A szerk.

Zombiparadicsom

A szerk.

Emlékeznek a Sarudy lány lakodalmára? És Kis Jánosra azon a lakodalmon? Rá nem szokott emlékezni senki, hisz addig sem létezett, amíg úgymond élt.

De azon a lakodalmon beült az asztal mellé egy zugba, s halálra zabálta magát. Tömte magába a húslevest ujjnyi sárga zsírral a tetején, a csuszát, az ízest, a töpörtőst, a kövért, a töltött káposztát, s a tekercsek közé szórt húst, így ment ez két óra hosszáig. Még a holttestét is csak másnap hajnalban találták meg, annyira nem létezett, csak egy részeg épp felbukott benne.

Móricz Zsigmond Tragédia című novellájában Kis János tette, amit tennie kellett, tette, ami elől nem tudott és nem is akart kitérni. Vannak ezzel néhányan így, főleg lakodalmak idején: teszik, amit tenniük kell, teszik, amit tenniük adatik, amit nem tudnak és főként nem is akarnak elkerülni: eszik, amit enniük kell. Az utolsó szóig igaz ez a hétvégi nagy nemzeti lakodalom összes résztvevőjére is. Tették, amit tehettek: zabáltak.

Nem, most nem fogjuk századszor is körberöhögni az uborkafára nemtelen eszközök és módszerek segedelmével felcsimpaszkodó, még újgazdagnak is csak pongyolán nevezhető siserehadat azzal, hogy akkor a legnevetségesebbek, amikor megvalósítják az álmaikat, amikor repkednek a magas égben, ahogy a nóta mondja, amikor elutaznak a pálmafák alá, amit láttak valami színes prospektusban, hogy úgy kell élni; amikor bemennek az autószalonba, és a legnagyobbat kérik, amikor röhejes összegekért meghívják a lagziba dallani a 76 esztendős Rod Stewartot, aki aztán az így nyert pénzén Pesten sorba állítja a pincéreket egy szép közös fotóhoz, vagy épp akkor, amikor leadják a cateringcégnek a rendelést a 100 ezer forintos bélszíntől Boncidáig és vissza. Megcsinálták mindezt már százszor, kiröhögtük őket már százszor, legutóbb tán akkor, amikor megképzett előttünk a fakazettás mennyezetű könyvtárcsarnokán stoplis cipőben keresztülügető Sarudy uram képe. Még csak dühbe sem jövünk századszor e földöntúli tolvajtempó újbóli láttán.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.