Sorok a szabad választásért

67 ezren adták le a szavazatukat hétfőn, az ellenzéki előválasztás első teljes napján. Egy sima hétköznap ez hatalmas szám lenne; most nehéz megítélni, mennyit is jelent valójában, mert szombaton már volt egy, az informatikai rendszer leállása miatt hamar félbeszakadt napja az előválasztásnak, így előfordulhat, hogy a hétvégén hoppon maradt választók emelték meg a hétfői részvételt.

Annyit mindenesetre kiolvashatunk az erős kezdésből – illetve abból a tényből, hogy csak az online előválasztásra hétfőig 83 ezren regisztráltak –, hogy valami megmozdult az országban. Nem tűnik irreálisnak az ellenzéki pártok célkitűzésében szereplő 400–500 ezres szavazói létszám sem, amivel országos szinten akár meg is haladnák a 2019-es főpolgármesteri előválasztáson sikert hozó 5 százalékos részvételi arányt.

Hogy a szombati leállás külső támadásnak vagy az ellenzék bénázásának tulajdonítható (esetleg mindkettőnek), azt a keddi lapzártánkig nyilvánosságra kerülő információk alapján nehéz megítélni. Ha tényleg Kínáig vezetnek a szálak, ahogy az ellenzék állítja, az előválasztás szervezőin akkor is joggal kérhető számon, hogy miért nem készültek fel jobban az esetleges – voltaképpen borítékolható, vagy okkal feltételezhető – külső beavatkozásokra, ahogy jogos kritika lehet az is, hogy az előválasztás indulása előtt regisztráltak közül sem tudott mindenki a foglalt időpontban online szavazni, újabb regisztrációkat pedig sokáig nem fogadott a rendszer. Reálisan szemlélve ugyanakkor már az is komoly logisztikai teljesítmény a végletekig erőforráshiányos ellenzék és civil segítőik részéről, hogy ha nem is zökkenőmentesen, de kilenc napon keresztül mégiscsak lehetővé teszik a biztonságos szavazást az ország közel 800 településén és az interneten.