A szerk.

Mit tettél a pénzemmel?

A szerk.

A múlt pénteken a Nemzeti Színházban a VII. Madách Nemzetközi Színházi Találkozó keretében a milánói Change Performing Arts társulat előadta Robert Wilson világhírű rendező világhírű produkcióját, Szophoklész Oidipuszát.

A darabot tavaly ősszel – tehát a Színház- és Filmművészeti Egyetem elrablását kísérő botrány eszkalálódása előtt – tervezték bemutatni, s úgy volt, hogy fővárosunkba látogat, s színházi műhelyt tart Wilson is, ám a fesztivál a járvány miatt akkor elmaradt. Az idén a rendező egészségi okokra hivatkozva idejekorán lemondta a személyes részvételt, az előadás napján pedig nyílt levelet tett közzé, amelyben hangsúlyos bírálattal illette a kormányt, a többi közt az egyetem beszántása miatt, s rendezői tiszteltdíjának felét a Free­szfe számára ajánlotta fel. (Vele készült interjúnk remek színházi mellékletünkben olvasható.)

Erre a súlyos gesztusra ugyancsak nyílt levélben reagált Vidnyánszky Attila, a Nemzeti Színház főigazgatója, egyszersmind a Színház- és Filmművészeti Egyetemet fenntartó alapítvány elnöke is. (Egyéb stallumainak felsorolása sajnos meghaladja terjedelmi korlátainkat.)

Episztolájában a sokoldalú direktor számot ad őszinte fájdalmáról, amelyet Wilson levelének tartalma keltett szívében: nemcsak a személyes találkozás elmaradása érintette őt mélyen, hanem Wilson állásfoglalása is az SZFE ügyében, s kormányunk szerető kezének látványos félrelökése.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.