A szerk.

A visszafelé folyó idő

A szerk.

Szász János filmrendező fogta magát, elment Veiszer Alinda interneten elérhető beszélgetőműsorába, és elmondta, hogy másnap lelép, elhagyja ezt az országot, elmegy Amerikába munkát keresni.

Vizsgáljuk először magát a – látszólag nem mindennapi – tényt. Egy sikeres, díjakkal dúsan elhalmozott (Balázs Béla-díjas, érdemes és kiváló művész, díjazott produkcióit pedig nincs hely itt felsorolni) film- és színházi rendező egyszer csak úgy gondolja, hogy nincsen többé helye Magyarországon, jobb lesz neki messze innen. Kiáll ez az ember a nyilvánosság elé, és rámutat a mai magyar állam üzemeltetőire, vezetőire, s azt mondja, miattatok kell elmennem, mert amit velem és a családommal, feleségemmel, serdülő gyerekeimmel tettetek, egyszerűen lehetetlenné teszi, hogy Magyarországon éljek. Elüldöztetek.

A Szász Jánosról szóló tél végi, tavaszi sajtóhírek ismeretében megértéssel kell fogadnunk a döntését: durva házkutatást tartott a rendőrség a rendező otthonában a hajnali órákban, két kiskorú gyerekét is bevonva az adathordozók felkutatásába, tekintet nélkül egyebek mellett arra is, hogy Szász és a felesége is épp covidosak voltak, magas lázzal. Sajtó­hírekről beszélünk, mert jóformán csak ezek állnak a nyilvánosság rendelkezésére, minden más forrás gyakorlatilag használhatatlan: a rendőrség közleményéből például azt tudhattuk meg, hogy Szász nem volt gyanúsítottja annak az eljárásnak, melynek során – a karantén-előírásokat teljes mértékben negligálva – feldúlták az otthonát. Amúgy „a Budapesti Rendőr-főkapitányság egy magánszemély feljelentése nyomán személyes adattal visszaélés, tiltott adatszerzés és információs rendszer vagy adat megsértése bűncselekmények miatt indult nyomozás során végzett kutatást” – hogy ez mennyiben mellébeszélés vagy tényközlés, azt talán megvilágítja, hogy – ugyancsak „amúgy” – akinek a terhére a kutatást lefolytatták, nem gyanúsított. Akkor mi volt Szász? Tanú? Vagy maga a feljelentő? Ki? Közellenség vagy csak szimplán ellenség?

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.