A szerk.

Hahó, a tenger!

A szerk.

Elköltözött Magyarországról Orbán Ráhel és a férje, Tiborcz István a három gyerekükkel, mégpedig a dél-spanyolországi Marbella városába – a nagy hírt múlt pénteken közölte a Blikk, megjegyezve, hogy bár az információ helytálló, azt hivatalosan még nem erősítette meg egyik érintett sem.

Ám hamarosan kiderült nemcsak az, hogy a miniszterelnöki vő egyik érdekeltsége egy spanyolországi luxusszálloda üzemeltetője (s minden bizonnyal tulajdonosa is) lett, hanem az is, hogy a házaspár legidősebb gyereke olyan nemzetközi magániskolába jár majd, ahol a tandíj a magyarországi éves minimálbérnek megfelelő összeg (körülbelül 6 ezer euró, azaz jelenlegi árfolyamon több mint 2 millió forint). Az új családi fészek sem olcsó mulatság, ingatlanszakértők szerint több millió eurót kóstálhat a kertvárosi épület Marbellán – még szerencse, hogy van miből perkálni, a miniszterelnöki vő vagyonát ugyanis 39 milliárd forintra becsülik. A jelek tehát arra utalnak, hogy a fiatalok tartósabb kintlétben gondolkodnak (ez esetben őszintén reméljük, hogy nincs veszélyben Orbán Viktor magyarsága, hiszen a kormányfő 2018-as axiómája szerint „barátaim, magyar az, akinek az unokája is magyar lesz”).

A hír sokak fantáziáját megmozgatta, legalábbis a különböző internetes kommentfelületek hol ironikus, hol felháborodott bejegyzései erről árulkodnak: lám, a hercegi pár menekül a kormányváltás elől, mentve a családi ezüstöt; Orbán Viktorral ellentétben ők legalább képesek érzékelni a népből feléjük áradó utálatot; vajon véletlen, hogy épp a közismert gengszterparadicsomba költöznek? (Marbella a szervezett bűnözés egyik kiemelt európai központja, nem egy hatóság követi figyelemmel az ottani mozgásokat); nem csoda, hogy külföldi iskolába viszik a gyereket, mivel a nagypapi egyre jobban lerohasztja a magyar közoktatást – és így tovább, és így tovább.

Noha a sajtóban olvasható magyarázat, miszerint Tiborcz egyik ingatlanos érdekeltségének külföldi terjeszkedése magyarázza a költözést, észszerűnek tűnik, vagy akár azt is mondhatnánk, hogy egy üzletember családjának a magánéleti aktusához semmi közünk (ahhoz pedig végképp nincs, hogy a gyereküket hová és milyen iskolába íratják be), pontosan tudható, hogy nem erről van szó. Hiszen nem egy átlagos házaspárról beszélünk, hanem Magyarország korlátok nélkül kormányzó urának a gyerekéről és a férjéről, akik minden pillanatban élvezték (élvezik) az ebből fakadó előnyöket. Ha Ráhel a turisztika felé tájékozódik, akkor a svájci elit iskola elvégzése után jár neki az iparág informális uralása; és a határ akkor is a csillagos ég, ha a divat kezdi érdekelni. (És ehelyütt egy mondat erejéig ne feledkezzünk meg a miniszterelnök fiúgyerekéről se: ha focizik, alkalmasságától függetlenül csak kerül neki NB 1-es csapat is; ha az Úr szólítja meg, vallási csoportjának alapítványát hirtelen NER-közeli nagycégek támogatják milliókkal; ha meg a katonát fedezik föl benne, néhány hónapos alapkiképzés után az egyik legjobb brit hadiakadémiára mehet az állam pénzén.)

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Gombaszezon

Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Huszein imám mártíromsága

Az Izrael és Irán között lezajlott tizenkét napos háború újra rádöbbentette a régió népeit: új közel-keleti hatalmi rend van kialakulóban. Az egyre élesebben körvonalazódó kép azonban egyre többeket tölt el félelemmel.

„A lehetőségek léteznek”

Úgy tűnik, hogy az emberi történelem és politika soha nem fog megváltozni. Kőbalta, máglyán égő „eretnekek”, százéves háborúk, gulágok… Vagy­is mi sohasem fogunk megváltozni. Reménytelen.

Taxival Auschwitzba

Idén áprilistól a francia közszolgálati televízió közel kilenc­órányi dokumentumfilm-folyamban mutatta be azt a három történelmi pert, amelyek során 1987 és 1998 között a náci kollaboráns Vichy-rezsim egykori kiszolgálóinak kellett számot adniuk bűneikről. A három film mindegyike más-más oldalról mutatja be a megszállás időszakát. A YouTube-on is hozzáférhető harmadiknak van talán a leginkább megszívlelendő tanulsága.

Lábujjhegyen

A hízelgéseknek, a geopolitikai realitásoknak és a szerencsének köszönhetően jól zárult a hágai NATO-csúcs. Azonban az, hogy a tagállamok vezetői jól tudják kezelni az Egyesült Államok elnökének egóját, nem a transzatlanti kapcsolatok legszilárdabb alapja.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.