A szerk.

Sorok a szabad választásért

A szerk.

67 ezren adták le a szavazatukat hétfőn, az ellenzéki előválasztás első teljes napján. Egy sima hétköznap ez hatalmas szám lenne; most nehéz megítélni, mennyit is jelent valójában, mert szombaton már volt egy, az informatikai rendszer leállása miatt hamar félbeszakadt napja az előválasztásnak, így előfordulhat, hogy a hétvégén hoppon maradt választók emelték meg a hétfői részvételt.

Annyit mindenesetre kiolvashatunk az erős kezdésből – illetve abból a tényből, hogy csak az online előválasztásra hétfőig 83 ezren regisztráltak –, hogy valami megmozdult az országban. Nem tűnik irreálisnak az ellenzéki pártok célkitűzésében szereplő 400–500 ezres szavazói létszám sem, amivel országos szinten akár meg is haladnák a 2019-es főpolgármesteri előválasztáson sikert hozó 5 százalékos részvételi arányt.

Hogy a szombati leállás külső támadásnak vagy az ellenzék bénázásának tulajdonítható (esetleg mindkettőnek), azt a keddi lapzártánkig nyilvánosságra kerülő információk alapján nehéz megítélni. Ha tényleg Kínáig vezetnek a szálak, ahogy az ellenzék állítja, az előválasztás szervezőin akkor is joggal kérhető számon, hogy miért nem készültek fel jobban az esetleges – voltaképpen borítékolható, vagy okkal feltételezhető – külső beavatkozásokra, ahogy jogos kritika lehet az is, hogy az előválasztás indulása előtt regisztráltak közül sem tudott mindenki a foglalt időpontban online szavazni, újabb regisztrációkat pedig sokáig nem fogadott a rendszer. Reálisan szemlélve ugyanakkor már az is komoly logisztikai teljesítmény a végletekig erőforráshiányos ellenzék és civil segítőik részéről, hogy ha nem is zökkenőmentesen, de kilenc napon keresztül mégiscsak lehetővé teszik a biztonságos szavazást az ország közel 800 településén és az interneten.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.