A haragkezelési kihívásoknak magát hosszú ideje feltétel nélkül megadó házelnök e demonstrációjáért esztelen összegre, közel tízmillió forintra büntette Szabót. Az ítéletet az Országgyűlés mentelmi bizottságánál támadta meg a Párbeszéd frakcióvezetője, mondván az önkényes, jogszerűtlen és megalapozatlan. A tudósítások szerint Kövér László ezzel szemben „hosszan magyarázta” a bizottságnak, hogy Szabót miért is kell ilyen súlyosan büntetni. Hosszú magyarázatának veleje nagyjából annyi, hogy azért, mert Szabó visszaeső.
Itt áll meg igazán az ész, ennél a notóriusnál, nem is a tízmilliónál. Pedig hát a tízmillió forintra sem válasz az, amit a kormányzati propaganda ránt elő minden ilyen alkalommal, hogy a kétmillió fölötti fizetéséből futja rá. Ez nem csak demagógia, de aljasság is. Elvenni valakitől a négyhavi keresetét a számszaki adatoktól függetlenül is egy dolgot jelent: hazavágni úgy a pácienst, hogy abból ne kelljen fel. Hiszen a napnál is világosabb, hogy Kövér László csak afféle demonstrációs alany szerepére használja itt Szabó Tímeát. Kövér, aki nem hatóság, kiáll, s azt üzeni itt minden boldognak és a többi boldogtalannak, hogy: megmondtam, kuss legyen. Szabó talán feláll ebből, lehet, hogy adakozással összedobják neki a lét, de te, szépöcsém ott kinn az utcán, te ki bírnád csengetni négyhavi fizudat a semmire? Te felállnál abból, ha elszednék tőled ennyi pénzt? Na, ugye!
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
