A szerk.

Hahó, a tenger!

A szerk.

Elköltözött Magyarországról Orbán Ráhel és a férje, Tiborcz István a három gyerekükkel, mégpedig a dél-spanyolországi Marbella városába – a nagy hírt múlt pénteken közölte a Blikk, megjegyezve, hogy bár az információ helytálló, azt hivatalosan még nem erősítette meg egyik érintett sem.

Ám hamarosan kiderült nemcsak az, hogy a miniszterelnöki vő egyik érdekeltsége egy spanyolországi luxusszálloda üzemeltetője (s minden bizonnyal tulajdonosa is) lett, hanem az is, hogy a házaspár legidősebb gyereke olyan nemzetközi magániskolába jár majd, ahol a tandíj a magyarországi éves minimálbérnek megfelelő összeg (körülbelül 6 ezer euró, azaz jelenlegi árfolyamon több mint 2 millió forint). Az új családi fészek sem olcsó mulatság, ingatlanszakértők szerint több millió eurót kóstálhat a kertvárosi épület Marbellán – még szerencse, hogy van miből perkálni, a miniszterelnöki vő vagyonát ugyanis 39 milliárd forintra becsülik. A jelek tehát arra utalnak, hogy a fiatalok tartósabb kintlétben gondolkodnak (ez esetben őszintén reméljük, hogy nincs veszélyben Orbán Viktor magyarsága, hiszen a kormányfő 2018-as axiómája szerint „barátaim, magyar az, akinek az unokája is magyar lesz”).

A hír sokak fantáziáját megmozgatta, legalábbis a különböző internetes kommentfelületek hol ironikus, hol felháborodott bejegyzései erről árulkodnak: lám, a hercegi pár menekül a kormányváltás elől, mentve a családi ezüstöt; Orbán Viktorral ellentétben ők legalább képesek érzékelni a népből feléjük áradó utálatot; vajon véletlen, hogy épp a közismert gengszterparadicsomba költöznek? (Marbella a szervezett bűnözés egyik kiemelt európai központja, nem egy hatóság követi figyelemmel az ottani mozgásokat); nem csoda, hogy külföldi iskolába viszik a gyereket, mivel a nagypapi egyre jobban lerohasztja a magyar közoktatást – és így tovább, és így tovább.

Noha a sajtóban olvasható magyarázat, miszerint Tiborcz egyik ingatlanos érdekeltségének külföldi terjeszkedése magyarázza a költözést, észszerűnek tűnik, vagy akár azt is mondhatnánk, hogy egy üzletember családjának a magánéleti aktusához semmi közünk (ahhoz pedig végképp nincs, hogy a gyereküket hová és milyen iskolába íratják be), pontosan tudható, hogy nem erről van szó. Hiszen nem egy átlagos házaspárról beszélünk, hanem Magyarország korlátok nélkül kormányzó urának a gyerekéről és a férjéről, akik minden pillanatban élvezték (élvezik) az ebből fakadó előnyöket. Ha Ráhel a turisztika felé tájékozódik, akkor a svájci elit iskola elvégzése után jár neki az iparág informális uralása; és a határ akkor is a csillagos ég, ha a divat kezdi érdekelni. (És ehelyütt egy mondat erejéig ne feledkezzünk meg a miniszterelnök fiúgyerekéről se: ha focizik, alkalmasságától függetlenül csak kerül neki NB 1-es csapat is; ha az Úr szólítja meg, vallási csoportjának alapítványát hirtelen NER-közeli nagycégek támogatják milliókkal; ha meg a katonát fedezik föl benne, néhány hónapos alapkiképzés után az egyik legjobb brit hadiakadémiára mehet az állam pénzén.)

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le Forgács Péter figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.