A szerk.

Egy egészen egyszerű kérdés

A szerk.

A közvetlen előjelek mérsékelten tűntek biztatónak. Március 15-én délelőtt a komplett magyar sajtó a békemenetnek nevezett Orbán-párti tömegrendezvénytől volt hangos, noha alig is volt szükséges azon bármit felhangosítani, hiszen a magyar állam gyakorlatilag korlátlanul bocsátott rendelkezésükre infrastruktúrát és pénzt.

És autóbuszokat, autóbuszokat, autóbuszokat, ameddig a szem ellát. A legkisebb magyar faluval épp úgy kiállíttatta bandériumát a helyi földesúr, ahogy a határon túli magyar üzletfelek is az övéikkel, s a végére még néhány olaszt, lengyelt is sikerült idecsalni. Messze nem annyit, mint eddig bármikor, s messze nem annyit, mint az egy szem Donald Tusk, aki az ellenzék március 15-i ünnepségére érkezett.

Ugyanakkor a meghirdetett program sem adott okot túl sok bizakodásra: az ellenzéki összefogás március 15-i rendezvénye végtelen szónoklatok sorozatának ígérte magát – kilenc beszéd, ki fogja ezt belefáradás nélkül kibírni. Az ellenzéki demonstrációknak eddig is visszatérő problémájuk volt ez, még amikor Orbán Viktor fogdmegjei lerohanták a szegényeket segítő Oltalom Egyesület bázisát, akkor is a szolidaritás színpadára kellett állnia az összefogás minden egyes sejtjének, s beszédeik így a kelleténél nyilvánvalóan többet vettek el az összegyűlt tömeg energiáiból. Persze, tudható, hogy épp az összefogásból adódó kényszer ez, mely alig enged kibúvót – ez az elvárt konszenzus egyik leglátványosabb bizonyítéka. Csak eddig nem sikerült megtalálni a hozzáillő formát.

A Műegyetem előtt délután háromtól öt óráig tartó rendezvény egyik feltűnő újdonsága volt az, hogy most megkerült ez az elfogadható forma: a pártok felosztották egymás között az ünnep örökségéhez passzoló (mert 12 pontba szedett) programnyilatkozatukat. A hat pártnak kettő-kettő jutott, amelyeket viszonylag csekély erőszakkal lehetett az adott formáció krédójához kapcsolni, s e tételmondatok köré szervezni a megszólalók mondandóját.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jancsics Dávid korrupciókutató: Az Orbán család vagy a Matolcsy-klán működése új jelenség

Jancsics Dávid a Leukémia zenekar gitárosaként a hazai underground zenetörténethez is hozzátette a magáét, majd szociológusként az Egyesült Államokba ment, azóta a San Diego-i egyetem professzora. A magyarországi korrupcióról szóló doktori disszertációját átdolgozva idén magyarul is kiadták A korrupció szociológiája címmel. Erről beszélgettünk.

Újabb mérföldkő

  • Harci Andor

Mi lett volna, ha 1969-ben, az amougies-i fesztiválon Frank Zappa épp másfelé bolyong, s nem jelentkezik be fellépőnek a színpadon tartózkodó Pink Floyd tagjai mellé?

Vándormozi

  • - turcsányi -

John Maclean nem kapkodja el, az előző filmje, a Slow West (A nyugat útján) 2015-ben jött ki.

Mi, angyalok

Egyesével bukkannak elő a lelátó hátsó részét határoló cserjésből a zenekar tagjai (Tara Khozein – ének, Bartek Zsolt klarinét, szaxofon, Darázs Ádám – gitár, Kertész Endre – cselló) és a táncos pár (Juhász Kata és Déri András).

Új válaszok

A művészet nem verseny, de mégiscsak biennálék, pályázatok, díjak és elismerések rendezik a sorokat. Minden országnak van egy-egy rangos, referenciaként szolgáló díja.

Mintha a földön állva…

Összegyűjtött és új verseket tartalmazó kötete, a 2018-ban megjelent A Vak Remény a költő teljes életművét átfogó könyv volt, ám az új versek jelenlétét is kiemelő alcím a lírai opus folyamatosan „történő” állapotára mutat, arra, hogy még korántsem egy megállapodott vagy kevésbé dinamikus költői nyelvről van szó.