A szerk.

Visszaesők

A szerk.

A magyar parlament vértolulásos elnöke, Kövér László még júniusban megbüntette Szabó Tímeát azért, mert egy államtitkár (történetesen Dömötör Csaba) beszéde alatt felmutatott egy méterszer méteres lepedőt, melyen a Fidesz emblémáját a Kínai Népköztársaság lobogójának csillagzata egészítette ki.

A haragkezelési kihívásoknak magát hosszú ideje feltétel nélkül megadó házelnök e demonstrációjáért esztelen összegre, közel tízmillió forintra büntette Szabót. Az ítéletet az Országgyűlés mentelmi bizottságánál támadta meg a Párbeszéd frakcióvezetője, mondván az önkényes, jogszerűtlen és megalapozatlan. A tudósítások szerint Kövér László ezzel szemben „hosszan magyarázta” a bizottságnak, hogy Szabót miért is kell ilyen súlyosan büntetni. Hosszú magyarázatának veleje nagyjából annyi, hogy azért, mert Szabó visszaeső.

Itt áll meg igazán az ész, ennél a notóriusnál, nem is a tízmilliónál. Pedig hát a tízmillió forintra sem válasz az, amit a kormányzati propaganda ránt elő minden ilyen alkalommal, hogy a kétmillió fölötti fizetéséből futja rá. Ez nem csak demagógia, de aljasság is. Elvenni valakitől a négyhavi keresetét a számszaki adatoktól függetlenül is egy dolgot jelent: hazavágni úgy a pácienst, hogy abból ne kelljen fel. Hiszen a napnál is világosabb, hogy Kövér László csak afféle demonstrációs alany szerepére használja itt Szabó Tímeát. Kövér, aki nem hatóság, kiáll, s azt üzeni itt minden boldognak és a többi boldogtalannak, hogy: megmondtam, kuss legyen. Szabó talán feláll ebből, lehet, hogy adakozással összedobják neki a lét, de te, szépöcsém ott kinn az utcán, te ki bírnád csengetni négyhavi fizudat a semmire? Te felállnál abból, ha elszednék tőled ennyi pénzt? Na, ugye!

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.