A szerk.

Bérből és osztalékból

A szerk.

„Bennünket, munkavállalókat is, akik bérből és fizetésből élünk – én is közéjük tartozom –, szóval bennünket is megviselt ez a járvány.” Orbán Viktor e félmondattal tette emlékezetessé szokásos pénteki rádiónyilatkozatát, bár minden igyekezete ellenére sem gondolnánk, hogy ez valóban spontán megnyilvánulás, „kifakadás” volt a részéről.

E beszólás inkább provokáció volt – amilyen például a miniszterelnök legutóbbi vagyonnyilatkozata –, a célja pedig az állampolgári tűrőképesség kontrollja; mi az, amit még simán meg lehet etetni a néppel, mi az, amire még nem ugrik, de figyelemelterelésnek tökéletes?

Ha így volt, Orbán számítása bejött, senki nem vonult az utcára, még egy rádiót sem dobtak ki az ablakon; néhány ellenzéki felháborodott közleményén kívül nem történt semmi sem. És persze azután sem, hogy ugyanezt hétfőn, a parlamentben is megismételte, kiegészítve azzal, hogy Gyurcsány bezzeg nem bérből és fizetésből él, hanem „tőkejövedelemből”. Különben is, Orbán százszor elmondta – ha az apjáról, a vejéről, Mészáros Lőrincről stb. kérdezték –, hogy üzleti ügyekkel nem foglalkozik.

Főleg azért nem, mert akkor valamit mondani kéne arról, hogyan lehetséges, hogy rokoni, baráti és kollegiális szálakon csak úgy repkednek körülötte a milliárdok, százmilliók, mostanában leginkább osztalékok formájában. Rá­adásul amolyan záróra előtti hangulatban.

A legfrissebb hírek szerint Orbán Győző (a miniszterelnök apja) cége a tavalyi 1 milliárd 136 millió forintos profitjából éppen 1 milliárd 136 millió forint osztalékot hagyott jóvá, Tiborcz István (a miniszterelnök veje) cége pedig az 1,2 milliárd forintos haszonból 1,2 milliárd forintot. Ehhez képest a kispályás Szijjártó Péter felesége már-már szerénységről tett tanúbizonyságot azzal, hogy 2019-ben alapított belsőépítészeti cégének 294,4 milliós hasznából „csak” 285 millió az osztalék. Persze reggelig sorolhatnánk mindenféle „közeli” családtagokat, beleértve az egykori Rogánnét, a volt és a leendő Mészárosnét is, a különféle osztalékokat, illetve azt az egyedüli közös pontot, hogy ezen cégek mindegyike állami megrendelések nyomán gazdagszik.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Amatőr, archív

A borító tipográfiája és grafikai megoldásai édes-vegyes emlékeket ébreszthetnek az ötven fölötti hallgatókban. A Magyar Hanglemezgyártó Vállalat az 1970-es évek végétől jelentetett meg hasonló kiszerelésű válogatásalbumokat olyan zenekaroktól, amelyeknek addigra 4–5 nagylemezük volt.

Mögötte fájdalom

A fiatalon eltávozó művész (1879–1920) minikiállítását a Magyar Nemzeti Galéria a halálának 100. évfordulóján készült bemutatni, a tárlatot nagyrészt egy magángyűjtő adományára, illetve új vásárlásokra alapozták. 

Prüntyögés és pátosz

Egyre több a kortárs magyar dráma, legalábbis a függetleneknél és a budapesti main­stream színházak stúdiói­ban, és egyre látványosabb az a tendencia, hogy a szerzők, dramaturgok, rendezők a színház, és nem az irodalom felől érkeznek (ami nem jelenti azt, hogy adott esetben a darabjaik ne lehetnének esztétikailag is értékesek). Ez a pezsgés jót tesz a szcénának: kitermel egyfajta eszköztárat, módszertant, és hosszú távon a középszer színvonalát is emelheti.

Túl a szeméthegyen

A háttérben szemetes zsákokban rengeteg PET-palack. Megjelenik kék estélyiben a műsorközlő, és szájbarágós-hajlongós-negédes modorban felkonferálja Bellinitől a La sonnambulát, amelyet, ahogy ő mondja, egy nagyszerű énekesnő fog előadni. Harmad­éles a cím, aki tud olaszul, annak sérti a fülét a rossz hangsúly. 

Ismeretlen vizeken

A 19. század végén két nő egymásba szeret, aztán több mint öt évtizeden át élet- és üzlettársakként egy hajótársaság élén állnak: ez a történet fikcióként is izgalmas lenne. De Bertha Torgersen és Hanna Brummenæs valóban léteztek. A szerzőnek ez a harmadik magyarul megjelent regénye, a fordítás az előző kettőhöz (Lélegezz, Anyám ajándékai) hasonlóan Petrikovics Edit munkája. A szöveg nőtörténeti és LMBTQ-történeti szempontból egy­aránt kiemelt jelentőségű.

Politikai konstrukció

Az 1950-es évek Magyarországa és a Rákosi-rendszer kapcsán rögtön a mindent elborító Rákosi-képek ugranak be, közöttük az, amelyiken a hős egy búzamezőn kalászokat fogdos, meg persze az, hogy „Sztálin legjobb magyar tanítványához” köthető az ötvenes évek Magyarországán a „személyi kultusz időszaka”. Szinte halljuk az „éljen Rákosi” skandálást az ütemes tapssal.

Három majom egyszerre

„Nem tudom, nem emlékszem, hogy mi volt, nagyon távoli ez nekem már, ködös” – mondotta a tisztelt bíróságnak Berec Zsolt Fidesz-tag, valamikori Jász-Nagykun-Szolnok megyei közgyűlési alelnök Boldog István Fidesz-tag, volt fideszes országgyűlési képviselő tárgyalásán. Boldogot és társait korrupcióval vádolják, a volt képviselőre hatéves börtönbüntetés kiszabását kéri az ügyészség.

Köhög, fullad

Az Orbán-rezsim szellemi, adminisztratív és morális leépülésének és kormányzóképtelenségének immár minden áldott nap megnyilvánuló tünete az a felülről gerjesztett káosz, amely az oktatásban és az egészségügyben eluralkodott. Mindkét, az ország jólétét és hosszú távú sikerességét meghatározó ágazat túljutott a válság 24. óráján, és mindkettőben a még fellelhető szakszerű működés kizárólag a benne résztvevők elhivatottságán, s még inkább a tűrőképességén múlik.

Hűséges hátország

A magyar kormány kilenc, vízumtilalommal és vagyonbefagyasztással büntetett orosz oligarchát szeretne leszedetni az Európai Unió szankciós jegyzékéről. Az orosz elnök legbelsőbb körének tagjairól van szó, akiknek fontos szerepük van Putyin háborújának finanszírozásában.

Az erő nem velünk van

Orbán Viktor országstratégiáját nemrég Orbán Balázs, a miniszterelnök politikai igazgatója vázolta fel „Nem a szétbontásra, igen az összekapcsolásra – ez Orbán stratégiája a következő évtizedre!” címmel. Az írás egy tavaly év végén, zárt körben elhangzott Orbán Viktor-beszéd összefoglalójaként jelent meg, először a Mandiner.hu-n, majd minimális változtatással és a kormányfőre utalás nélkül a nyomtatott Mandiner hetilapban is.

Mesél az erdő

Guberálók kutatják át a déli határkerítésnél Magyar­országra bejutott ázsiai, afrikai emberek hátrahagyott holmiját, pénzt, telefont, powerbankot keresve. Az elfogott embercsempészek autóit bandák bontják szét. Az önkormányzatok hiába szerveznek rendszeres begyűjtést, nem győzik elvinni a szemetet.