A szerk.

A jámbor kereszténység üzenetével

A szerk.

Fővárosunkban járt s a Hősök terén tartott misét vasárnap Róma püspöke, az eseményre sereglett tömegek általános gaudiumára. A szertartáson, illetve az ott elhangzó prédikáción kívül három alkalommal szólt szervezett formában is hazánk lakosságának bizonyos csoportjaihoz.

Az első ilyen az volt, amikor a Szépművészeti Múzeumban bő félórás „eszmecserét” folytatott Áder Jánossal, Orbán Viktorral és Semjén Zsolttal; a második alkalmával más felekezetű egyházi vezetőkkel találkozott ugyanott, a harmadik során pedig a magyar katolikus egyház püspökeivel. A legmagasabb szintű találkozón elhangzottakról beszámolni nem áll módunkban, arról ugyanis egyik fél sem közölt érdemben semmit (a Vatikán „szívélyes hangulatúnak” minősítette az eseményt, aztán slussz), a máspapi és a kat. püspöki sereglet előtt elhangzott két orációt azonban, akárcsak a pápai igehirdetés szövegét az érdeklődőnek módjában áll tanulmányoznia a Vatikán hírszolgálatának honlapján.

Ferenc, midőn (többek közt) a magyarországi református és zsidó felekezet képviselői­vel elegyedett beszédváltásba, az antiszemitizmus napjainkban is fenyegető veszélyeire hívta fel a figyelmet: „Mindig, ha valaki be akarta kebelezni a másikat, az nem építő volt, hanem romboló, ahogyan az is, aki ki akarta rekeszteni a másikat, ahelyett, hogy befogadta volna. Hányszor megtörtént ez a történelem során! Őrködnünk és imádkoznunk kell, hogy ez soha többé ne következzen be. Azon kell együtt dolgozni, hogy a testvériségre neveljük az embereket, hogy a gyűlölet hullámai ne söpörhessék el többé a jó viszonyt. Itt az antiszemitizmus veszélyére gondolok, amely még mindig itt lappang Európában és másutt.” A magyar püspökökhöz intézett felszólalásában Ferenc arról számolt be hallgatóságának, hogy ezt az országot is „különféle nemzetiségek, kisebbségek, vallási felekezetek, vándorlók alakították multikulturális közeggé. Ez új valóság, amely kezdetben megriasztja az embereket. A különbözőség mindig kicsit félelmet kelt, mert veszélyt jelent a megszerzett biztonságra és kihívást hordoz az elért stabilitás ellen. Ugyanakkor nagy lehetőség arra, hogy megnyissuk a szívünket az Evangélium üzenetére: »Úgy szeressétek egymást, ahogyan én szerettelek titeket« (Jn 15,12). A kulturális, etnikai, politikai és vallási különbségekkel szemben kétféle magatartást tanúsíthatunk: vagy bezárkózunk mereven úgynevezett identitásunkba, vagy megnyílunk a másikkal való találkozásra és együtt gondozzuk egy testvéri társadalom álmát.” E két választási lehetőség közül beszédében a pápa a második mellett tette le a garast. Mindemellett határozott gyakorlati útmutatást is adott az elébe járult, csodálatos fekete-lila öltözetet viselő felsővezetőknek: „a püspökök feladata elsősorban: nem a struktúrák bürokratikus irányítása, nem előjogok és előnyök keresése, hanem hogy lángolóan szeressék az Evangéliumot, úgy, ahogyan van”. (A homília elemzésére az egzegézis területén tapasztalható sajnálatos járatlanságunk okán, illetve a műfaj e hasábokon feltűnő tájidegensége miatt nem vetemednénk, de annyit azért talán megértettünk, hogy Ferenc ebben is a szívből jövő, hatalmi érdekektől nem szennyezett istenhitet állította figyelmének középpontjába.)

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.