A szerk.

A visszafelé folyó idő

A szerk.

Szász János filmrendező fogta magát, elment Veiszer Alinda interneten elérhető beszélgetőműsorába, és elmondta, hogy másnap lelép, elhagyja ezt az országot, elmegy Amerikába munkát keresni.

Vizsgáljuk először magát a – látszólag nem mindennapi – tényt. Egy sikeres, díjakkal dúsan elhalmozott (Balázs Béla-díjas, érdemes és kiváló művész, díjazott produkcióit pedig nincs hely itt felsorolni) film- és színházi rendező egyszer csak úgy gondolja, hogy nincsen többé helye Magyarországon, jobb lesz neki messze innen. Kiáll ez az ember a nyilvánosság elé, és rámutat a mai magyar állam üzemeltetőire, vezetőire, s azt mondja, miattatok kell elmennem, mert amit velem és a családommal, feleségemmel, serdülő gyerekeimmel tettetek, egyszerűen lehetetlenné teszi, hogy Magyarországon éljek. Elüldöztetek.

A Szász Jánosról szóló tél végi, tavaszi sajtóhírek ismeretében megértéssel kell fogadnunk a döntését: durva házkutatást tartott a rendőrség a rendező otthonában a hajnali órákban, két kiskorú gyerekét is bevonva az adathordozók felkutatásába, tekintet nélkül egyebek mellett arra is, hogy Szász és a felesége is épp covidosak voltak, magas lázzal. Sajtó­hírekről beszélünk, mert jóformán csak ezek állnak a nyilvánosság rendelkezésére, minden más forrás gyakorlatilag használhatatlan: a rendőrség közleményéből például azt tudhattuk meg, hogy Szász nem volt gyanúsítottja annak az eljárásnak, melynek során – a karantén-előírásokat teljes mértékben negligálva – feldúlták az otthonát. Amúgy „a Budapesti Rendőr-főkapitányság egy magánszemély feljelentése nyomán személyes adattal visszaélés, tiltott adatszerzés és információs rendszer vagy adat megsértése bűncselekmények miatt indult nyomozás során végzett kutatást” – hogy ez mennyiben mellébeszélés vagy tényközlés, azt talán megvilágítja, hogy – ugyancsak „amúgy” – akinek a terhére a kutatást lefolytatták, nem gyanúsított. Akkor mi volt Szász? Tanú? Vagy maga a feljelentő? Ki? Közellenség vagy csak szimplán ellenség?

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.