Vajon miért tért vissza hazájába az ellene végrehajtott merényletet épphogy túlélő ellenzéki politikus?
Talán mert felmérte, hogy ha külföldön marad, rövid időn belül elveszítheti mindazt a tekintélyt, befolyást és népszerűséget, amit a putyini rendszer ellenfelei körében élvez. Ott lebeghetett előtte Mihail Hodorkovszkij példája is, aki az emigrációban az orosz belpolitika mellékszereplőjévé szürkült. (Igaz, 2014-es kitoloncolása után tőle megtagadták a hazatérés lehetőségét.) Navalnij nem üzletember, hanem vérbeli politikus, már jó ideje a putyini diktatúra elleni küzdelem ad célt az életének. Ha annyi fenyegetés, kisebb-nagyobb merénylet és meghurcoltatás után eddig nem adta fel, miért tenné ezt épp most? Bátor ember, aki – társaival és híveivel együtt – abban hisz, hogy Oroszország megváltoztatható, a korrupt és züllött rezsim megdönthető.
Visszatérése azért zavarja nagyon a rezsimet, mert idén szeptemberben törvényhozási választások lesznek Oroszországban. Navalnijnak nincs pártja, minden eddigi ilyen kísérletét megakadályozták, így közvetlenül nem is lesz részese az alsóházi választásnak. Viszont az ország egészére kiterjedő korrupcióellenes szervezetet működtet, amely szerfelett hatékonyan mozgósít és ad útmutatást a leginkább hatékony választói magatartás tekintetében. Nincs az ellenzéki oldalon egyetlen olyan személy vagy szervezet sem, amely pótolni tudná Navalnijt és az alapítványát.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
