A szerk.

Sorok a szabad választásért

A szerk.

67 ezren adták le a szavazatukat hétfőn, az ellenzéki előválasztás első teljes napján. Egy sima hétköznap ez hatalmas szám lenne; most nehéz megítélni, mennyit is jelent valójában, mert szombaton már volt egy, az informatikai rendszer leállása miatt hamar félbeszakadt napja az előválasztásnak, így előfordulhat, hogy a hétvégén hoppon maradt választók emelték meg a hétfői részvételt.

Annyit mindenesetre kiolvashatunk az erős kezdésből – illetve abból a tényből, hogy csak az online előválasztásra hétfőig 83 ezren regisztráltak –, hogy valami megmozdult az országban. Nem tűnik irreálisnak az ellenzéki pártok célkitűzésében szereplő 400–500 ezres szavazói létszám sem, amivel országos szinten akár meg is haladnák a 2019-es főpolgármesteri előválasztáson sikert hozó 5 százalékos részvételi arányt.

Hogy a szombati leállás külső támadásnak vagy az ellenzék bénázásának tulajdonítható (esetleg mindkettőnek), azt a keddi lapzártánkig nyilvánosságra kerülő információk alapján nehéz megítélni. Ha tényleg Kínáig vezetnek a szálak, ahogy az ellenzék állítja, az előválasztás szervezőin akkor is joggal kérhető számon, hogy miért nem készültek fel jobban az esetleges – voltaképpen borítékolható, vagy okkal feltételezhető – külső beavatkozásokra, ahogy jogos kritika lehet az is, hogy az előválasztás indulása előtt regisztráltak közül sem tudott mindenki a foglalt időpontban online szavazni, újabb regisztrációkat pedig sokáig nem fogadott a rendszer. Reálisan szemlélve ugyanakkor már az is komoly logisztikai teljesítmény a végletekig erőforráshiányos ellenzék és civil segítőik részéről, hogy ha nem is zökkenőmentesen, de kilenc napon keresztül mégiscsak lehetővé teszik a biztonságos szavazást az ország közel 800 településén és az interneten.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.