A szerk.

Csodagazda

A szerk.

Itt következő tudományos-fantasztikus töredékünkben – melyet egyébiránt Az űrben bolyongó Ország c. nagyobb lélegzetű, készülő epikai hozzászólásunk részleteként nyújtunk most át önöknek – a Matocsy–Orbán dinamikát fogjuk árnyalni, de előre szólunk, hogy mi sem értjük.

A sztori eleje jól ismert. Midőn – legnagyobbrészt a forint árfolyamromlása miatt – a Magyar Nemzeti Banknál az elmúlt pár évben megkeletkezett pár százmilliárd forint nyereség, felmerült, felmerülhetett, hogy mi legyen ezzel a temérdek pénzzel. A kérdés jogos! A primitív megoldás (odaadni a költségvetésnek, hogy aztán a sok birka képviselő vagy a kormány, vagy bárki, aki nem Matolcsy György, hülyeségekre költse) vagy felmerült, vagy nem merült fel a releváns fórumokon, ezt nem tudhatjuk. Mindenesetre forintpolitikánk nemtője, Matolcsy György jogosan sérelmezhette volna ezt a megoldást. Hisz ezt a pénzt ő szerezte a hazának, és a hazától a legkevesebb, ami elvárható, hogy ezért valami csekélységgel kifejezze őszinte háláját Matolcsy Györgynek. Matolcsy György részéről jogosan merülhetett fel az a gondolat is, hogy az intellektuális-monetáris erőfeszítéssel megkeresett összeg elköltését szellemi-sprituális-fiskális értelemben is jobb lenne őreá bízni. (Magyarán, ha ezt a zsét – mínusz a jutalék – ő költhetné el sk.) Sajnálatos módon azonban alaptörvényünk elmulasztotta Matolcsy Györgyöt a költségvetés önálló gazdálkodást folytató alrendszereként nevesíteni. Hogy a releváns fórumok elszontyolodtak-e, midőn szembesültek – amúgy modern és kényelmes! – államberendezkedésünk eme fájó fogyatékosságával, nem tudhatjuk. De végül is a következő kiutat találhatta meg Matolcsy György és a releváns fórum másik tagja. Matolcsy György a pénz egy részét a haza rendelkezésére bocsátja, egy másik részét pedig szabad felhasználás útján nemes és hasznos célokra költi. Matolcsy György prudens gazdálkodásra való természetes, de inkább természetfeletti képességét jól jelzi, hogy a haza rendelkezésére bocsátás is kölcsön formájában történt, amint arra mindjárt rátérünk. (Vannak, akik ezt úgy fogalmaznák, hogy Matolcsy a lopott pénz egy részét kölcsönadta annak, akitől ellopta, ráadásul úgy, hogy a meglopott e perverz tranzakció lényegével tökéletesen tisztában van. De az effajta gondolkodás ambíciója egy milliméterrel sem mutat túl azon, hogy nagy elméket és makulátlan jellemeket maga mellé rántson a sárba.) E kettős célhorizont elérésének lett remekül kifundált eszközrendszere az MNB hat alapítványa, melyek a jegybank által átadott pénzeszközök egy részét állampapírok vásárlására fordították, egy másik részét meg…

Nos, hát ez az.

Miután a köztársasági elnök szíves közreműködésével az Alkotmánybíróság megakadályozta, hogy az MNB alapítványai a durván 270 milliárd felhasználásának a nyomait is eltüntessék, a fél ország levegőért kapkod. A nemzet olvasni tudó apraja-nagyja röhög vagy sír a támogatott tevékenységek, intézmények, személyek listáján, vagy felváltva teszi ezt. A tanzániai közkönyvtár-helyzet feltérképezésére vagy mire adott pár milliós ösztöndíj, meg az ehhez hasonló kisebb, bohókás tételek ugyanakkor nem szabad, hogy a folyósítások összességének valódi távlatait elhomályosítsák előttünk. Matolcsy professzor – és aligha férhet hozzá kétség, hogy a komolyabb alapítványi költések erőteljesen magukon viselik az ő keze nyomát – a surranópályán, amit az alapítványok nyitottak meg előtte, az oligarchaversenybe nevezett be. Az unokatestvér vonzáskörzetébe tartozó médiaportfólió egyik elemének sajnálatos bukása nem árnyékolhatja be azt az örvendetes tényt, hogy a másik, nagyobb és fontosabb elem biztató jövő előtt áll; az origo.hu megvásárlására ráadásul az a bank biztosított 4 milliárd forint hitelt, amely magánosítását az MNB vezényli. Erre a bankra, a rossz hitelektől gondosan megtisztított MKB-ra titokzatos vevő-jelölt pályázik, s az előzmények fényében rendkívüli szellemi és idegi erőfeszítést igényel, hogy az indiai üzletember, a szingapúri cég és az ugyancsak rejtélyes befektetési alap mögé ne képzeljük oda az alapítványokat. Bank, médiumok, láthatatlan tulajdonosú offshore cégekkel kötött ingatlanügyletek – mi kellhet még a birodalomépítéshez?

A vs.hu – miközben gondosan kerülte a jegybanki alapítványok s általában az MNB piszkálását – a kormánnyal s a kormánypárttal szemben is jól végezte a dolgát, sőt, a Századvég-iratok kiperlésével és feldolgozásával csúnyát ütött is rajta. Mi lehetett ebben a bolt Matolcsynak? Nos, az ellentmondás csak látszólagos. Orbán kormányzásának dinamikus egyensúlyát az egymással szemben is kijátszható, egymást sakkban tartó, nagy vagyonnal és nagy befolyással, nagy magán- vagy közhatalommal rendelkező játékosok vetélkedése adja, mely mérkőzéseknek ő a legfőbb bírója. Matolcsy ráadásul nem bukhat meg: amennyire a kormánypárt – és a szavazói – elhiszik, hogy Magyarországon valóságos gazdasági csoda történt, épp annyira hiszik el azt is, hogy ez Matolcsy György műve. A kormányfő – ezt tőle tudjuk – maga sem gondolja ezt másképp. Ezért Matolcsy György mögé mára egy emberként takar föl a kormánypárt, beleértve azon tagjait is, akik pontosan értik a jegybanki nyereség kipumpálásának jogi, erkölcsi, hatalmi és politikai dimenzióit.

Azt azért sokért nem adnánk, ha tudnánk, hogy vajon a legrelevánsabb fórum is csak az adatok kiperlése után értesült-e az alapítványok egzotikus pénzköltési szokásairól, ezek teljes, lélegzetelállító vertikumáról. De tartunk tőle, ez csak a bírósági szembesítések során tudna kiderülni.

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.