A szerk.

Mit tettél a pénzemmel?

A szerk.

A múlt pénteken a Nemzeti Színházban a VII. Madách Nemzetközi Színházi Találkozó keretében a milánói Change Performing Arts társulat előadta Robert Wilson világhírű rendező világhírű produkcióját, Szophoklész Oidipuszát.

A darabot tavaly ősszel – tehát a Színház- és Filmművészeti Egyetem elrablását kísérő botrány eszkalálódása előtt – tervezték bemutatni, s úgy volt, hogy fővárosunkba látogat, s színházi műhelyt tart Wilson is, ám a fesztivál a járvány miatt akkor elmaradt. Az idén a rendező egészségi okokra hivatkozva idejekorán lemondta a személyes részvételt, az előadás napján pedig nyílt levelet tett közzé, amelyben hangsúlyos bírálattal illette a kormányt, a többi közt az egyetem beszántása miatt, s rendezői tiszteltdíjának felét a Free­szfe számára ajánlotta fel. (Vele készült interjúnk remek színházi mellékletünkben olvasható.)

Erre a súlyos gesztusra ugyancsak nyílt levélben reagált Vidnyánszky Attila, a Nemzeti Színház főigazgatója, egyszersmind a Színház- és Filmművészeti Egyetemet fenntartó alapítvány elnöke is. (Egyéb stallumainak felsorolása sajnos meghaladja terjedelmi korlátainkat.)

Episztolájában a sokoldalú direktor számot ad őszinte fájdalmáról, amelyet Wilson levelének tartalma keltett szívében: nemcsak a személyes találkozás elmaradása érintette őt mélyen, hanem Wilson állásfoglalása is az SZFE ügyében, s kormányunk szerető kezének látványos félrelökése.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Emlékév

A hatalom és a muzsikus viszonya sokféle lehet: az utcai zenész nyitott gitártokja, a homlokra csapott vagy vonóba tűzött nagycímletű bankjegy éppúgy kifejezi ezt a viszonyt, mint a Mozartot és Salierit is udvari zeneszerzővé kinevező II. József telhetetlensége.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.

Talpunk alól a hő

Ritka, potenciálisan megújuló energiaforrás lapul az alattunk különösen vékony földkéreg mélyén. A közeljövőben a mostaninál is sokkal nagyobb mértékben támaszkodhatnánk a geotermikus energiára, habár akadnak megoldásra váró gondok is. De mostantól pénz is jut rá!

Oktatás helyett

Akár több ezer kamuórát is beírhattak a KRÉTA rendszerbe egy miskolci technikumban az elmúlt évek során, de a szakképzési centrum állítja, most már minden rendben van. Diákok és egy volt tanár szerint egyáltalán nincs így.