A szerk.

Csodagazda

A szerk.

Itt következő tudományos-fantasztikus töredékünkben – melyet egyébiránt Az űrben bolyongó Ország c. nagyobb lélegzetű, készülő epikai hozzászólásunk részleteként nyújtunk most át önöknek – a Matocsy–Orbán dinamikát fogjuk árnyalni, de előre szólunk, hogy mi sem értjük.

A sztori eleje jól ismert. Midőn – legnagyobbrészt a forint árfolyamromlása miatt – a Magyar Nemzeti Banknál az elmúlt pár évben megkeletkezett pár százmilliárd forint nyereség, felmerült, felmerülhetett, hogy mi legyen ezzel a temérdek pénzzel. A kérdés jogos! A primitív megoldás (odaadni a költségvetésnek, hogy aztán a sok birka képviselő vagy a kormány, vagy bárki, aki nem Matolcsy György, hülyeségekre költse) vagy felmerült, vagy nem merült fel a releváns fórumokon, ezt nem tudhatjuk. Mindenesetre forintpolitikánk nemtője, Matolcsy György jogosan sérelmezhette volna ezt a megoldást. Hisz ezt a pénzt ő szerezte a hazának, és a hazától a legkevesebb, ami elvárható, hogy ezért valami csekélységgel kifejezze őszinte háláját Matolcsy Györgynek. Matolcsy György részéről jogosan merülhetett fel az a gondolat is, hogy az intellektuális-monetáris erőfeszítéssel megkeresett összeg elköltését szellemi-sprituális-fiskális értelemben is jobb lenne őreá bízni. (Magyarán, ha ezt a zsét – mínusz a jutalék – ő költhetné el sk.) Sajnálatos módon azonban alaptörvényünk elmulasztotta Matolcsy Györgyöt a költségvetés önálló gazdálkodást folytató alrendszereként nevesíteni. Hogy a releváns fórumok elszontyolodtak-e, midőn szembesültek – amúgy modern és kényelmes! – államberendezkedésünk eme fájó fogyatékosságával, nem tudhatjuk. De végül is a következő kiutat találhatta meg Matolcsy György és a releváns fórum másik tagja. Matolcsy György a pénz egy részét a haza rendelkezésére bocsátja, egy másik részét pedig szabad felhasználás útján nemes és hasznos célokra költi. Matolcsy György prudens gazdálkodásra való természetes, de inkább természetfeletti képességét jól jelzi, hogy a haza rendelkezésére bocsátás is kölcsön formájában történt, amint arra mindjárt rátérünk. (Vannak, akik ezt úgy fogalmaznák, hogy Matolcsy a lopott pénz egy részét kölcsönadta annak, akitől ellopta, ráadásul úgy, hogy a meglopott e perverz tranzakció lényegével tökéletesen tisztában van. De az effajta gondolkodás ambíciója egy milliméterrel sem mutat túl azon, hogy nagy elméket és makulátlan jellemeket maga mellé rántson a sárba.) E kettős célhorizont elérésének lett remekül kifundált eszközrendszere az MNB hat alapítványa, melyek a jegybank által átadott pénzeszközök egy részét állampapírok vásárlására fordították, egy másik részét meg…

Nos, hát ez az.

Miután a köztársasági elnök szíves közreműködésével az Alkotmánybíróság megakadályozta, hogy az MNB alapítványai a durván 270 milliárd felhasználásának a nyomait is eltüntessék, a fél ország levegőért kapkod. A nemzet olvasni tudó apraja-nagyja röhög vagy sír a támogatott tevékenységek, intézmények, személyek listáján, vagy felváltva teszi ezt. A tanzániai közkönyvtár-helyzet feltérképezésére vagy mire adott pár milliós ösztöndíj, meg az ehhez hasonló kisebb, bohókás tételek ugyanakkor nem szabad, hogy a folyósítások összességének valódi távlatait elhomályosítsák előttünk. Matolcsy professzor – és aligha férhet hozzá kétség, hogy a komolyabb alapítványi költések erőteljesen magukon viselik az ő keze nyomát – a surranópályán, amit az alapítványok nyitottak meg előtte, az oligarchaversenybe nevezett be. Az unokatestvér vonzáskörzetébe tartozó médiaportfólió egyik elemének sajnálatos bukása nem árnyékolhatja be azt az örvendetes tényt, hogy a másik, nagyobb és fontosabb elem biztató jövő előtt áll; az origo.hu megvásárlására ráadásul az a bank biztosított 4 milliárd forint hitelt, amely magánosítását az MNB vezényli. Erre a bankra, a rossz hitelektől gondosan megtisztított MKB-ra titokzatos vevő-jelölt pályázik, s az előzmények fényében rendkívüli szellemi és idegi erőfeszítést igényel, hogy az indiai üzletember, a szingapúri cég és az ugyancsak rejtélyes befektetési alap mögé ne képzeljük oda az alapítványokat. Bank, médiumok, láthatatlan tulajdonosú offshore cégekkel kötött ingatlanügyletek – mi kellhet még a birodalomépítéshez?

A vs.hu – miközben gondosan kerülte a jegybanki alapítványok s általában az MNB piszkálását – a kormánnyal s a kormánypárttal szemben is jól végezte a dolgát, sőt, a Századvég-iratok kiperlésével és feldolgozásával csúnyát ütött is rajta. Mi lehetett ebben a bolt Matolcsynak? Nos, az ellentmondás csak látszólagos. Orbán kormányzásának dinamikus egyensúlyát az egymással szemben is kijátszható, egymást sakkban tartó, nagy vagyonnal és nagy befolyással, nagy magán- vagy közhatalommal rendelkező játékosok vetélkedése adja, mely mérkőzéseknek ő a legfőbb bírója. Matolcsy ráadásul nem bukhat meg: amennyire a kormánypárt – és a szavazói – elhiszik, hogy Magyarországon valóságos gazdasági csoda történt, épp annyira hiszik el azt is, hogy ez Matolcsy György műve. A kormányfő – ezt tőle tudjuk – maga sem gondolja ezt másképp. Ezért Matolcsy György mögé mára egy emberként takar föl a kormánypárt, beleértve azon tagjait is, akik pontosan értik a jegybanki nyereség kipumpálásának jogi, erkölcsi, hatalmi és politikai dimenzióit.

Azt azért sokért nem adnánk, ha tudnánk, hogy vajon a legrelevánsabb fórum is csak az adatok kiperlése után értesült-e az alapítványok egzotikus pénzköltési szokásairól, ezek teljes, lélegzetelállító vertikumáról. De tartunk tőle, ez csak a bírósági szembesítések során tudna kiderülni.

Figyelmébe ajánljuk

Eldobott aggyal

  • - ts -

A kortárs nagypolitika, adott esetben a kormányzás sűrű kulisszái mögött játszódó filmek, tévésorozatok döntő többsége olyan, mint a sci-fi, dolgozzék bármennyi és bármilyen hiteles forrásból.

Nemes vadak

Jason Momoa és Thomas Pa‘a Sibbett szerelemprojektje a négy hawaii királyság (O‘ahu, Maui, Kaua‘i és Hawai‘i) egyesítését énekli meg a 18. században.

Kezdjetek el élni

A művészetben az aktív eutanázia (asszisztált öngyilkosság) témaköre esetében ritkán sikerül túljutni egyfajta ájtatosságon és a szokványos „megteszem – ne tedd meg” dramaturgián.

A tudat paradoxona

  • Domsa Zsófia

Egy újabb dózis a sorozat eddigi függőinek. Ráadásul bőven lesz még utánpótlás, mivel egyelőre nem úgy tűnik, mintha a tucatnyi egymással érintőlegesen találkozó, egymást kiegészítő vagy egymásnak éppen ellentmondó történetből álló regényfolyam a végéhez közelítene: Norvégiában idén ősszel az eredetileg ötrészesre tervezett sorozat hatodik kötete jelenik meg.

Törvény, tisztesség nélkül

Hazánk bölcsei nemrég elfogadták az internetes agresszió visszaszorításáról szóló 2024. évi LXXVIII. törvényt, amely 2025. január 1. óta hatályos. Nem a digitális gyűlöletbeszédet kriminalizálja a törvény, csak az erőszakos cselekményekre felszólító kommentek ellen lép fel.