A szerk.

Egy egészen egyszerű kérdés

A szerk.

A közvetlen előjelek mérsékelten tűntek biztatónak. Március 15-én délelőtt a komplett magyar sajtó a békemenetnek nevezett Orbán-párti tömegrendezvénytől volt hangos, noha alig is volt szükséges azon bármit felhangosítani, hiszen a magyar állam gyakorlatilag korlátlanul bocsátott rendelkezésükre infrastruktúrát és pénzt.

És autóbuszokat, autóbuszokat, autóbuszokat, ameddig a szem ellát. A legkisebb magyar faluval épp úgy kiállíttatta bandériumát a helyi földesúr, ahogy a határon túli magyar üzletfelek is az övéikkel, s a végére még néhány olaszt, lengyelt is sikerült idecsalni. Messze nem annyit, mint eddig bármikor, s messze nem annyit, mint az egy szem Donald Tusk, aki az ellenzék március 15-i ünnepségére érkezett.

Ugyanakkor a meghirdetett program sem adott okot túl sok bizakodásra: az ellenzéki összefogás március 15-i rendezvénye végtelen szónoklatok sorozatának ígérte magát – kilenc beszéd, ki fogja ezt belefáradás nélkül kibírni. Az ellenzéki demonstrációknak eddig is visszatérő problémájuk volt ez, még amikor Orbán Viktor fogdmegjei lerohanták a szegényeket segítő Oltalom Egyesület bázisát, akkor is a szolidaritás színpadára kellett állnia az összefogás minden egyes sejtjének, s beszédeik így a kelleténél nyilvánvalóan többet vettek el az összegyűlt tömeg energiáiból. Persze, tudható, hogy épp az összefogásból adódó kényszer ez, mely alig enged kibúvót – ez az elvárt konszenzus egyik leglátványosabb bizonyítéka. Csak eddig nem sikerült megtalálni a hozzáillő formát.

A Műegyetem előtt délután háromtól öt óráig tartó rendezvény egyik feltűnő újdonsága volt az, hogy most megkerült ez az elfogadható forma: a pártok felosztották egymás között az ünnep örökségéhez passzoló (mert 12 pontba szedett) programnyilatkozatukat. A hat pártnak kettő-kettő jutott, amelyeket viszonylag csekély erőszakkal lehetett az adott formáció krédójához kapcsolni, s e tételmondatok köré szervezni a megszólalók mondandóját.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.