A szerk.

Diagnózisok

A szerk.

A Trianon-napi megemlékezés egyik attrakciója Kövér László Hír Tv-nek adott interjúja volt. Ebben a házelnök egyebek közt kifejtette, hogy bár régóta figyeli a világpolitika eseményeit, nem emlékszik rá, hogy „egy segítségre szoruló, bajban lévő ország vezetője olyan hangot mert volna megütni bárkivel szemben, mint amilyen hangot Zelenszkij elnök úr nemcsak Magyarországgal szemben, hanem akár a német kancellárral szemben is megüt”, utóbbi esetben a nagykövetén keresztül.

„Aki segítségre szorul, az kérni szokott udvariasan, persze konokul, kitartóan, de mindig csak kérni, sohasem követelőzni, és végképp nem fenyegetőzni – fűzte tovább gondolatait Kövér –, fenyegetőzni az ember általában az ellenségeivel szemben szokott, azokkal szemben, akit barátul akar megnyerni, ritkán. Itt van egy személyes, pszichés probléma, amivel én a magam részéről nem tudok mit kezdeni.”

Kövér házelnök nem eltorzult arccal, fröcsögve mondta mindezt, hanem kisfiús szerénységgel, visszafogott hangon beszélt végig. Analizált! Még szerencse, hogy dr. Kövér jogi doktor és nem lélektanász, különben könnyen bajba kerülhetne, amiért nyilvánosan értekezett egy közszereplő „pszichés problémáiról” – mint 2002 tavaszán az a neves magyar pszichiáter, akitől egy egész szakma határolódott el, majd a bíróság marasztalta el, amiért a Népszavában nyilvánosan lamentált Kövér labilis, paranoiába hajló állapotáról. Úgyhogy mi most ettől a vonaltól inkább eltekintünk, bár a házelnök gondolatfutamai – jobb értelmezési keret híján – gyakran csábítanak távdiagnózisra.

A kérdés azonban továbbra is áll – figyelembe véve Szijjártó Péter külügyminiszter vonatkozó Facebook-bejegyzését, amely az ukrán politika gyalázásában (elfogadhatatlan hangnemben beszélnek Magyarországról, köszönetet egyszer sem mondtak, provokálnak, befeketítenek), ha lehet, Kövérnél is továbbment –: mi a baja Zelenszkijjel Kövérnek? Vagy Szijjártónak? Vagy éppen Orbán Viktornak, akinek a házelnök és a külügyminiszter is, a többi beosztotthoz hasonlóan, valójában csupán a médiuma?

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után.