lesz; utóbb a Krím is előkerült, azt is el kéne Kijivnek engednie. Vagy csak azt? Vagy mégis mindkettőt? Ukrajna NATO-tagságra se számítson, csak – közelebbről nem definiált – biztonsági garanciákra. Tűzszünetről immár nem esett szó, csak a „békéről”, ami annyit jelent, hogy Oroszország továbbra is következmények nélkül bombázhatja Ukrajnát. A Donbasz teljes területének átengedését megpendítette az orosz propaganda is: lehet, hogy ezek ketten mégis megállapodtak pénteken valamiben? Ukrajna felosztásában? És Trumpot azzal integette el Putyin, hogy ezt az ő dolga lenyomni Zelenszkij és európai szövetségesei torkán – ő vár, ellődöz addig, ideje van, lőszere, katonája van, miért ne lődözne? Felrémlett Zelenszkij borzalmas februári leckéztetése, amikor Trump azzal torkolta le Zelenszkijt, hogy „nincs a kezedben kártya”. Most ez lehet az üzenet: ő tálcán kínálja a békét, de ha Z. nem akarja, magára vessen, ha tovább bombázzák az ukrán polgári lakosságot.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Emlékév

A hatalom és a muzsikus viszonya sokféle lehet: az utcai zenész nyitott gitártokja, a homlokra csapott vagy vonóba tűzött nagycímletű bankjegy éppúgy kifejezi ezt a viszonyt, mint a Mozartot és Salierit is udvari zeneszerzővé kinevező II. József telhetetlensége.

Pokolba a tűzijátékkal! – Ünnepi beszéd

Kedves Egybegyűltek, kedves Olvasók! Önök már túl vannak rajta, mi (nyomda+munkaszüneti nap) még csak készülünk rá, mégis nagyon jó érzés így együtt ünnepelni ezt a szép évfordulót. 25 év! Egy negyedszázad, belegondolni is felemelő! Több mint jubileum, egyenesen aniversarium!

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.

Talpunk alól a hő

Ritka, potenciálisan megújuló energiaforrás lapul az alattunk különösen vékony földkéreg mélyén. A közeljövőben a mostaninál is sokkal nagyobb mértékben támaszkodhatnánk a geotermikus energiára, habár akadnak megoldásra váró gondok is. De mostantól pénz is jut rá!

Oktatás helyett

Akár több ezer kamuórát is beírhattak a KRÉTA rendszerbe egy miskolci technikumban az elmúlt évek során, de a szakképzési centrum állítja, most már minden rendben van. Diákok és egy volt tanár szerint egyáltalán nincs így.

„Az elégedetlenség hangja”

Százezrek tájékozódtak általa a napi politikáról a Jólvanezígy YouTube-csatorna révén, most mégis úgy döntött, inkább beáll a Kutyapárt mögé, és videókat készít nekik. Nemcsak erről, hanem a Fidesz online bénázásáról is beszélgettünk.