A szerk.

Egy egészen egyszerű kérdés

A szerk.

A közvetlen előjelek mérsékelten tűntek biztatónak. Március 15-én délelőtt a komplett magyar sajtó a békemenetnek nevezett Orbán-párti tömegrendezvénytől volt hangos, noha alig is volt szükséges azon bármit felhangosítani, hiszen a magyar állam gyakorlatilag korlátlanul bocsátott rendelkezésükre infrastruktúrát és pénzt.

És autóbuszokat, autóbuszokat, autóbuszokat, ameddig a szem ellát. A legkisebb magyar faluval épp úgy kiállíttatta bandériumát a helyi földesúr, ahogy a határon túli magyar üzletfelek is az övéikkel, s a végére még néhány olaszt, lengyelt is sikerült idecsalni. Messze nem annyit, mint eddig bármikor, s messze nem annyit, mint az egy szem Donald Tusk, aki az ellenzék március 15-i ünnepségére érkezett.

Ugyanakkor a meghirdetett program sem adott okot túl sok bizakodásra: az ellenzéki összefogás március 15-i rendezvénye végtelen szónoklatok sorozatának ígérte magát – kilenc beszéd, ki fogja ezt belefáradás nélkül kibírni. Az ellenzéki demonstrációknak eddig is visszatérő problémájuk volt ez, még amikor Orbán Viktor fogdmegjei lerohanták a szegényeket segítő Oltalom Egyesület bázisát, akkor is a szolidaritás színpadára kellett állnia az összefogás minden egyes sejtjének, s beszédeik így a kelleténél nyilvánvalóan többet vettek el az összegyűlt tömeg energiáiból. Persze, tudható, hogy épp az összefogásból adódó kényszer ez, mely alig enged kibúvót – ez az elvárt konszenzus egyik leglátványosabb bizonyítéka. Csak eddig nem sikerült megtalálni a hozzáillő formát.

A Műegyetem előtt délután háromtól öt óráig tartó rendezvény egyik feltűnő újdonsága volt az, hogy most megkerült ez az elfogadható forma: a pártok felosztották egymás között az ünnep örökségéhez passzoló (mert 12 pontba szedett) programnyilatkozatukat. A hat pártnak kettő-kettő jutott, amelyeket viszonylag csekély erőszakkal lehetett az adott formáció krédójához kapcsolni, s e tételmondatok köré szervezni a megszólalók mondandóját.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Két óra X

Ayn Rand műveiből már több adaptáció is született, de egyik sem mutatta be olyan szemléletesen az oroszországi zsidó származású, ám Amerikában alkotó író-filozófus gondolatait, mint a tőle teljesen független Mountainhead.

Megtörtént események

  • - turcsányi -

A film elején megkapjuk az adekvát tájékoztatást: a mű megtörtént események alapján készült. Első látásra e megtörtént események a 20. század második felének délelőttjén, az ötvenes–hatvanas évek egymásba érő szakaszán játszódnak, a zömmel New York-i illetékességű italoamerikai gengsztervilág nagyra becsült köreiben.

Élet-halál pálinkaágyon

Óvodás korunktól ismerjük a „Hej, Dunáról fúj a szél…” kezdetű népdalt. Az első versszakban mintha a népi meteorológia a nehéz paraszti sors feletti búsongással forrna össze, a második strófája pedig egyfajta könnyed csúfolódásnak tűnik, mintha csak a pajkos leánykák cukkolnák a nyeszlett fiúcskákat.

Egy fölényeskedő miniszter játékszere lett a MÁV

A tavalyi és a tavalyelőtti nyári rajtokhoz hasonlóan a vasúttársaság most sem tudott mit kezdeni a kánikula, a kereslet és a körülmények kibékíthetetlen ellentétével, s a mostani hosszú hétvégén ismét katasztrofális állapotok közt találhatták magukat az utasok.