A szerk.

Zombiparadicsom

A szerk.

Emlékeznek a Sarudy lány lakodalmára? És Kis Jánosra azon a lakodalmon? Rá nem szokott emlékezni senki, hisz addig sem létezett, amíg úgymond élt.

De azon a lakodalmon beült az asztal mellé egy zugba, s halálra zabálta magát. Tömte magába a húslevest ujjnyi sárga zsírral a tetején, a csuszát, az ízest, a töpörtőst, a kövért, a töltött káposztát, s a tekercsek közé szórt húst, így ment ez két óra hosszáig. Még a holttestét is csak másnap hajnalban találták meg, annyira nem létezett, csak egy részeg épp felbukott benne.

Móricz Zsigmond Tragédia című novellájában Kis János tette, amit tennie kellett, tette, ami elől nem tudott és nem is akart kitérni. Vannak ezzel néhányan így, főleg lakodalmak idején: teszik, amit tenniük kell, teszik, amit tenniük adatik, amit nem tudnak és főként nem is akarnak elkerülni: eszik, amit enniük kell. Az utolsó szóig igaz ez a hétvégi nagy nemzeti lakodalom összes résztvevőjére is. Tették, amit tehettek: zabáltak.

Nem, most nem fogjuk századszor is körberöhögni az uborkafára nemtelen eszközök és módszerek segedelmével felcsimpaszkodó, még újgazdagnak is csak pongyolán nevezhető siserehadat azzal, hogy akkor a legnevetségesebbek, amikor megvalósítják az álmaikat, amikor repkednek a magas égben, ahogy a nóta mondja, amikor elutaznak a pálmafák alá, amit láttak valami színes prospektusban, hogy úgy kell élni; amikor bemennek az autószalonba, és a legnagyobbat kérik, amikor röhejes összegekért meghívják a lagziba dallani a 76 esztendős Rod Stewartot, aki aztán az így nyert pénzén Pesten sorba állítja a pincéreket egy szép közös fotóhoz, vagy épp akkor, amikor leadják a cateringcégnek a rendelést a 100 ezer forintos bélszíntől Boncidáig és vissza. Megcsinálták mindezt már százszor, kiröhögtük őket már százszor, legutóbb tán akkor, amikor megképzett előttünk a fakazettás mennyezetű könyvtárcsarnokán stoplis cipőben keresztülügető Sarudy uram képe. Még csak dühbe sem jövünk századszor e földöntúli tolvajtempó újbóli láttán.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Mint az itatós

Szinte hihetetlen, de akad még olyan nagy múltú, híres szimfonikus zenekar, amely korábban soha nem járt Budapesten: közéjük tartozott a Tokiói Filharmonikus Zenekar is, holott erős magyar kötődésük van, hiszen Kovács János 1992 óta szerepel náluk vendégkarmesterként.

Minden meg akar ölni

  • SzSz

Andriivka aprócska falu Kelet-Ukrajnában, Donyeck megyében; 2014 óta a vitatott – értsd: az ENSZ tagországai közül egyedül Oroszország, Szíria és Észak-Korea által elismert – Donyecki Népköztársaság része.

S most reménykedünk

„Az élet távolról nézve komédia, közelről nézve tragédia” – az Arisztotelész szellemét megidéző mondást egyként tulajdonítják Charlie Chaplinnek, illetve Buster Keatonnek.

A szürkeség ragyogása

Különös élmény néhány napon belül látni két Molière-darabot a Pesti Színházban. A huszonöt éve bemutatott Képzelt beteg egy rosszul öregedő „klasszikus”, a Madame Tartuffe pedig egy kortárs átirat, amelynek első ránézésre a névegyezésen túl nem sok köze van a francia szerzőhöz. Ez utóbbi egyáltalán nem baj, még akár erény is lehet.