A szerk.

Csodagazda

A szerk.

Itt következő tudományos-fantasztikus töredékünkben – melyet egyébiránt Az űrben bolyongó Ország c. nagyobb lélegzetű, készülő epikai hozzászólásunk részleteként nyújtunk most át önöknek – a Matocsy–Orbán dinamikát fogjuk árnyalni, de előre szólunk, hogy mi sem értjük.

A sztori eleje jól ismert. Midőn – legnagyobbrészt a forint árfolyamromlása miatt – a Magyar Nemzeti Banknál az elmúlt pár évben megkeletkezett pár százmilliárd forint nyereség, felmerült, felmerülhetett, hogy mi legyen ezzel a temérdek pénzzel. A kérdés jogos! A primitív megoldás (odaadni a költségvetésnek, hogy aztán a sok birka képviselő vagy a kormány, vagy bárki, aki nem Matolcsy György, hülyeségekre költse) vagy felmerült, vagy nem merült fel a releváns fórumokon, ezt nem tudhatjuk. Mindenesetre forintpolitikánk nemtője, Matolcsy György jogosan sérelmezhette volna ezt a megoldást. Hisz ezt a pénzt ő szerezte a hazának, és a hazától a legkevesebb, ami elvárható, hogy ezért valami csekélységgel kifejezze őszinte háláját Matolcsy Györgynek. Matolcsy György részéről jogosan merülhetett fel az a gondolat is, hogy az intellektuális-monetáris erőfeszítéssel megkeresett összeg elköltését szellemi-sprituális-fiskális értelemben is jobb lenne őreá bízni. (Magyarán, ha ezt a zsét – mínusz a jutalék – ő költhetné el sk.) Sajnálatos módon azonban alaptörvényünk elmulasztotta Matolcsy Györgyöt a költségvetés önálló gazdálkodást folytató alrendszereként nevesíteni. Hogy a releváns fórumok elszontyolodtak-e, midőn szembesültek – amúgy modern és kényelmes! – államberendezkedésünk eme fájó fogyatékosságával, nem tudhatjuk. De végül is a következő kiutat találhatta meg Matolcsy György és a releváns fórum másik tagja. Matolcsy György a pénz egy részét a haza rendelkezésére bocsátja, egy másik részét pedig szabad felhasználás útján nemes és hasznos célokra költi. Matolcsy György prudens gazdálkodásra való természetes, de inkább természetfeletti képességét jól jelzi, hogy a haza rendelkezésére bocsátás is kölcsön formájában történt, amint arra mindjárt rátérünk. (Vannak, akik ezt úgy fogalmaznák, hogy Matolcsy a lopott pénz egy részét kölcsönadta annak, akitől ellopta, ráadásul úgy, hogy a meglopott e perverz tranzakció lényegével tökéletesen tisztában van. De az effajta gondolkodás ambíciója egy milliméterrel sem mutat túl azon, hogy nagy elméket és makulátlan jellemeket maga mellé rántson a sárba.) E kettős célhorizont elérésének lett remekül kifundált eszközrendszere az MNB hat alapítványa, melyek a jegybank által átadott pénzeszközök egy részét állampapírok vásárlására fordították, egy másik részét meg…

Nos, hát ez az.

Miután a köztársasági elnök szíves közreműködésével az Alkotmánybíróság megakadályozta, hogy az MNB alapítványai a durván 270 milliárd felhasználásának a nyomait is eltüntessék, a fél ország levegőért kapkod. A nemzet olvasni tudó apraja-nagyja röhög vagy sír a támogatott tevékenységek, intézmények, személyek listáján, vagy felváltva teszi ezt. A tanzániai közkönyvtár-helyzet feltérképezésére vagy mire adott pár milliós ösztöndíj, meg az ehhez hasonló kisebb, bohókás tételek ugyanakkor nem szabad, hogy a folyósítások összességének valódi távlatait elhomályosítsák előttünk. Matolcsy professzor – és aligha férhet hozzá kétség, hogy a komolyabb alapítványi költések erőteljesen magukon viselik az ő keze nyomát – a surranópályán, amit az alapítványok nyitottak meg előtte, az oligarchaversenybe nevezett be. Az unokatestvér vonzáskörzetébe tartozó médiaportfólió egyik elemének sajnálatos bukása nem árnyékolhatja be azt az örvendetes tényt, hogy a másik, nagyobb és fontosabb elem biztató jövő előtt áll; az origo.hu megvásárlására ráadásul az a bank biztosított 4 milliárd forint hitelt, amely magánosítását az MNB vezényli. Erre a bankra, a rossz hitelektől gondosan megtisztított MKB-ra titokzatos vevő-jelölt pályázik, s az előzmények fényében rendkívüli szellemi és idegi erőfeszítést igényel, hogy az indiai üzletember, a szingapúri cég és az ugyancsak rejtélyes befektetési alap mögé ne képzeljük oda az alapítványokat. Bank, médiumok, láthatatlan tulajdonosú offshore cégekkel kötött ingatlanügyletek – mi kellhet még a birodalomépítéshez?

A vs.hu – miközben gondosan kerülte a jegybanki alapítványok s általában az MNB piszkálását – a kormánnyal s a kormánypárttal szemben is jól végezte a dolgát, sőt, a Századvég-iratok kiperlésével és feldolgozásával csúnyát ütött is rajta. Mi lehetett ebben a bolt Matolcsynak? Nos, az ellentmondás csak látszólagos. Orbán kormányzásának dinamikus egyensúlyát az egymással szemben is kijátszható, egymást sakkban tartó, nagy vagyonnal és nagy befolyással, nagy magán- vagy közhatalommal rendelkező játékosok vetélkedése adja, mely mérkőzéseknek ő a legfőbb bírója. Matolcsy ráadásul nem bukhat meg: amennyire a kormánypárt – és a szavazói – elhiszik, hogy Magyarországon valóságos gazdasági csoda történt, épp annyira hiszik el azt is, hogy ez Matolcsy György műve. A kormányfő – ezt tőle tudjuk – maga sem gondolja ezt másképp. Ezért Matolcsy György mögé mára egy emberként takar föl a kormánypárt, beleértve azon tagjait is, akik pontosan értik a jegybanki nyereség kipumpálásának jogi, erkölcsi, hatalmi és politikai dimenzióit.

Azt azért sokért nem adnánk, ha tudnánk, hogy vajon a legrelevánsabb fórum is csak az adatok kiperlése után értesült-e az alapítványok egzotikus pénzköltési szokásairól, ezek teljes, lélegzetelállító vertikumáról. De tartunk tőle, ez csak a bírósági szembesítések során tudna kiderülni.

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Györfi Mihály szolnoki ellenzéki polgármester szerint a parlamentben „a mindent megszavazunk Orbán Viktornak” című politikai komédia folyik. A politikus úgy látja, ennek az lesz a végeredménye, hogy bár a magyar társadalom nem szereti a politikai mészárlást, ha kell, jövőre megteszi.