A szerk.

Visszaesők

A szerk.

A magyar parlament vértolulásos elnöke, Kövér László még júniusban megbüntette Szabó Tímeát azért, mert egy államtitkár (történetesen Dömötör Csaba) beszéde alatt felmutatott egy méterszer méteres lepedőt, melyen a Fidesz emblémáját a Kínai Népköztársaság lobogójának csillagzata egészítette ki.

A haragkezelési kihívásoknak magát hosszú ideje feltétel nélkül megadó házelnök e demonstrációjáért esztelen összegre, közel tízmillió forintra büntette Szabót. Az ítéletet az Országgyűlés mentelmi bizottságánál támadta meg a Párbeszéd frakcióvezetője, mondván az önkényes, jogszerűtlen és megalapozatlan. A tudósítások szerint Kövér László ezzel szemben „hosszan magyarázta” a bizottságnak, hogy Szabót miért is kell ilyen súlyosan büntetni. Hosszú magyarázatának veleje nagyjából annyi, hogy azért, mert Szabó visszaeső.

Itt áll meg igazán az ész, ennél a notóriusnál, nem is a tízmilliónál. Pedig hát a tízmillió forintra sem válasz az, amit a kormányzati propaganda ránt elő minden ilyen alkalommal, hogy a kétmillió fölötti fizetéséből futja rá. Ez nem csak demagógia, de aljasság is. Elvenni valakitől a négyhavi keresetét a számszaki adatoktól függetlenül is egy dolgot jelent: hazavágni úgy a pácienst, hogy abból ne kelljen fel. Hiszen a napnál is világosabb, hogy Kövér László csak afféle demonstrációs alany szerepére használja itt Szabó Tímeát. Kövér, aki nem hatóság, kiáll, s azt üzeni itt minden boldognak és a többi boldogtalannak, hogy: megmondtam, kuss legyen. Szabó talán feláll ebből, lehet, hogy adakozással összedobják neki a lét, de te, szépöcsém ott kinn az utcán, te ki bírnád csengetni négyhavi fizudat a semmire? Te felállnál abból, ha elszednék tőled ennyi pénzt? Na, ugye!

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.