A szerk.

Egy egészen egyszerű kérdés

A szerk.

A közvetlen előjelek mérsékelten tűntek biztatónak. Március 15-én délelőtt a komplett magyar sajtó a békemenetnek nevezett Orbán-párti tömegrendezvénytől volt hangos, noha alig is volt szükséges azon bármit felhangosítani, hiszen a magyar állam gyakorlatilag korlátlanul bocsátott rendelkezésükre infrastruktúrát és pénzt.

És autóbuszokat, autóbuszokat, autóbuszokat, ameddig a szem ellát. A legkisebb magyar faluval épp úgy kiállíttatta bandériumát a helyi földesúr, ahogy a határon túli magyar üzletfelek is az övéikkel, s a végére még néhány olaszt, lengyelt is sikerült idecsalni. Messze nem annyit, mint eddig bármikor, s messze nem annyit, mint az egy szem Donald Tusk, aki az ellenzék március 15-i ünnepségére érkezett.

Ugyanakkor a meghirdetett program sem adott okot túl sok bizakodásra: az ellenzéki összefogás március 15-i rendezvénye végtelen szónoklatok sorozatának ígérte magát – kilenc beszéd, ki fogja ezt belefáradás nélkül kibírni. Az ellenzéki demonstrációknak eddig is visszatérő problémájuk volt ez, még amikor Orbán Viktor fogdmegjei lerohanták a szegényeket segítő Oltalom Egyesület bázisát, akkor is a szolidaritás színpadára kellett állnia az összefogás minden egyes sejtjének, s beszédeik így a kelleténél nyilvánvalóan többet vettek el az összegyűlt tömeg energiáiból. Persze, tudható, hogy épp az összefogásból adódó kényszer ez, mely alig enged kibúvót – ez az elvárt konszenzus egyik leglátványosabb bizonyítéka. Csak eddig nem sikerült megtalálni a hozzáillő formát.

A Műegyetem előtt délután háromtól öt óráig tartó rendezvény egyik feltűnő újdonsága volt az, hogy most megkerült ez az elfogadható forma: a pártok felosztották egymás között az ünnep örökségéhez passzoló (mert 12 pontba szedett) programnyilatkozatukat. A hat pártnak kettő-kettő jutott, amelyeket viszonylag csekély erőszakkal lehetett az adott formáció krédójához kapcsolni, s e tételmondatok köré szervezni a megszólalók mondandóját.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.

Aktuális értékén

Apám, a 100 évvel ezelőtt született Liska Tibor közgazdász konzisztens vízióval bírt arról, hogyan lehetne a társadalmat önszabályozó módon működtetni. Ez a koncepció általános elveken alapszik – ezen elvekből én próbáltam konkrét játékszabályokat, modelleket farigcsálni, amelyek alapján kísérletek folytak és folynak. Mik ezek az elvek, és mi a modell két pillére?

Támogatott biznisz

Hogyan lehet minimális befektetéssel, nulla kockázattal virágzó üzletet csinálni és közben elkölteni 1,3 milliárd forintot? A válasz: jó időben jó ötletekkel be kell szállni egy hagyomány­őrző egyesületbe. És nyilván némi hátszél sem árt.

Ha berobban a szesz

Vegyész szakértő vizsgálja a nyomokat a Csongrád-Csanád megyei Apátfalva porrá égett kocsmájánál, ahol az utóbbi években a vendégkör ötöde általában fizetésnapon rendezte a számlát. Az eset után sokan ajánlkoztak, hogy segítenek az újjáépítésben. A tulajdonos és családja hezitál, megvan rá az okuk.