A szerk.

Sorok a szabad választásért

A szerk.

67 ezren adták le a szavazatukat hétfőn, az ellenzéki előválasztás első teljes napján. Egy sima hétköznap ez hatalmas szám lenne; most nehéz megítélni, mennyit is jelent valójában, mert szombaton már volt egy, az informatikai rendszer leállása miatt hamar félbeszakadt napja az előválasztásnak, így előfordulhat, hogy a hétvégén hoppon maradt választók emelték meg a hétfői részvételt.

Annyit mindenesetre kiolvashatunk az erős kezdésből – illetve abból a tényből, hogy csak az online előválasztásra hétfőig 83 ezren regisztráltak –, hogy valami megmozdult az országban. Nem tűnik irreálisnak az ellenzéki pártok célkitűzésében szereplő 400–500 ezres szavazói létszám sem, amivel országos szinten akár meg is haladnák a 2019-es főpolgármesteri előválasztáson sikert hozó 5 százalékos részvételi arányt.

Hogy a szombati leállás külső támadásnak vagy az ellenzék bénázásának tulajdonítható (esetleg mindkettőnek), azt a keddi lapzártánkig nyilvánosságra kerülő információk alapján nehéz megítélni. Ha tényleg Kínáig vezetnek a szálak, ahogy az ellenzék állítja, az előválasztás szervezőin akkor is joggal kérhető számon, hogy miért nem készültek fel jobban az esetleges – voltaképpen borítékolható, vagy okkal feltételezhető – külső beavatkozásokra, ahogy jogos kritika lehet az is, hogy az előválasztás indulása előtt regisztráltak közül sem tudott mindenki a foglalt időpontban online szavazni, újabb regisztrációkat pedig sokáig nem fogadott a rendszer. Reálisan szemlélve ugyanakkor már az is komoly logisztikai teljesítmény a végletekig erőforráshiányos ellenzék és civil segítőik részéről, hogy ha nem is zökkenőmentesen, de kilenc napon keresztül mégiscsak lehetővé teszik a biztonságos szavazást az ország közel 800 településén és az interneten.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.