A magyar film újra régi fényében ragyog! Sőt, jobb mint valaha, veri a világot. Csak az nem teljesen eldöntött még, hogy ez a Vajna-korszak elmúltának köszönhető, vagy annak az egyelőre ismeretlen zseninek, aki leforgatta a Borkorcsolyát, ezt a gyönyörű, a magyar valóságot teljes mélységben és oly híven ábrázoló, mégis vidám és legyőzhetetlenül optimista, ráadásul alig 22 másodperces remekművet.
„Ellenzéket is váltottunk. Leváltottuk a szocialista párton belül azokat, akik nem akartak változást, akik féltek az elszámoltatástól. Leváltottuk azokat, akik bizonytalankodtak, leváltottuk azokat, akik bármilyen szélsőséges magatartást hirdettek, akik üzleteltek a hatalommal, akiket meg lehetett venni, akiket meg lehetett zsarolni, meg lehetett fenyegetni” – mondta Márki-Zay Péter vasárnap esti győzelmi beszédében a budapesti Anker közben a lelkes publikum előtt.
„Ha megöregszem, pincét akarok, ezt már szilárdan elhatároztam. Semmi mást nem akarok az élettől. A pince helyét is kinéztem, nem messze otthonomtól: gyalog járok majd ki, s vigyázok, hogy a környékbeliek, bortermelők, gyümölcsöskertek tulajdonosai, vincellérek ne tudjanak meg semmit városi múltamról.”
Jobb ötletünk, magyarázatunk nincs, legyen így: Karácsony Gergely biztosan azért lépett vissza, amit ő maga is állított, hogy ti. ezzel járuljon hozzá Márki-Zay Péter pajzsra emeléséhez, s így a kormányváltás – szerinte – valószínűbb esélyéhez.
A magyar parlament vértolulásos elnöke, Kövér László még júniusban megbüntette Szabó Tímeát azért, mert egy államtitkár (történetesen Dömötör Csaba) beszéde alatt felmutatott egy méterszer méteres lepedőt, melyen a Fidesz emblémáját a Kínai Népköztársaság lobogójának csillagzata egészítette ki.
A szomszéd országokban berobbant a koronavírus-járvány negyedik hulláma: az agresszíven terjedő delta variáns miatt szeptemberben Horvátország, Románia, Szlovénia és Szlovákia is szigorításokat vezetett be. A helyzet Romániában romlik a leggyorsabban, aligha függetlenül a lakosság alacsony, 40 százalék alatti átoltottságától.
A gondok ott kezdődnek, hogy jövő tavasszal új parlamenti többség lesz – már ha lesz, természetesen –, amely pártokból fog állni, és ez a koalíció adja (választja meg, üzemelteti) a kormányt is, annak minden fontos hivatalnokát, köztük a kormányfőt.
Emlékeznek a Sarudy lány lakodalmára? És Kis Jánosra azon a lakodalmon? Rá nem szokott emlékezni senki, hisz addig sem létezett, amíg úgymond élt.
Elköltözött Magyarországról Orbán Ráhel és a férje, Tiborcz István a három gyerekükkel, mégpedig a dél-spanyolországi Marbella városába – a nagy hírt múlt pénteken közölte a Blikk, megjegyezve, hogy bár az információ helytálló, azt hivatalosan még nem erősítette meg egyik érintett sem.
A múlt pénteken a Nemzeti Színházban a VII. Madách Nemzetközi Színházi Találkozó keretében a milánói Change Performing Arts társulat előadta Robert Wilson világhírű rendező világhírű produkcióját, Szophoklész Oidipuszát.
67 ezren adták le a szavazatukat hétfőn, az ellenzéki előválasztás első teljes napján. Egy sima hétköznap ez hatalmas szám lenne; most nehéz megítélni, mennyit is jelent valójában, mert szombaton már volt egy, az informatikai rendszer leállása miatt hamar félbeszakadt napja az előválasztásnak, így előfordulhat, hogy a hétvégén hoppon maradt választók emelték meg a hétfői részvételt.
Fővárosunkban járt s a Hősök terén tartott misét vasárnap Róma püspöke, az eseményre sereglett tömegek általános gaudiumára. A szertartáson, illetve az ott elhangzó prédikáción kívül három alkalommal szólt szervezett formában is hazánk lakosságának bizonyos csoportjaihoz.
Szász János filmrendező fogta magát, elment Veiszer Alinda interneten elérhető beszélgetőműsorába, és elmondta, hogy másnap lelép, elhagyja ezt az országot, elmegy Amerikába munkát keresni.
Kedves Olvasó, mire kézhez veszi e sorokat, már ismét minden a legnagyobb rendben van, újra Európa legjobbjai között a magyar futball, jól megszórtuk a három pékkel és négy péklapáttal felálló andorokat, megtanulta ismét rettegni a világ Puskás Öcsi utódait.
