E beszólás inkább provokáció volt – amilyen például a miniszterelnök legutóbbi vagyonnyilatkozata –, a célja pedig az állampolgári tűrőképesség kontrollja; mi az, amit még simán meg lehet etetni a néppel, mi az, amire még nem ugrik, de figyelemelterelésnek tökéletes?
Ha így volt, Orbán számítása bejött, senki nem vonult az utcára, még egy rádiót sem dobtak ki az ablakon; néhány ellenzéki felháborodott közleményén kívül nem történt semmi sem. És persze azután sem, hogy ugyanezt hétfőn, a parlamentben is megismételte, kiegészítve azzal, hogy Gyurcsány bezzeg nem bérből és fizetésből él, hanem „tőkejövedelemből”. Különben is, Orbán százszor elmondta – ha az apjáról, a vejéről, Mészáros Lőrincről stb. kérdezték –, hogy üzleti ügyekkel nem foglalkozik.
Főleg azért nem, mert akkor valamit mondani kéne arról, hogyan lehetséges, hogy rokoni, baráti és kollegiális szálakon csak úgy repkednek körülötte a milliárdok, százmilliók, mostanában leginkább osztalékok formájában. Ráadásul amolyan záróra előtti hangulatban.
A legfrissebb hírek szerint Orbán Győző (a miniszterelnök apja) cége a tavalyi 1 milliárd 136 millió forintos profitjából éppen 1 milliárd 136 millió forint osztalékot hagyott jóvá, Tiborcz István (a miniszterelnök veje) cége pedig az 1,2 milliárd forintos haszonból 1,2 milliárd forintot. Ehhez képest a kispályás Szijjártó Péter felesége már-már szerénységről tett tanúbizonyságot azzal, hogy 2019-ben alapított belsőépítészeti cégének 294,4 milliós hasznából „csak” 285 millió az osztalék. Persze reggelig sorolhatnánk mindenféle „közeli” családtagokat, beleértve az egykori Rogánnét, a volt és a leendő Mészárosnét is, a különféle osztalékokat, illetve azt az egyedüli közös pontot, hogy ezen cégek mindegyike állami megrendelések nyomán gazdagszik.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
