A szerk.

Bérből és osztalékból

A szerk.

„Bennünket, munkavállalókat is, akik bérből és fizetésből élünk – én is közéjük tartozom –, szóval bennünket is megviselt ez a járvány.” Orbán Viktor e félmondattal tette emlékezetessé szokásos pénteki rádiónyilatkozatát, bár minden igyekezete ellenére sem gondolnánk, hogy ez valóban spontán megnyilvánulás, „kifakadás” volt a részéről.

E beszólás inkább provokáció volt – amilyen például a miniszterelnök legutóbbi vagyonnyilatkozata –, a célja pedig az állampolgári tűrőképesség kontrollja; mi az, amit még simán meg lehet etetni a néppel, mi az, amire még nem ugrik, de figyelemelterelésnek tökéletes?

Ha így volt, Orbán számítása bejött, senki nem vonult az utcára, még egy rádiót sem dobtak ki az ablakon; néhány ellenzéki felháborodott közleményén kívül nem történt semmi sem. És persze azután sem, hogy ugyanezt hétfőn, a parlamentben is megismételte, kiegészítve azzal, hogy Gyurcsány bezzeg nem bérből és fizetésből él, hanem „tőkejövedelemből”. Különben is, Orbán százszor elmondta – ha az apjáról, a vejéről, Mészáros Lőrincről stb. kérdezték –, hogy üzleti ügyekkel nem foglalkozik.

Főleg azért nem, mert akkor valamit mondani kéne arról, hogyan lehetséges, hogy rokoni, baráti és kollegiális szálakon csak úgy repkednek körülötte a milliárdok, százmilliók, mostanában leginkább osztalékok formájában. Rá­adásul amolyan záróra előtti hangulatban.

A legfrissebb hírek szerint Orbán Győző (a miniszterelnök apja) cége a tavalyi 1 milliárd 136 millió forintos profitjából éppen 1 milliárd 136 millió forint osztalékot hagyott jóvá, Tiborcz István (a miniszterelnök veje) cége pedig az 1,2 milliárd forintos haszonból 1,2 milliárd forintot. Ehhez képest a kispályás Szijjártó Péter felesége már-már szerénységről tett tanúbizonyságot azzal, hogy 2019-ben alapított belsőépítészeti cégének 294,4 milliós hasznából „csak” 285 millió az osztalék. Persze reggelig sorolhatnánk mindenféle „közeli” családtagokat, beleértve az egykori Rogánnét, a volt és a leendő Mészárosnét is, a különféle osztalékokat, illetve azt az egyedüli közös pontot, hogy ezen cégek mindegyike állami megrendelések nyomán gazdagszik.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.