A szerk.

Csak egy maradhat

A szerk.

A gondok ott kezdődnek, hogy jövő tavasszal új parlamenti többség lesz – már ha lesz, természetesen –, amely pártokból fog állni, és ez a koalíció adja (választja meg, üzemelteti) a kormányt is, annak minden fontos hivatalnokát, köztük a kormányfőt.

Ez a parlamenti demokráciákban úgyszólván megszokott jelenség, és Magyarország jövő tavasszal, a mostani ellenzék esetleges győzelme után is parlamenti demokrácia lesz. Hisz mi más is lenne – sőt, akkor lesz csak igazán az! Az ilyesfajta koalíciókban a fő szabály szerint a legerősebb párt bír a legtöbb hatalommal (kormányzati pozícióval), a legerősebb pártnak meg azt szokás tekinteni, amelyiknek a legtöbb mandátuma van; és rendszerint ez a párt adja a kormányfőt is. Persze nem mindig, a koalíciós partnereknek szabadságukban áll másban is megállapodni, és minél több és minél kisebb pártok alkotják a kormányzati szövetséget, annál szélesebb lehet a variációk skálája, mármint a hatalom és a személyek és a pártszemélyek variációjáé. De mégiscsak azt diktálja a józan ész, hogy a legerősebb, legnagyobb frakciót a közösbe bedobó brigád legyen a végrehajtó hatalom fő ereje, és az adja annak főnökét is.

Ezzel szemben ma Magyarországon az előválasztás, s annak a hétvégén kezdődő második fordulója fogja eldönteni azt, hogy ki legyen az esetleg, netán felálló új koalíciós kormány miniszterelnöke. Vagyis a miniszterelnököt a nép, illetve hát annak az ellenzéket támogató része választja közvetlenül, afféle népszavazáson – még akkor is, ha ezt nem választási törvény rendeli így, hanem pusztán a játékban részt vevők adott szava –; ráadásul az előtt, hogy a választó népnek tudomása lenne a majdani kormánykoalíció összetételéről.

Szokatlan kényszerek – a közös lista és a körzetenkénti egyetlen ellenzéki jelölt kényszere – szokatlan megoldásokat követelnek, mondjuk erre, és igazunk is van. De az tagadhatatlan, hogy érdekes helyzetek állhatnak így elő az ellenzék győzelme után. Meglehet, nem az lesz Magyarország új miniszterelnöke, akit a koalícióban a legerősebb frakciók a szívük (és érdekeik) szerint támogatnának (vagy akit legalább a koalíciós képviselők többsége támogatna). De idáig el se menjünk: minthogy az előválasztás után az éles választási kampányban minden pártnak kutyakötelessége lesz beállnia a nyertes miniszterelnök-jelölt mögé, előfordulhat, hogy a legnagyobb, vagy egyáltalán: létező pártoknak ama miniszterelnök-jelölt győzelméért kell letekerniük a menetet magukról, akiért okkal vagy anélkül, de a legkevésbé sem rajonganak.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.