A szerk.

Példaképek

A szerk.

Szombaton meccset nyert a magyar labdarúgó-válogatott, hatvan év múltán legyőzte az angolokat. A meccs furcsasága az volt, hogy nagyrészt gyerekekből álló közönség előtt játszották; mondhatnánk azt is, milyen nagyszerű dolog, hogy a futball jószívű magyarországi urainak jóvoltából nem fizető nézők, hanem a futballért rajongó lurkók lehettek részesei ennek a világra szóló diadalnak.

Lehet, életükben először és utoljára láttak ilyen szép meccset. De nem mondhatjuk ezt, lévén a gyerekek valójában lopott ajándékot kaptak. Nem azért ülhettek tízezres nagyságrendben a Puskás Aréna lelátóin, mert valaki felismerte, hogy milyen nagyszerű lenne, ha e jeles alkalomra kizárólag a jövő szurkolóit látnák vendégül. A gyereksereg annak köszönhette a belépőjegyét, hogy Magyarországot az UEFA – a felnőtt magyar szurkolók viselkedése, jelesül visszaesőként elkövetett rasszizmus miatt – azzal büntette, hogy ezt a meccset zárt kapuk előtt kellett lejátszania.

Egy ilyen döntés esetében az UEFA 55 tagállama közül 54 teljesíti az ezzel kapcsolatos kívánalmakat, és az élet megy tovább. Ám egy olyan országban, ahol a legfőbb futballszakértő szerint „minden meccs addig tart, amíg meg nem nyerjük”, nem ilyen egyszerű az ügy­menet. És mivel az UEFA-ban vétóval nem lehet fenyegetőzni, és fellebbezésekkel, cáfolatokkal, megsértődéssel sem lehet előrébb jutni, muszáj volt találni valami kiskaput a győzelem érdekében. Konkrétan azt, hogy a büntetés 14 éven aluliakra nem vonatkozik. Így azután 30 ezer (regisztrált) gyerek és 3 ezer (regisztráló) felnőtt kísérő vehetett részt a szombati magyar–angolon. Erre a húzásra azért került sor, hogy ismét bizonyítást nyerjen: a magyarokkal nem lehet csak úgy szórakozni. A gyerekek ehhez a mutatványhoz lettek segéderőnek meginvitálva.

Ehhez képest is lett a meccsből – már me­gint – nemzetközi botrány.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.